Stuck On You | ✔

II.

Barbara Ligthning

-Érted? Shawn megcsalt Camilával! -mondtam sírva Annának. Eléggé fura, hogy magyarul beszélek, de már kezdem megszokni.

-Igen értem és ez borzasztó, de Shawn be volt rúgva. Lehet azt sem tudta mit csinál.

-Arra csak emlékezett, hogy van csaja és az nem Cabello! -szakadt ki belőlem.

-Lehet, hogy összetévesztett Camilával, nem?

-Mert én meg Camila annyira hasonlítunk, ugye?! -alig kaptam levegőt annyira sírtam. A szám ragadt a nyáltól a szemem meg fel volt dagadva. Biztosan gyönyörű látvány voltam.

-Jó, jó! Igazad van.

-De miért tette? Nem voltam neki elég jó? Kevés voltam? Nem szerettem eléggé? Nem voltam sokat vele? Nem foglalkoztam vele eleget? Túl hisztis voltam? Nem öleltem, nem csókoltam, nem pusziltam, nem kényeztettem elégszer? Az volt a baj, hogy nem sütöttem neki muffint? Hogy nem csináltam neki csokitortát? Nem érezte jól magát velem? Túl szigorú voltam? Túl sokat féltékenykedtem? Nem leptem meg elégszer? A külsőm nem tetszett már neki? Nem töltöttem vele elég időt? Több romantika kellett volna? Nem hagytam, hogy menjen bulizni a srácokkal? Sose mondta, hogy menne! Olyan szép volt az egész! Annyira jó volt! De én hülye, eut is elcseszem! Miért is ne cseszném? Az már nem is én lennék!

-Ne ostorozd magad! Biztos vagyok benne, hogy csodálatos barátnője voltál!

-De akkor miért csalt meg? -szorongattam az agyonra sírt zsebkendőmet.

-Sokat ivott és különben is. Nem lehet, hogy belekevertek valamit az italába?

-Senki nem nyúlt a poharához csak ő! Azonnal lehúzta a pohara tartalmát!

-Nem akarnátok megbeszélni?

-Engem most hagyjon békén az a barom! -vágtam egy párnát a földhöz.

-Igen! Ezaz! -tapsolt egyet Anna. -Vezessük le a stressz! -mondta majd felállt és elkezdte összegyűjteni a lakásban lévő párnákat. Míg ő fel-alá rohangált a lakásban én rápillantottam a mobilomra.
86 nem fogadott hívás Shawntól
12 nem fogadott hívás Camilától
30 új üzenet Shawntól
8 új hangüzenet Shawntól

Nem érdekelnek Shawn hülye kifogásai! Akkor is megcsalt. Nem érdekel, hogy akarta-e vagy sem, megtette. Hagyjon békén!

-Összeszedtem az összes párnát! -ugrott elém vigyorogva Anna, amitől először frászt kaptam. Miután ledobta az összes párnát a fotelbe, őrült módjára kezdtüke el a földhöz vágni a párnákat, miközben ordítoztunk. Biztos vagyok benne, hogy megőrültünk!

[...]

Sajnos nekem így is, úgy is be kellett mennem dolgozni. Nem kerülhetem el Shawnt sehogy sem. Francba!

A repülőgépre lassacskán befejeződött és hamarosan indultunk. Most semmi pénzért sem utaztam volna Shawnnékkal! Inkább válalltam azt, hogy aláírok, képet csinálok és beszélgetek a rajongóimmal. Azt amúgy is nagyon szeretem, most meg különösen élveztem azt, hogy beszélhetek pár nagyon kedves fannal.

-Elnézést! -bökte meg valaki a vállam.

-Igen? -mosolyogtam a szőke lányra és  a barátnőjére akik mellettem ültek.

-Annyira hasonlítassz Barbara Ligthningra. -mondta hirtelen a barnahajú lány.

-Még jóhogy hasonlítok rá, hisz én vagyok az! -nevettem egy kicsit. A két csajszi azonnal elsikította magát és pár könnycsepp is szökött a szemükbe.

-Halkabban már! Aludni próbálnék! -szólt ránk egy valószínűleg idős bácsi. A lányoknak sikerült valahogy visszafolytani a sikolyt.

-Elnézést uram! -kértem bocsánatot a bácsitól.

-Uram?! Úgy nézek én ki mint egy úr?! -fordult hátra az idős hölgy.

-Bocsánat hölgyem! -rémesen ciki volt ez a helyzet, de legalább jót nevettünk magunkon. Vagyis inkább csak rajtam. -Jajj, de bunkó vagyok! Meg sem kérdeztem a neveteket! -csaptam a homlokomra.

-Niki és Réka. -mutatkoztak be kedvesen.

-Nekem gondolom nem kell bemutatkoznom. -mosolyogtam.

-Ezeket aláírnád nekünk? -nyújtottak felém két posztert és egy filctollat. Biztos az arénában vették, mert Shawn is rajta van. Ezen még olyan boldogok vagyunk...

-Na és? Hogy tetszett a koncert? -erőltettem magamra egy mégnagyobb mosolyt.

-Eszméletlen jó volt! Shawnnal kész legendák vagytok mind a ketten! -mondta Niki.

-Az volt a legszebb amikor a Never Be Alone-t énekeltétek! Gyönyörű volt azt látni, hogy az egész aréna világít és annyira gyönyörű volt! -mesélte Réka.

-De a Senorita! Az volt a legjobb! Tényleg csókolóztatok, vagy csak nagyon úgy látszott?

-Az csók volt. -vörösödtem el egy picit visszagondolva a csókra.  Édes volt. Lassú és rövid. Láttam a két lányon, hogy már készülnek a sikításra, ezért szóltam nekik. -Ne sikítsatok, mert az idős hölgy pihenni szeretne. -erre ők egy halk nevetés után bólintottak. Bevallom, egy kicsit én is nevettem. Szegény néni! Biztos rosszul esett neki, hogy úrnak néztem!

-Tehát ti most együtt vagytok?

-Igen. -fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt.

[...]

Miután leszállt a gép Nikivel és Rékával mentem, majdnem egészen a stúdióig, ahová egyáltalán nem akartam bemenni. De sajnos muszáj volt.