Stuck On You | ✔

XV.

Barbara Lightning

Mi Cole-lal felmentünk a 643-as szobába, míg Anna Shawnnal beszélt. Ebben a szobában rengeteg gitár, egy zongora, három szaxofon, négy fuvola, egy tambura, öt klasszikus gitár, hat basszus gitár, négy akusztikus gitár, két oboa, szintén két tárogató, egy dob, tíz brácsa, tíz cselló, három nagybőgő, egy hárfa, húsz trombita, két ukulele és egy triangulum foglalt helyet. Annál a falnál amelyen nem hanszerek díszelegtek, nagy babzsákok foglalták a helyet.

-Fent vagyunk a twitteren. -mosolyogtam amikor megláttam a rólunk szóló bejegyzést.

-Jól nézek ki rajta? -húzta a száját szexi félmosolyra.

-Nagyon jól nézel ki mind a két képen! -mosolyodtam el én is, bár bevallom, az a mosoly zavarba ejtett. -Viszont én elrontom az egészet.

-Ugyan már! Ne hülyéskedj. -nézett rám szigorúan.

-Egyáltalám nem hülyéskedek. -fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

-De hülyéskedsz. -mondta ugyanolyan komoly arccal.

-Mondom, hogy nem! -az én arcom is megkomolyodott.

-Hülyéskedsz. -jelentette ki határogottan, majd közelebb lépett hozzám.

-Egyáltalán nem hülyéskednék. Miért tenném? -vontam fel a szemöldököm.

-Mert gyönyörű vagy és azt próbálod elhitetni velem, hogy nem vagy az. -mosolyodott el.  Gyönyörű vagy. Ettől a mondattól úgy dobbant a szívem, ahogy nem szabadott volna. Zavartan elmosolyodtam. Cole még egy lépéssel közelebb jött hozzám és ugyan azzal az édes mosollyal amit tizenkilenc évig egyfolytában láttam, egy kósza hajtincset a fülem mögé simitottam. A szívem őrült módon kalapált. Régóta verdesett már ilyen vadul.

Én a kezemet arra a kezére tettem ami a tincset a fülem mögé igazította. Lassan elkezdtem az ujjaimmal simogatni az enyémhez képest nem is olyan nagy kézfejét. Azthiszem szeretem Cole-t. A fiú szabad keze lassan a derekamra csúszott és akkor..........és akkor szabályosan szétugrottunk ugyanis az ajtón Anna lépett be. Shawn társaságában. Csak reménykedni tudtunk benne, hogy nem láttak semmit. Miután mindenki köszönt mindenkinek, beállt közénk a létező legkínosabb csend.

-Énekeljünk valamit! -szaladt ki a számon.

-Jól van, de mit? -pillantott rám Shawn. Talán ez a pár másodperc volt a leghosszabb idő ami alatt tartottuk a szemkontaktust a szakításunk óta.

-Ady Grammer, Don't Give Up On Me? -kérdeztem.

-Nekem oké. -bólintott Cole.

-Nekem is. -szólalt meg Anna.

-Megfelel. -bólogatott kis habozás után Shawn. Anna és Mendes egy-egy gitárt akasztottak le.

-Srácok, ti énekesek vagytok, de én nem tudok énekelni.

-Coleeeee! Színész vagy! Tanítottak énekelni! -a kezénél fogva próbáltam felhúzni a babzsákból. -Gyere már! Úgy szeretném, hogy velünk együtt éneklj!

-Jól van, megyek. -rámkacsintott, majd a kezemet megszorítva felállt. Odasétáltunk a mikrofonokhoz. Anna és Shawn elkezdett pengetni majd egy kicsit később mi is bekapcsolódtunk.

-I will fight
I will fight for you
I always do until my heart
Is black and blue
And I will stay
I will stay with you
We'll make it to the other side
Like lovers do
I'll reach my hands out in the dark
And wait for yours to interlock
I'll wait for you
I'll wait for you
'Cause I'm not givin' up
I'm not givin' up, givin' up
No, not yet
Even when I'm down to my last breath
Even when they say there's nothin' left
So don't give up on
I'm not givin' up
I'm not givin' up, givin' up
No, not me
Even when nobody else believes
I'm not goin' down that easily
So don't give up on me
And I will hold
I'll hold onto you
No matter what this world'll throw
It won't shake me loose
I'll reach my hands out in the dark
And wait for yours to interlock
I'll wait for you
I'll wait for you
'Cause I'm not givin' up
I'm not givin' up, givin' up
No, not yet
Even when I'm down to my last breath
Even when they say there's nothin' left
So don't give up on
I'm not givin' up
I'm not givin' up, givin' up
No, not me
Even when nobody else believes
I'm not goin' down that easily
So don't give up on me
Whoa, whoa
Whoa, whoa
Yeah, yeah, yeah, yeah
Yeah, yeah, yeah
I will fight
I will fight for you
I always do until my heart
Is black and blue

Cole-lal végig együtt énekeltünk. Fogalmam sincs, hogy miért nem akart énekelni, mert jó hangja van. Nagyon is! Máris imádom a hangját! A színésszel egymásra mosolyogtunk, utána eszembe jutott, hogy engem még húsz millió papír vár.

-Bocsi srácok, de nekem vissza kell mennem a kis irodámba. Andrew tegnap hagyott nekem egy kis ajándékot. -magyaráztam, majd már nyitottam is az ajtót.

-Milyen ajándékot kaptál? -csillant fel Anna szeme. Ő még szerintem nem is foglalkozott ilyesmi papírokkal. Mondjuk ideje sem lenne. Mindig van valami melója.

-Nyolc millió papírt. -nevettem és már csuktam is magam mögött az ajtót. Rengeteg papírt kell lepecsételnem, összetűzöm, befűznöm és rendszereznem. Jajj, de utálom ezt csinálni!

Most a lépcső helyett a liftet választottam. Nem sok munkát szeretnék átvinni holnapra.

Hatalmas sóhajjal léptem be az irodámba. Odasétáltam a forgósszékemhez és török ülésben foglaltam rajta helyet. Nekiláttam az első köteg papírnak, de pár perc múlva halk kopogást hallottam.

-Gyere! -kiáltottam csilingelő hangon, s már az ajtó nyitódott is.

-Zavarok? -dugta be a fejét Sprouse.

-Nem, gyere nyugodtan! -egy pillanatra felnéztem a papírhegyem mögül és rámosolyogtam. A fiú kicsit habozott, de utána bejött és leült a felem szemben elhelyezett székre.

-Tudok segíteni? -érdeklődött.

-Ezeket lepecsételhetnéd nekem itt és összetűzhetnéd. -raktam elé egy köteg papírt, majd utána odanyújtottam neki a tűzőgépet és a pecsétet.

-Rendben. -mosolygott, s azonnal hozzálátott ahhoz a munkához amit rábíztam.

-Egy angyal vagy Cole! -mondtam miközben én továbbra is a papírokat rendeztem. 

-Valójában ördög vagyok, csak leplezem. -súhta, mintha a világ legnagyobb titkát osztaná meg velem.

-Egész jól csinálod. -mosolyodtam el.

-Hát igen. Arról nem tehetek, hogy profi vagyok. -sóhajtott megjátszott egoizmussal.

[...]

Este tíz órakor hagytuk el a színésszel a stúdiót. Addig egész végig a papírokkal foglalkoztunk és beszélgettünk. Rengeteget mosolyogtam és nevettem. Kicsit olyan volt mint amikor 4 éves koromban játszottam Cole-lal és Dylan-nal. Hiányoznak azok a napok.

A fiú ragaszkodott ahhoz, hogy haza vigyen és amikor odaértünk a házunk elé, megkértem, hogy jöjjön be egy kicsit.

-Érezd magad otthon! -mondtam miközben lerúgtam a cipőmet. -Bocs a rendetlenségért.

-Ó, ha az én házamba ilyen rendetlenség lenne! Hogy örülnék én annak! -sóhajtott. Cole a nappaliba ment én pedig először a fürdőszobába indultam, hogy megszabaduljak a sminkemtől. Miután ez sikerült, a nappali felé vettem az irányt, ahol a fekete hajú színész a rajongóktól kapott ajándékokat nézegette. Sprouse meghallotta, hogy ott vagyok mögötte, ezért megfordult.

-Basszus, de gyönyörű vagy! -mondta hirtelen. -Szerintem nem kéne sminkelned. -lépett egy kicsit közelebb hozzám.

-Óhohó! -legyintettem. -Dehogynem! Nem látod ezeket a borzalmas nagy táskákat a szemem alatt? Akkorák mint Európa! -én is közelebb léptem hozzá és az ujjaimat végighúztam a szemem alatt lévő gigantikus táskákon, hogy biztosan észrevegye, ha eddig nem sikerült.

-Nekem tetszik. -az arcára egyszerre aranyos és szexi félmosolyt varázsolt és lassan lépett felém egy nagyot, ezzel megszüntetve a köztünk lévő távolságot. Jesszusom, de jó illata van!

Az egyik kezemet a tarkójára csúsztattam, míg a másikat a mellkasán pihentettem. Tudatni akartam vele, hogy amit majdnem megtettünk a 643-as szobában. Biztos vagyok benne, hogy szeretem Cole-t.

Az arcomat a kezei közé zárta. Mélyen a szemembe nézett. Gyönyörű szemei egy idő után az ajkaimra vándoroltak, majd éreztem a fiú leheletét a számon. Lassan lehunytam a szemeimet, s megsimítottam Cole vállát. A színész egyik keze a hátamat végigsimítva a derekamra vándorolt. Másodperceken belül már az ajkaimon éreztem az övéit. Természetesen azonnal visszacsókoltam és megízleltem mézédes ajkait. Csodálatos pillanat volt. Pár percre sikerült Cole-nak megállítania az időt.