Stuck On You | ✔

XIII.

Barbara Lightning

Reggel borzasztóan keltem. Hiába beszéltem Cole-ékkal Shawnról, este még rengeteget sírtam miatta amikor egyedül voltam. Amikor megláttam magamat a tükörben, szabályosan megilyedtem attól, ami visszanézett rám. A gubancos hajam még annyira nem is izgatott. De a táskák a szemem alatt! Jesszusom! Mint két tele tömött tesco-s szatyor! Legalább tíz percig álltam a tükör előtt, míg valami elfogadható kinézetet varázsoltam magamnak. Lassan összepakoltam a cuccaimat és (sajnos) indulnom kellett a stúdióban. Az utcán nagy léptekkel haladtam. Tényleg nagyon imádom a rajongóimat, de most nem szerettem volna, hogy ilyen rossz passzban lásson bárki is. Azthiszem a füstös smink tökéletes választás volt. Tükrözi a hangulatom.

A stúdió ajtaján belépve Camilát és Shawnt láttam meg a büfé előtt lévő asztalok egyikén könyökölve. Magamra erőltetve egy mosolyt bólintottam. Úgy gondoltam ez megteszi köszönésnek. Nem nagyon volt kedvem jó pofát vágni hozzájuk. Amikor befordultam a folyosón Cole jött velem szemben.

-Sziaaa! -tártam szét a karom, hogy meg tudjam ölelni.

-Helloo! -ölelt át szorosan. -Jobban vagy már? -érdeklődött amikor elengedtük egymást.

-Fogjuk rá. -legyintettem.

-Anna most üzent, hogy mindjárt jön, várjuk meg a büfénél. -csettintett egyet Sprouse.

-Öhm. Rendben. -bólintottam kis habozás után. -Leteszem a cuccom és megyek én is, jó?

-Siess! -villantotta meg a címlapra való mosolyát a fiú, majd ő a büfé felé, én pedig az úgynevezett irodám felé indultam. Annyira jó érzés, hogy most Cole is itt van. El sem hiszem, hogy 19 éve ismerem azt a bolondot!

Lassan fellépcsőztem az irodámhoz és egy kicsit szerencsétlenkedtem az ajtó nyitással, de viszonylag hamar bejutottam. Az asztalomon 3 jó nagy köteg papír hevert. Le merném fogadni, hogy ezt a kis meglepetést tegnap hagyta itt Andrew! De édes!

A táskámat ledobtam az asztalomra, megigazítottam a hajam és újból lépcsőzhettem.  A földszintre érve az üres és unalmas folyosó lépkedve azért imádkoztam, hogy ne legyenek ott Camiláék.

A folyosón befordulva a büfé felé sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy imáim süket fülekre találtak, ugyanis a kis párocska még mindig ott könyökölt az asztalon. Cole-t egy hellyel hátrébb pillantottam meg. Csodás! El kell mennem mellettük. Megpróbáltam észrevétlenül, csendesen elslisszolni mögöttük, de Mendes rámköszönt.

-Szia! -vigyorgott, majd miután Shawn idétlenül integetett Camila is intett egy kicsit.

-Hello? -nem kérdésnek szántam, de végül az lett belőle. Kicsit kellemetlen volt ez a helyzet, de hamar odaértem az én fekete hajú színészemhez. Rákönyököltem az asztalra és a lehető leghalkabban beszéltem. -Basszus legközelebb megvársz és együtt jövünk.

-Haha! -nevetett jóízűen. -Rendben.

-Ne nevess! Nem vicces! -akaratom ellenére én is elnevettem magam.

-Dehát még te is nevetsz! -mutatott rám a fiú.

-Arról csak te tehetsz! -mutattam fel a mutató ujjamat.

-Ó, tényleg! Bocsánat! -tette fel a kezeit, mintha megadná magát.

-Hol van már Anna? -pillantottam az ajtó felé.

-Nem tudom. Lehet vissza aludt. -Cole tekintete is az ajtóra vándorolt. Egy kicsit elgondolkozott aztán megszólalt. -Menjünk el hozzá és rángassuk ki az ágyból. Mérget veszek arra, hogy vissza aludt!

-Aaaa! Muszáj? Olyan fáradt vagyok én is. -jól esett egy kicsit nyavajogni.

-Ne csináld már! Jó móka lesz! -győzködött.

-De most menjünk el Annához? Ahoz meg kéne mozdulni!

-Nee máár! Te nem néznéd meg ahogy Anna félkómásan kiugrik az ágyból?

-Persze, hogy  megnézném! Ki nem hagynám! -vigyorodtam el gonoszul. Szegényt már most sajnálom. Neki biztos nem lesz annyira vicces mint nekünk.

-Akkor mi a baj? -tárta szét a karjait a színész.

-Mégegyszer el kell mennem Shawnék mögött. -súgtam alig hallhatóan.

-Jajj, te lány! -nevetett. -Mondjuk gondolhattam volna, hogy erről van szó. Itt elmegyünk Agatha felé -mutatott a mögötte lévő rövid kis folyosóra. - mintha csak szólni akarnánk, hogy elmegyünk. -suttogott.

-Jó. -bólintottam mosolyogva. Hogy nem jutott ez nekem is az eszembe? Egy elég kellemetlen helyzetet elkerülhettem volna. Cole-lal elsétáltunk Agatha pultjáig és tudattuk vele, hogy mégis hol leszünk, ha valaki keresne. Miután ezt is elintéztük, egymást finoman lökdősve hagytuk el az épületet.

Shawn Mendes

Rettentően zavart az, hogy Barbie azzal a színésszel mosolyogva ment ki. Nem az irritált, hogy mosolyog, hanem az, hogy azzal a sráccal volt. Sajnos Camila is észrevette, hogy valami igen-igen szúrja a szemem.

-Mi a baj Shawn? -tette a kezét az enyémre. Az érintéstől átfutott rajtam egy közel sem kellemes borzongás. Inkább ahhoz hasonlítanám amikor hirtelen kiráz az a borzasztó hideg.

-Semmi. -mondom, még mindig Barbie-n gondolkozva. Egy rohadék szörnyeteg vagyok. -Semmi. -ismétlen meg mostmár a lány szemébe nézve és egy aranyos mosolyt is sikerült magamra erőltettnem.

-Hát nem éppen úgy nézel ki mint akinek semmi baja sem lenne! -nézett rám komolyan. Egy cseppet sem akartam válaszolni Milának. Legszivesebben elrántottam  a kezemet és utánuk rohantam volna. Camila továbbra is komoly arccal bámult. -Barbie és Cole? -erre nem vaszoltam. -Figyelj. Barbie és Cole csak barátok. Nem voltak többek és soha nem is lesznek.

-Tudom. -próbáltam hihető jó kedved varázsolni magamra. Rettentően zabart! Cole nem akkora barom mint én! Simán megkaphatja Barbie-t! Nem is értem, hogy miért idegeskedek ezen. Szakítottam vele. ÉN szakítottam. ÉN vetettem véget ennek az egésznek. Nem tudom miért zavar, ha egy másik férfival látom boldogan...