Stuck On You | ✔

VI.

Shawn Mendes

Már az öltözőben öltöztem. Annának oda adtam a kottákat, ugyanis nem csak a Stack On You lesz, azt csak most mutatjuk be először élőben, de azt mondta, hogy tudja az összeset amit most játszani fogunk. Végülis majdnem az összes dalomat feldolgozta, tehát nyilván tudja. Nem is tudom miért gondoltam azt, hogy kell neki kotta.

Amikor már felvettem a koncertezős ruhámat felnéztem egy kicsit a közösségiekre. Twitterrel kezdtem. Ott ilyenkor mindig őrület van, ami most sem maradhatott el. Megnéztem, hogy milyen posztoknál jelöltek és aki írt, hogy ma van a szülinapja azt felköszöntöttem. Aztán felnéztem az instagramra. Először kezdtem a sztorikkal. A Cameronét adta ki elsőnek, tehát az ő napjával kezdtem és le is ragadtam annál. Barbie-t vette fel, ahogy énekli a Believer-t. Maga az éneklés csodálatos volt és amíg hallgattam háromszor öltem meg magam fejben, mert ha akkor nem vagyok egy világi barom, akkor most mellettem ülve énekelhetett volna így.  Meg úgy egyébként is. Mit keres életem szerelme egy másik srác autójába? Ilyen gyorsan túllépett volna rajtam? Nem hiszem. Barbie nem ilyen. Tudom. Tudom, hogy ő is szeret még. A telefonomat a kezembe szorongatva álltam és újra meg újra lejátszattam a felvételt. Remélem ide jönnek és nem valami mást terveztek az estére. Majd meg akarom keresni még koncert előtt és oda akarom neki adni a plüss macit amit vettem neki. Anna aztmondta, hogy szokott az ilyen ajándékoknak örülni. Meg ha nem is, dísznek jó lesz. Szerintem még aranyos is. Egy barna, közepes méretű plüssről van szó, ami a kezében tart egy szivet, amire rá van írva, hogy Nagyon szeretlek. Lehet, hogy kicsit szokatlan ajándék tőlem, de bármit megteszek azért, hogy egyáltalán szóba álljon velem akkor is, ha nem a munka kötelezi és ne azért, hogy hagyjam már békén. Felkaptam az ajándékot és odamentem a backstage kijáratához. Onnan pont látom, hogy ki jön és ki megy. Még a sorra is rálátok. A bejárat előtt a bejutásra váró hatalmas tömeget fürkésztem. Ott volt. Cameronnal együtt. Épp nevetett... Istenem de jól áll neki! Hallkan elkezdtem pisszegni, hogy észrevegyen, viszont ez sajnos nem sikerült úgyhogy visszamentem egy pillanatra, hogy felvegyek pár ruhát, azért, hogy ne legyek felismerhető. Felvettem Zubin egyik pulcsiját és Anna napszemüvegét. Ezt még Mike szürke melegítő nadrágjával spékeltem meg és tökéletesnek nyilvánítottam magam. A medvét a pulcsim alá rejtettem, hogy ne tudja mire készülök. Gyorsan odarohantam hozzájuk. Egyáltalán nem néztek furán rám.

-Sziasztok. Shawn vagyok. -suttogtam az utolsó mondatot.

-Hello. -köszöntek vissza.

-Neked nem készülni kellene a koncertedre? -nézett rám döbbenten Barbie. Anyám, de gyönyörű szemei vannak.

-Hát öhm...igen, kellene, de ezt még oda akartam neked adni a koncert előtt. -mondtam majd elővettem a pólóm alól a plüss macit és odaadtam Barbie-nak aki mosolyogva nézte az ajándékot. -De én már megyek is vissza. -elkezdtem visszafelé kocogni a backstage felé, de megállított valaki. Pontosabban Barbara Ligthning.

-Shawn. -mosolygott. -Én csak meg szeretném köszönni ezt a cuki ajándékot. Nagyon kedves tőled. Örülök neki. Tényleg. - húzta még nagyobb mosolyra a száját.

-Aggódtam, hogy nem fog tetszeni, de mostmár megnyugodtam. -akaratlanul is elmosolyodtam.

-Stresszelsz a koncert miatt? -kérdezte.

-Igen. Nagyon. -vallottam be. Mindig Barbie nyugtatott meg, hogy nem lesz semmi baj, de most nincs esze ágában sem lenne megnyugtatni. Gondolom.

-Nem kell! Három dologra figyelj. Hangosan énekelj, jó vedd a levegőt és ne hadarj. Ezen kívül mindent jól csinálsz, néha talán túl jól is, de az nem baj. Szuper lesz az egész! -mondta, majd egy hatalmasat cuppanó puszit adott az arcomra s közben a kezét felvezette a hajamig. Mindig ezt szokta. Csak nem puszil, hanem csókol, dehát én ennek a puszinak is annyira örültem, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.