Stuck On You | ✔

IV.

Barbara Ligthning

A tegnapi nap után nagyon fáradtan keltem. Késő estig karaokéztunk. Gyorsan elkezdtem készülődni, mert már így is késésben voltam. Hamar felkaptam magamra egy farmernadrágot, s egy tűzpitos pólót és már indultam is. Sminkel annyira nem akartam viselni és a hajamat is csak kivasaltam. A stúdióba vezető út most nagyon rövidnek tűnt. Persze amikor nem aksrok bemenni hipp-hopp ott vagyok. Mendessel nem beszéltem miután elmentem Annával, bár hívott körülbelül ezerszer.

Mikor beléptem a hatalmas épületbe, hát persze, hogy Shawnt pillantottam meg a büfénél. Csak ő volt. Nem volt sem mögötte, sem előtte. Én nem akartam vele szóba állni, borzasztóan haragszom rá.

-Hé Barbie! - futott utánam. Én figyelmem kívül hagytam és elkezdtem felmenni a lépcsőn. -Vettem neked egy csokis muffint. Tudom, hogy szereted és...szerettem volna egy kis örömet okozni! - mosolygott majd felém nyújtotta a süteményt. Erre sem reagáltam semmit, pedig legszivesebben a nyakába ugrottam volna és összecsókolgattam volna. -Tudom, hogy utálsz. És én is magamat elhiheted. -mondta őszintén. Jól tudja. Tényleg utálom.  Mendes még az irodámba is követett. Ott becsukta maga mögött az ajtót és rátámaszkodott az asztomra.

-Na ide figyelj Shawn Peter Raul Mendes! Hagyjál békén a rohadt életbe már! Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy nem akarok veled beszélni, nem akarlak látni, egy épületben sem akarok veled lenni, de még egy kontinemsen sem akarok se veled, se Camilával lenni. Egy világ dőlt össze bennem amikor láttalak benneteket smárolni és akkor lekevertem volna neked még egy jó pár pofont azon az egyen kívül, és mégis mit képzelsz magadról?! Egy csokis muffin és rögtön el van intézve?! Egy mosoly és el van felejtve a megcsalás?! Mintha meg se történt volna?! Csak azért mert téged Shawn Peter Raul Mendes-nek hívnak?! Tudod, hogy fáj?! Tudod, hogy azóta nem eszek normálisan?! Tudod, hogy azt gondolom nem voltam elég jó neked?! Tudod, hogy magamat hibáztatom?! Rászemről ennek vége! Legyél Camilával, úgyis mimdenki azt várja, hogy együtt legyetek, nem?! Ő jó lesz neked! Ő biztos elég lesz neked! -torkom szakadtából ordítottam vele. Ezt amúgy is el akartam neki mondani csak nem így. De nem is érdekel! Az sem érdekel, hogy elsírtam magam és alig kaptam levegőt. Nem csak ő szenved.
-Tegnap is csakis kizárólag a munka miatt beszéltem veled! És most takarodj innen! -nyitottam ki neki az ajtót. Valószínűleg nem tűnt fel senkinek, hogy üvöltöztem a kis herceggel, mert itt mindig mindenki üvölt. Shawn ijedten nézett rám, majd szinte rácsuktam az ajtót mert nem akart kimenni. Miután becsuktam az ajtót háttal neki dőltem és szép lassan lerogytam a földre. Ott bőgtem mint valam óvodás amikor az anyja otthagyja az oviban. Shawn egy ideig rángatta a kilincset aztán úgytűnt, hogy feladta. Amit mondtam azt úgy is gondoltam. Legyen Camilával vagy akárkivel, de engem hagyjon békén. Hatalmasat csalódtam benne.

Pár perc múlva sikerült felállnom és próbáltam rendbe tenni magam. Valahogy muszáj volt eltüntetni a „nyomokat” ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült. Miután elfogadhatónak nyilvánítottam magam, lementem a büfébe, hogy igyak egy kávét. Szerencsére Camila is és Shawn is ott volt, viszont tényleg hatalmas nagy szerencsémre Mike pont akkor kérte ki a szendvicsét, úgyhogy gyors léptekkel odamentem hozzá.

-Szia Mike. -mosolyodtam el. Látszott rajta, hogy iszonyúan fáradt.

-Hello Barbie. -harapott bele az ebédjébe.

-Mi újság? -érdeklődtem.

-Áh semmi. Nagyon sajnálom Dave-et. Állítólag egy hétig bent lesz. Mondjuk azt mondták, hogy a gitáros csaj eszméletlenül jó, úgyhogy... -vonta meg a vállát.

-Igen, én is sajnálom. Annában meg biztos, hogy nem fogsz csalódni. A gitártudása nagyom a helyén van.

-Úgy legyen. - bólintott. -Hallottam mi történt Shawnnal és veled. Igazán sajnálom. - simította meg a vállam.

-Hagyjál békén Shawnnal. - vigyorogtam. Lassan eszembe jutott, hogy én tulajdonképpen egy kávéért jöttem, úgyhogy szóltam Jeff-nek, hogy szeretnék egy kávét.

-Oké, oké! Többször nem hozom fel.

-Helyes. -bólintottam majd elvettem Jeff-től a kávém. Már elkezdtem imdulni amikor Shawn elém ugrott.

-Szeretném ha eljönnél a próbánkra. A Stuck On You-t fogjuk. A 976-os szobában. - magyarázta, de mivel elállta az utam kénytelen voltam durván arrébb lökni. A lépcsőn egyáltalán nem siettem. Nyugodtan sétáltam be az irodámba. A próbára csakis kizárólag Anna miatt fogok elmenni.

Shawn Mendes

Már éppen utána akartam volna menni Barbie-nak amikor Mike visszafogott.

-Hagyd. Nagyon haragszik rád. - fogta a vállam.

-Tudom, hogy utál. Reggel elmondta, hogy hagyjam békén. Kiosztotta a fejem, de megérdemeltem. A legrosszabb az volt, hogy sírni láttam. Igaza van. Egy világi barom vagyok és teljesen jogosan utál, de én őt szeretem. Csak őt. Senki mást. Camilától sem akarok semmi olyat amit Barbaratól igen. Szerelmes vagyok belé még mindig.

-Ne haragudj Shawn, de ezt te rontottad el. - vonta meg a vállát.

-Tudom. - hajtottam le a fejem. -Mérhetetlenül nagy fájdalmat okoztam neki. Egy igazi barom vagyok!

-Bocs haver, de ezt el kell ismernem. Tényleg egy igazi barom vagy. -veregette meg a hátam a dobos majd felment a 976-oshoz, ugyanis mindjárt próba. Pár perc múlva befutott Anna is.

-Anna! Anna! Szia. - futottam elé.

-Hello Shawn. - mosolygott kedvesen.

-A kilencedik emeletre kell felmennünk. - magyaráztam neki.

-Akkor 900 valahanyas szoba. -bólintott majd elindultunk a lépcsőn.

-Figyel, te ismered Barbie-t.

-Ki akarod békíteni? -találta ki, hogy miről akarok vele beszélni.

-Igen, ki szeretném, de ma reggel is próbáltam és elmondta nekem, hogy ez nem így megy, hogy pár nap alatt el van felejte. Még el is sírta magát szegény. - gondoltam vissza a reggelre.

-Igaza van. Megcsaltad. Ne haragudj, de tényleg nem úgy megy, hogy veszel neki ajándékot, rámosolyogsz és ennyi.

-Tudom, de mit csináljak?

-Bizonyítsd be neki, hogy tényleg csak őt akarod. Küzdj érte. Én például örülnék egy csokor virágnak, csokinak, plüss macinak... - nem hagytam, hogy végigmondja.

-Egy zseni vagy! - kiáltottam, majd felkaptam a lányt és pördültem vele egyet. Miután letettem egy ideig megszeppenve állt a terem ajtaja előtt, ami szerintem roppant édes volt. Amikor beléptünk a terembe már ott volt mindenki, ránk vártak. Legnagyobb örömömre a nézők között ott volt Barbie is.

[...]

Miután elénekeltem az új dalomat elkezdtem Barbie felé sétálni, hogy megkérdezzem a véleményét az előadásról. A tekintetünk találkozott. Úgy nézett rám, mintha tudna valamit én nem. Mintha mondani akart volna valamit,viszomt mielőtt odaértem volna hozzá, ő kiment a teremből engem meg letámadtak Andrewék.