V.

453 23 2
                                    

Barbara Ligthning

A próbáról elrohantam, mert nem volt kedvem vele beszélni. Tudom, hogy azt akarta megkérdezni, hogy mi a véleményem az előadásról, de inkább hagytam, hogy Camilával beszéljen. Igazából szemmel próbáltam elmondani neki, hogy min javíthatna. Most rosszul vette a levegőt és kapkodott, valamint halk is volt. Tudom, hogy ez nem a Something Big de nagyon halk volt. Én a terem végében ültem és alig hallottam. Ilyen hangerővel a Rogers-ben csak az első pár sor fogja hallani. Miközben lépkedtem le a lépcsőn Camila hangját hallottam.

-Shawn hagyd! Tökéletes volt, nem hibáztál semmiben! -akkor Shawn jön utánam és Camila nem akarja, hogy beszéljünk. Már hallottam a hátam mögött Mendes lépteit.

-Barbie! Barbie! - ért be a lépcső fordulójában.

-Mondd. - fontam össze magam előtt a karomat.

-A véleményedre vagyok kíváncsi. A próbáról. - lihegett. Ezek szerint futott. Édes.

-Mike jó volt, Zubin hozta a szokásos formáját, Anna... - félbe lettem szakítva.

-Nem a zenekarra gondoltam. Magamra.

-Komolyan véleményezzelek? -nevettem.

-Az éneklésemet. Te vagy az akinek fixen megfogadom a tanácsát, kert tudom, hogy profi.

-Miért nem lérdezed meg Annát? Ő is profi. - vontam meg a vállam.

-Én a te véleményedre vagyok kíváncsi.

-Rosszul vetted a legvegőt, hadartál és halk volt. Ezt senki nem fogja hallani holnap a Rogers-ben az első 5 soron kívül. Vagy nem fogják érteni. Ott nem 10 ember lesz a közönséged. -osztottam meg vele a véleményem.

-Köszönöm! - mosolygott majd már hajolt is, hogy megpusziljon.

-Ne, ne, ne, ne! - toltam el magamtól gyorsan.

-Értem. - mosolygott szomorúan majd feltartartotta a jobb kezét, amibe én belecsaptam. Igazából szívesen hagytam volna még azt is, hogy megcsókoljon, de még mindig fáj amit velem tett. - Azért eljössz?

-Nem tudom. - vontam meg a vállam.

-Tudod, hogy sokat jelentene Szerelmem. - próbálta megfogni a kezem, de elrántottam.

-Ne hívj így kérlek. - hajtottam le a fejem.

-Ne haragudj, de nekem mindig is a szerelmem leszel. Az én kicsikém... -nem hallottam, hogy utána mit mondott mert elrohantam. Történelmi pillanat. Futottam. A szavai nagyon is megmelengették a szívem, de nem szabad elfelejtenem, hogy megcsalt. Már pedig, ha egyszer megtette, másodjára is meg fogja. Nem tudok bízni benne. Most biztosan nem menne. Úgy döntöttem, lemegyek Jeff-hez egy üdítőért, mert, miért ne, de legnagyobb meglepetésemre nem találtam.

-Agatha! - sétáltam oda a recepciós nőhöz.

-Csupa fül vagyok, Aranyom. -mosolygott rám kedvesen.

-Nem tudod, hogy hol van Jeff? -könyököltem rá az asztalra.

-Ömmm... - gondolkozott. - Szerintem áruért ment. - mutogatott a levegőbe tollal a kezében.

-Áh! - sóhajtottam bosszúsan. -Agatha. Ha valaki keres, lennél szíves megmondani, hogy a közeli kávézóba mentem?

-Persze, menj csak nyugodtan! -mosolygott rám ismét.

-Köszönöm szépen. - mondtam, majd siettem is a stúdióhoz legközelebb lévő kávézóba.

[...]

Stuck On You | ✔Where stories live. Discover now