Tőled függ... (Bakugou x oc) [befejezett]

7. Lebuktam...

Eltüntünk...
Mindenki azt hiszi elraboltak.
Mindenki utánnam kutat, Bakugou is.
Mikor én otthon csücsülök egy rakat gonosztevővel...
- De ne már!!! Mindig te nyersz! UTÁLLAK! - vágtam Dabi fejéhez ordíbálva aki jót röhögött rajtam mert már megint vesztésre áltam a társas játékból.
- Mert béna vagy hercegnő... azért - mondta gúnyosan Dabi, mire én homlokon pöcköltem.
- Nem vagyok béna!
- De
- Nem
- Deeee...
- NEM!!!
- De de deeee
- Jólvan elmész te a picsába komolyan mondom!!! - vágtam vegül a fejéhez mire ő átkarolta a vállamat.
- Jólvan na! Bo-csá-nat "HERCEGNŐ" hogy nem hagylak nyerni!!! - mondta duzzogva Dabi.
- Tch...
- Srácok mi folyik itt... - kérdezte halkan Tomu aki belépet az ajtón.
- Semmi... csak a kis Hercegnő nem tud nyerni.
- Ne hercegnőzzél! - vágtam fejbe Dbit aki nyikkant egyet. Én feláltam majd ott hagytam.
- Figyu, Touga-chan nincsen kedved eljönni vele shoppingolni? - kérdeztem Himikot aki mellé leültem a bárpúlthoz.
- Úúuuuh de menjünk Kaguya-chan! - mondta visitozva majd a nyakamba ugrott és átölelt.
- Hát akkor?! GYERÜNK! - mondtam majd befutittam Tomu szobájába.
Kivettem egy fekete kapucnis pulcsit a szekrényéből majd felvettem.
A telefonomat zsebreraktam majd odafuzottam Tomuhoz és megöleltem.
- Elmentünk Tomu shoppingolni Touga-channal, nyugi vigyázunk magunkra... jah és kölcsön vettem az eggyik pulcsid!!! - mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára amitől önkénytelenül is elmosolyodot.
- Jólvan, de vigyázatok magatokra. - válaszolta Tomu.
Kurogiri megnyitott nekünk egy teleportot, Himiko egy pár zsebkést eltett, én is. Felraktuk a kapucnit a fejünkre majd átléptünk a kapun.
Miközben nézelődtünk megrezzent a telefonom, kivettem a zsebemből és láttam hogy 45 nem fogadot hívásom van Apától és Bakugoutól, és 63 üzenetem majdnem az összes osztálytársamtól. Sóhajtottam eggyet és visszaraktam a telefont a zsebembe. Éreztem hogy Touga megragadja a kezemet és behúz egy ruhás boltba. Eltöltöttünk vagy egy órát ott a plázában mikor valaki belém ütközik.
- tch... vigyelj oda - vágta hozzám egy ismerős hang, Bakugou...
Én csak tovább mentem mintha nem is történet volna. Viszont ő utánnam ordított.
- Héj! SÜKET VAGY!!!
Megfogta a csuklómat majd elrántott.
Elestem a földre majd Bakugou lehúzta a fejenről a kapucnit.
Én ilyedten felnéztem rá.
A feje Bakugounak a dühösből meglepődötre váltot, mintha szellemet látott volna.
Mind a ketten sokkot kaptunk, ő mert meglátott, én meg azért mert...Lebuktam.
Himiko felrántott a földröl és elkezdett kifele futni miközben fogta a kezemet. Bakugou hamar kapcsolt így utánnunk eredt (gondolom azt hitte hogy kenyszerítenek)
Miközben futottunk Himiko a fülembe sugta - Ne ilyedj meg, nem akarlak bántani csak valahogy húznunk kell az időt...
Sejtettem mire gondol és amint beértünk egy sikátorba a nyakamhoz nyomott egy kést.
Bakugou bért minket majd ilyedten nézte ahogy én "sírvafakadok"
Csak könyeztem mivel elkellett jászanom a nagy segítséget, miközben hívta Kurogirit Himiko hogy jöjjön értünk mert nagy gázban vagyunk...
Bakugou lassú leptekkel elkezdett felénk menni, hogy meg mentsen.
Himiko elkezdett fenyegetőzni
- Te... ha közelebb jössz elvágom a kicsi lány torkát... ne hidd hogy nem teszem meg! - mondta halk és fenyegerő hangon Himiko.
Bakugou azonnal megtorpant amint meghallotta Himiko fenyegetését hogy megöl. Láttam Bakugou arcán az aggodalmat és a féltést amitől a szivem egy kicsit meglágyúlt így megböktem Himikot hogy vegyen vissza egy kicsit.
Himiko vette az adást majd levette a kést a nyakamról viszont rámarkolt és úgy folytott tovább. Persze hozzá sem ért a nyakamhoz csak úgy látszott.
Megjelent egy portál mögöttünk ahova Himiko belépet és elengedett, majd eltünt a portálban.
Bakugou könnyes szemekkel nézett rám majd elindult felém.
- Ne haragudj Baku... - mondtam majd Himiko után mentem, a portál eltünt Bakugou pedig megint elvszítette a nyomomat.
- fuh... ez nem múlott sokan. - szólalt meg Himiko.
- jah... nem múlott - válaszoltam majd bámúltam a padlót.
Kicsit rosszúl esett, na jó nagyon rosszúl esett hogy így aggódik értem Bakugou és én meg nem mondhatom el neki. Így nyomasztotta a lelkemet Bakugou nézése ami folyton felugrott a szemem elé... azok a könnyes szemek az aggódó/féltő tekintet.
Fáj...