Tőled függ... (Bakugou x oc) [befejezett]

9. Végre megvagy

Már vagy 2 hét mióta eltüntem.

Bakugouval néha beszélgettem telefonon, de még mindig nem mertem neki elmondani az iránta táplált érzelmeket. Egyszerűen olyannyira nyomasztott hogy Tomu azt mondta vissza kéne mennem.
Nagy levegőt vettem majd bólintottam.

Visszamegyek... kiléptem a lakásból elköszöntem Tomutól és a srácoktól majd elindultam eset hazafele. A kapucni a fejemen volt, semmi kedvem nem volt ahoz hogy bármelyik ismerős személy leszólítson, és ezzel most az osztálytársaimra gondoltam.

Oda értem a házunkhoz, emeltem a kezemet az ajtóhoz majd bekopogtam.

- Ki az? - hallottam egy rekedtes férfi hangot.

Nem válaszoltam kérdésére csak bámúltam a földet.
Kinyilik az ajtó majd meglátom apát aki maga alatt van lelkileg.
Rá emelem tekintetem mire ilyedten odafutott és megölelt.

Elkezdett sírni majd behúzott a házba.
Boldogan mosolyogva nézett rám miközben törölgeti könnyjeit.

Megfogja vállamat majd elkezdi végig nézni a testemet. A fejem búbjától a talpamig átvizslat.

- Mit csinálsz? - kérdezek rá.

- Nem esett bajod? Mert egy karcolás sincsen rajtad?! - kérdezte aggódva apa.

- Nem semmi... - felmentem a szobámba majd bedöltem az ágyba.
Feküdtem az ágyban és néztem a plafont, sok mindenen elgondolkoztam majd végül elnyomott az álom...

Másnap reggel felkeltem, megakartam mozdulni de két erős kar  ölelt át hátúlról. Hirtelen megilyedtem hogy ki lehet az de amint megéreztem azt a jellegzetes csábító égetett karamella illatot. Rögtön tudtam hogy Bakugou az.

Megfogtam a karját és felemeltem hogy ki tudjak onnan kecmeregni.
Hát ez nem jött össze...

Bakugou megfogta a csípőmet és azzal a lendülettel visszavágott maga mellé az ágyba.

- nem mész el... - dünnyögte majd kinyitotta piros íriszeit.

Az arcunk nagyon közel volt egymáshoz így elöntötte az arcomat a vörös összes árnyalata.
Bakugou csak mosolygott

- ügye tudod hogy milyen aranyos vagy ha zavarban vagy? - sugta szinte a bőrömbe ahol lágyan megpuszilt a nyakamon.

Én nem tudtam mit tenni, mivel menekülőre nem foghatom, émeg őszintén itt akarok maradni Bakugou mellett.
Fejemet melkasába fúrtam hogy ne lássa az arcom.

- Te meg tudod hogy nagyon jó illatod van? - kérdeztem vissza egy teljesen random kérdéssel, amire ő válaszul csak felnevetett és megsimogatta a fejemet.

Kezét átcsúsztatta a derekamra én pedig az enyémet a hátára, és így maradtunk kb egy fél órára.

- Gyerekek! Lekéne jönni! Iskola!!! - ordította apa.

Én csak sóhajtottam egyet majd megfogtam Bakugou kezét és felhúztam az ágyból.
Kizavartam a szobámból Bakugout mivel öltözni szeretnéky felkaptam magamra egy fekete felsőt, és egy fekete cicanadrágot. Besétáltam a fürdőbe ahol megfésülködtem felraktam magamra minimális sminket és elvégeztem a reggeli tevékenységeket.

Lementem a konyhába ahol apa egy csésze teát adott a kezembe majd leültem a kávét szürcsölgető Bakugou mellé. Olyan fura, ilyenkor tökre nyugott állapotban lévő Bakugou, egészen cukin néz ki.

Gyorsan lehuztam a teát amivel végig égettem a torkomat így rám jött a köhöghetnék, na jó inkább fuldokolnék... Bakugou szóranyitotta volna a szájat mikor én felemelem a a kezemet azzal hogy "kösz, jól vagyok"

Köhögcsélve felmentem az emeletre és bepakoltam a táskámba.

Bakugou! Induljunk! - ordítottam le a lépcsőhöz érve hogy ő is készülödjön.

Felpattant a székből és vette a cipőjét, én is igy tettem majd kiléptünk az ajtón. Amint elhagytuk vagy 10m re a házat Bakugou hozzáerintette "jellzésképpen" a kezét az enyémhez amiből rögtön tudtam hogy mit szeretne.

Katsuki szemszöge

Mikor adtam egy "jellzést" arra hogy meg szeretném fogni a kezét, attól féltem hogy vagy nem érti vagy nem akarja. Úgyhogy hagytam hogy ő eldöntse.

Mikor megfogta a kezemet és összekulcsoltuk az újjainkat akkor rögtön megkönnyebűltem, már csak ket dolog volt hátra.

Hogy elhívjam randira és hogy megkerjem lessz e a barátnőm... mind a kettő kérdésnél el fogok vérezni belülről, de ez mellékes

- Kaguya akkor mi most... já-. - jaj hát persze hogy most csuklik meg a hangom ennél a szaros szónál hogy járunk... mindegy. - tehát já-

- Szeretném - vágott közbe Kaguya. És mikor meghallottam azt hogy "igen" rögtön magamhoz öleltem és mosolyogtam. Kaguya pedig egyből visszaölelt...

Hirtelen olyan boldog voltam hogy azt elmondani nem lehet, főleg mikor Kaguya kibújva az ölelésemből megcsókólt... hát eldobom az agyam! A testem forrósodni kezdett és éreztem Kaguyát a jellenlétét, hogy biztonságba tudhatom. Elváltunk egymástól majd összekulcsolt kézel mentünk tovább.