Tőled függ... (Bakugou x oc) [befejezett]

32. idézetek elhagyva

Bakugou ült a földön, kezében egy tábla azon egy lap rátűzve. Valamit nagyon körmölhetett mivel csak ugy recsegett a ceruza kezében. Egy ideig néztem, hát oké... biztos valami, hogyan kell kivitelezni a nitroglicerin felrobbanását Deku fejére csöpögtetve. Már 3 órája ott ül és rám se hederít... nem mintha szükségem lenne arra hogy rámfigyeljen, de azért kezd kíváncsivá tenni mit is írhat.
Már el is aludtam ott a fotelben tenyeremmel tartva fejemet mikor kinyitom szemeim egy érdekes álomszerűség után, és látom hogy a fiú eltünt onnan a földröl.
Felállok és körülnézek, a lap ott lett hagyva, mintha sürgősen elrohant volna a semmi elől a tulajdonosa.
Felveszem kezembe az összegyűrt lapocskát és megpróbálom kiolvasni belőlle amit csak lehet.
A papíron-

Csak nézek rád és olyan kis csoda vagy nekem. Minden puszid és ölelésem az enyém. Én meg a tiéd vagyok, ha tetszik ha nem.♡

Miután elolvastam, kissé szétnyiltak ajkaim. Valaki valamit rájuknyomott finoman. Ilyedten néztem fel mikor megláttam a vöröslő szempárokat.

- Mit csinálsz? - kérdeztem eltolva őt magamtól.

- Mit nem...? - kapott fel majd bezárta az ajtót és átvette az önkontrolomat.