Leültünk kajálni és Kaguya odaált a pulthoz narancslevet vagy mit facsarni.
- idejönnél és leraknád a seggedet? - kérdeztem gúnyos hangon miközben turkáltam a villámmal a finom ételt.
- miééééért? Máris hiányzok? - kérdezett vissza...
Fuh hogy utálom mikor visszapofázik!- NEM! (Tscunder...😜)csak zavar az hogy zúg az a szaros gép. - jelentettem ki.
- tessék pedig neked is csináltam - rakott le elém is egy poharat, ami meg kell mondjam ugy nezett ki mint valami koktél.
- tessék Dabi - mondta Kaguya
- Köszike princess! - válaszolta Dabi
- princess??? - kérdeztem fenhangon vissza... mi az hogy hercegnő? Na áljunk már meg egy szóra! MIÓTA HÍVJA EZ A GYÖKÉR KÉPŰ ÍGY KAGUYÁT!?!?!?
- igen, Dabi igy szokott engem szólítani - mondta nemes egyszerűséggel Kaguya... na szép! És még én voltam meglepődve.
- talán nem tetszik? - kérdezte a gyökér képű.
- NEM! KÚRVÁRA NEM TETSZIK! ÉS HA VISSZAPOFÁZOL BEVEREM A MÁR AMÚGY IS RUSNYA KÉPEDET!!! - ordítottam le a fejét.
- nah de BAKUGOU! - szólt rám Kaguya és karba tette a kezeit.
- miért kell már megint ordítani!? Én is ordíbáljak azt akarod? HAH? Ő AZ UNOKATESTVÉREM! NEM KELL FOLYTON FÉLTÉKENYKEDNI ÉS FENYEGETNI VALAKIT! - ordított mostmár Kaguya is...
Majd felált és feltrappolt az emeletre... s egy nagy ajtócsapódást halhattunk ami csoda hogy nem tört be. Na fasza... ezt is jól megcsináltad Katsuki Bakugou! Huh... kurva jó...
Feláltam majd egyenesen Kaguya szobája felé vettem az irányt.- Kaguya... - kopogtam be.
- szabad?
- Nem! Most hadjál! Vagy rossz vége lessz! És én nem akarok veled veszekedni! - mondta Kaguya.
De... én sem akarok veled veszekedni.
Annyira egy fas vagyok komolyan!!!
Nem hiszem el hogy már megint magamnak keverem a szart!
Közben Dabi is feljött az emeletre...
Miközben elment mellettem csak nemet mondóan rázta a fejét, azzal a mondattal hogy jobb hogy ha most inkább hagyom.Nem akartam vele eggyet érteni de muszáj volt... tényleg jobb lessz ha most inkább hagyom lenyugodni, hisz ilyenkor ő is szokott engem hagyni... már amikor.
Kaguya szemszöge
Nem hiszem el hogy csak nekem van a világon ilyen kinemálhatom pasim...
Mármint, imádom... és még mindig úgy gondolom hogy soha nem kell senki más csak ő de akkor is...Egy kicsit, talán ha egy kicsit visszább venne az ordibálásából meg az idegeskedéséből esküszöm nem aggódnék azért hogy egyszer szívinfartusban fog elmenni.
- miért vagy ilyen? És én miért nem tudok rád soha sem haragudni... - tettem fel magamnak a kérdést.
Mert olyan igazán most sem haragszom rá... csak kellett egy kis egyedül lét.Tudom már hogy most kire van szükségem...
Előhívtam a kagunéjaimat és halkan kimásztam az ablakon.
El is kezdtem suhanni a háztetőkön mikor odaértem Deku házához.- Deku! Kérlek engedj be! - kopogtam az ajtón. Egy fél perc múlva már ott is termett a zöldhajú.
- oh szia Kaguya - köszönt mosolyogva eggyik legjobb barátom a UA ból.
- miben segíthetek? Kacchan úgye? - mondta majd beengedett a lakásába.
- honnan tudtad? Hogy Bakugouval van valami? - kérdeztem meglepődve.
- régóta ismerem Kacchant és ő egy nehéz eset (nehéz eset mih?
Deku gondolatai - *már próbálkoztam nálla és ezért tudom hogy nehéz eset*
Hihihi... Bakudeku szagot érzek!) ezért gondoltam hogy elöbb utóbb hozzám jössz majd.
- mondta el nekem Deku és bementünk a szobajába.- aha, értem... ő mindig ilyen volt? - kérdeztem meg mkkor lehelyeztem magamat az ágyára.
- nem mindig volt ilyen... régen mikor még kicsik voltunk nagyon jól kijöttünk. De egyszer valamit a fejébe vett és elkezdett szekálni... csúnya becenevekkel meg azzal hogy nekem nem volt akkor még képességem. - magyarázta el Deku s lehajtotta a fejét. Én megértően a vállára raktam a kezemet és simogattam.
- jaj Kaguya... miért a legrohadékabb embert fogtad ki? - kérdezte és rám emelte mosolygós tekintetét.
- huh... nem tudom mit szeretek ebben az emberben de... nem tudnék nélküle élni... - mondtam ki halkan és sóhajtottam egyet.
Még vagy 2 órát ott töltöttem Dekunál és beszélgettünk egy forró csoki társosagában, voltak vicces témáink amiken sokat nevettünk de voltak olyanok is amiken inkább sírni lehetett volna.
Azután elköszöntem és elindultam sétálva haza fele. Olyan 7 óra lehetett ugyhogy biztosan már tudják Bakuék hogy nem vagyok otthon...
Odaértem a lakáshoz és benyitottam.
- Kaguya! Hol voltál! Minden rendben? - futott oda hozzám Bakugou és szorosan átölelt. -Mindenki aggódott érted! - mondta Baku. Mindenki? Baku háta mögé néztem és ott volt hát bmeg az egész familya. Mi a jó szent szar!
- Apa? Tomu? Srácok? - kérdeztem és étetlenkedve néztem vissza Bakura.
(Srácok: Himiko, Dabi, Kurogiri)- de hát alig tüntem el kb 3 órára! - kiabáltam le az elöttem álló fejét...
Hupsz, nem akartam.- akkor is, mindenki azt hitte valami bajod esett! - kiabálta vissza Bakugou.
- NE TÜNJ CSAK ÍGY EL, SE SZÓ SE BESZÉD NÉLKÜL! - kiabált még mindig Bakugou.
Hogy nem fáj a torka a sok kiabálástól? Azt lehet hogy fáj csak nem mitatja ki... túl nagy az egója ahoz hogy beismerje... lehet hogy veszek neki valami strepsilst vagy mit.
- jol van nah... bocsánat - hajtottam le a fejemet és elindultam a szobám felé.
De hirtelen két meleg, erős kar körbefonódását éreztem derekamon és Baku a vállamra hajtotta fejét.
Egy meleg cseppett éreztem a nyakamon és szuszogást...
Te most sírsz?
De hát itt vagyok!
Nincsen semmi bajom!
Jaj istenem... kérlek ne sírj...
Öleltem át a kezét és odasúgtam a fülébe
- itt vagyok... nem megyek sehova
Tadaam! Kész ez a csoda is!
Marmint... jó lenne ha ez egy csoda lenne... de, nem az! Mar van sok ötletem ezzel a Shouji gyerekkel is de az meg kb 2 rész múlva lessz😏
Japp... szóval remélem tetszett meg minden egyéb ugyhogy
Sajonara ~
(Olyan szép ez a kép💣💣💣)
VOCÊ ESTÁ LENDO
Tőled függ... (Bakugou x oc) [befejezett]
FanficBakugou... és a szerelem Két külön álló dolog, pedig egyszer muszály lessz megtörténnie... Új diák jött az osztályukba, A kedves és mosolygós mégis könyörtelen és vérfagyasztó Kaguya. A célja hogy hős legyen mint az apja viszont ebbe a bátyja is bel...