Tőled függ... (Bakugou x oc) [befejezett]

29. Táncra fel! azaz... bálra fel!

- EZ AZ, eljött a lányok ideje! - Kiáltotta Uraraka

- Héka! Héka! Miazhogy a lányok ideje?! - kérdezte Kirishima.

- Hát az! Végre az van amit mi szeretnénk! - kiáltottam.

- MIKOR NEM AZ VAN AMIT TE AKARSZ?! - ordította mögöttem Bakugou.

Megfogtam a Matek könyvem és a fejére csaptam.

- Aucs... - nézett rám morcosan majd egy gonosz vigyorra húzta a száját.

- Hajaj... itt bajok lesznek...! - mondta Denki mikor ránézett Bakugoura aki még mindig "Evilen" vigyorgott.

Vége lett a tanitásnak és mindenki haza fele indult. Mikor a hátam mögül hallottam hogy a nevemet suttogják...

- heh... Kagu... - suttogta barátom és a frászt hozta rám hogy úgy fogalmazzak.

- hm? - hátrafordultam és összekoccant a homlokunk. - aucs...

- aucs... - mondta ő is és a fejéhez emelte  kezét.

- bocsi... jól vagy? - kérdeztem és a homlokához emeltem a kezem.

- aha... persze - mondta és ram mosolygott.

- ket szerelmes par mindig együtt jár! Egy tanyérból esznek! Nem tudom hogy van tovább...! - vonult el mellettünk Monoma és eléggé láthatóan nekünk szánta a verset.

- az a kis kurva görcs...! - indult volna meg Bakugou de visszafogtam.

- hagyjad... hagy menjen... - néztem az undormány után szúrós tekintettel.

- ohohoooo! Szia cicám! Hogy vagy Yanagi? - ált oda Yanagi mellé aki nyomkodta a telefonját és zenét hallgatott.

- figyelj... te meg én? Ma elmehetnénk vacsorázni? - kezdett bókolni Monoma és odarakta Yanagi vállára a kezét. Yanagi felnézett és a fél füléből kivette a fülhalgatót.

- bocs... hozzám beszéltél...? - kérdezett rá de hirtelen ott termett mellette Iida aki rácsapott Monoma kezére és mondta

- nem... nem hozzád beszélt... majd karon fogta Yanagit és elindultak.
Monoma meg ott maradt lefagyva...
Közben mi is elindultunk Bakuval és amint elhaladtunk Monoma mellett Bakugou egy taslit lekevert neki majd mint aki jól végezte dolgát tovább mentünk.

(Másnap)

- tehát gyerekek - szólalt meg ujra kedves tanárunk. - az utolsó óra után haza mentek és mindenkit várunk vissza.
Sok unalmas óránk volt ma és semmi sem történt jóformán mikor meghallottuk a gyönyörű zenét... a kicsöngőt...

Vége lett az óráinknak és sietve mentünk haza hogy még időben kitudjuk valasztani azt hogy miben menjünk. Mivel nekünk lányoknak 3 óra éppen hogy elég volt ahoz hogy kivalasszuk csak a ruhat! Nem hogy még a sminket meg a frizurát...

- héh! Kaguya! - szolitott meg Momo
- gyere át hozzám, a többi lány is ott lessz.

- oh... rendben - egyeztem bele majd elindultam Momoval és a csajokkal
(Momo, Mina, Yanagi, Hagakure, Tsuyu, Iiro, Uraraka és én)

Bementünk Momo lakásába és meglepetésül csapott az hogy mennyire elegáns és gazdag az ő családja.

- azat Momo! Ez-ez a te!? Ez a te... GARDRÓBOD?! - mondtuk mind egyszerre a gardrób szót.

- Yapp, nyugodtan próbáljatok, barmelyiket kölcsön adom - mosolygott Momo mire mi megrohamoztuk a hatalmas szobát szebbnél szebb estéi ruhákkal tömve.