Nenémék berakták a csomagtartóba a cuccaimat majd Jin kitalálta, hogy nyugodtan mehetek hozzájuk a dormba. Így lett az, hogy a bőröndöm, ment a nenémékkel én meg Hoseokékkel mentem.
- És a ruháim? - álltam meg a kisbusz mellett mikor elmentek a nenémék. Jin már elfoglalta a helyét akárcsak Sugáa és Namjoon. Suga leghátul ült Namjoon meg Jin mellett foglalt helyett. Jungkook és V Suga előtt ült.
- Majd adok, csak szállj be! - lökött be a kocsiba Hoseok.
- Hééé! Milyen dolog belökni engem a kocsiba? - ültem be Jimin mellé és Namjoon és Jin mügé. - Egy fiatalabb vagyok, kettő meg a rokonok, három tudod, hogy mindig bosszút szoktam állni rajtad!
- Hoseok fiacskám viselkedj! - nézett a visszapillantóba Jin. - És mindenki kösse be magát! - mondta majd fogtam az övemet és becsatoltam.
- Nyisd ki csak Hoseok a kocsi ajtaját úgy kifoglak rajta lökni, hogy gurulni fogsz az ajtóig. - motyogtam halkan.
- Jin! - kezdett el vékony hangon vinyogni Hosi.
- Kilőklek az autóból! Úgy se hiányoznál senkinek! - vigyorodtam el.
- De az ARMY-knak. - vigyorgott rám.
- Rakunk bele egy hasonmás Hosit. - hajolt előre Jungkook. Engem meg elkapott a röhögő görcs.
- Majd Minah pótol téged! - karolt át Jimin, amit az öv miatt, kicsit nehézkesen, de megoldott.
- Hosi, ha a bandatársaid le akarnak cserélni komoly gondok vannak. - mondtam röhögve.
- Miatta bent tartottak minket plusz húsz percig a stúdióban. - árulkodott Jungkook.
- Embert öltél? - fordultam uncsim felé. - Vagy magadra uszítottál egy ARMY-t? Mondjuk, az lehetetlen, mert Jin tuti kinyírt volna... Majd úgy döntöttem, hogy leveszem a cipőmet majd elkezdtem huzni a biztonsági övet, hogy Hoseok felé tudjak figyelni, majd a jobb lábamat az ülésre raktam, hogy még kényelmesebb legyen.
- Mivel fogunk játszani? - hajolt előre V.
- Valami autós? - fordultam felé.
- Nekem oké! - mondta Jimin.
- Addig jó míg nem hallatszódig fel a szobámba. - motyogta Yoongi kómás fejjel.
- Tényleg van valami kaja? Repülőn aludtam és nem ettem semmit. - néztem körül a kocsiban.
- Éhenkórász! - bökött meg Hosi.
- Fejlődő szervezet vagyok! Ha elfelejtetted volna még mindig gyerek vagyok! - nyújtottam ki a nyelvemet.
- Ja Jin dupla annyit csinálhat. - mondta mosolyogva Tae.
- Minah legalább megdicséri a főztöm. - szólt közbe Jin, mire egy halk ,,húúúú" hagyta el a számat.
- Mi is megszoktuk... néha. - nézett ki az ablakon Tae.
A dormig még beszélgettünk pár dologról: suli, hogy utaztam és a többi.
- Hajnalban nem a legjobb felkelni... Pláne ha több órás a repülő út... Remélem soha többet nem fogok repülni, pláne nem több tíz órát... - húztam el a számat immár normálisan ülve az ülésben és a cipőmet is vissza vettem.
- Tényleg Minah-t körbe kéne vezetni! - szólalt meg tök egyszerre Tae és Jungkook, amivel halálra rémítettek és a mellettem lévő két jó madár és nevetni kezdett.
- De nem ma este. - mondta Namjoon. - Amúgy is nappal sem látta.
- Mondjuk ez igaz... Még felülről sem láttam, mert akkor még aludtam... - fésültem a hajamat a fülem mögé... Nagyon zavarban éreztem magam, lehet azért mert a figyelem középpontjába kerültem, pedig ezt már megszokhattam volna hiszen Jungkook és Tae, na meg persze Jimin is benne volt, hogy mindig a figyelem középpontjába álljak. Majd még utaztunk egy húsz percig mikor Jin lefékezett, de mivel sötét volt, így nem láttam semmit.
- Na J-Hope ki mered nyitni az ajtót? - csatoltam ki az övemet és már készen álltam, hogy bármelyik percben kilökhessem a járműből.
- Kilöksz mi? - húzta fel a szemöldökét.
- Az a maximum, hogy te meg belöktél és szegény ártatlan Jiminre estem. - mutattam Jimin felé.
- Csak nyissátok ki! - kezdett nyafogni TaeTae.
- Csak nem kicsi a húgyhólyagod? - vonta fel a szemöldökét Jimin.
- Kussolj törpe! - mondta Tae én meg Hoseokra estem.
- Minah is kicsi! - mutatott rám Jimin.
- Az én magasságom cuki. Okay? - néztem Jiminre, aki mosolygott majd Hosi kinyitotta az ajtót és már az egyik lába kint volt, mikor meglöktem, de szerencséjére vissza nyerte az egyensúlyát. Majd én is kiszálltam és a többiek is követtek.
- Éhen halok! - mentem Jin után. - Tényleg ígértél nekem valami fincsi kaját. - álltam meg majd sikerült kinyitnia az ajtót így beléptünk.
- Még papucsom sincs! - jöttem rá mikor levettem a cipőmet.
- Mindjárt adok neked, lehet kicsit nagy lesz, de legalább nem fázol fel. - ment el, majd egy fekete papucsot adott oda nekem, amibe bele bújtam. Kicsit nagy volt, de nem annyira, hogy el essek benne.
- Köszi! Ezért még J-Hope szorulni fog. - mondtam majd követtem Jint, aki mint később kiderült a konyhába ment.
- Mennyit eszel? - nézett rám a válla felett.
- Ööö... Olyan 3-4 merővel. - mondtam majd sorban jöttek a többiek is.
- Mina akkor jössz játszani? - dugta be a fejét Jungkook.
- Előbb eszik szegény lány, mert csont sovány.
- Pedig a neném rendesen adott enni... - mondtam. - Mennyi az idő?
- Lassan hajnali fél kettő. - rakta el a telefonját Jimin majd a hűtőhöz ment és kivett belőle egy üdítőt. Vagyis azt hiszem az volt.
- Már rég ágyban kéne lennem, de ez az idő eltolódás teljesen elrontotta az egész biorendszeremet.
- Majd reggel tízkor felébresztünk. - mondta Jimin én meg bólintottam. Majd leültem az asztalhoz és rá percre rá Jin elém tette én meg ügyesen megfogtam a pálcikát. Közben Jin és Jimin nagy szemekkel nézni kezdett engem.
- Mi az? - néztem rájuk.
- Meg sem kérdezed, hogy mit eszel. - nézett rám Jimin.
- Éhes vagyok! - vontam meg a vállamat majd megfogtam a pálcikámmal egy barna szószos tésztát majd a számba emeltem.
- Nagyon zavaró, hogy néztek. - néztem rájuk.
- Milyen? - nézett rám Jin.
- Finom. - bólintottam majd még egy falatot bevettem a számba.
- Bimbimbab. - válaszolt Jimin. - Tényleg van még rágcsa, vagy Jungkookék már meg ették?
- Azt hiszem maradt még. - válaszolt Jin Jimin kérdésére.
- Szerintem holnap... vagyis ma reggel fogunk autózni. Hátha sikerül valamennyit aludnom és nem fogok úgy kinézni reggel, mint egy zombi. Kicsit nehéz lesz át állnom... - vettem a számba még egy falatot. Majd Hoseok érkezett meg Namjoonnal.
- Elaludt Jungkook és Taehyung. Majd reggel szórakoztok. - mondta Namjoon én meg bólintottam.
- Milyen? - kérdezte Hoseok én meg lenyeltem, ami a számba volt.
- Finom. - mondtam majd össze kócolta a hajamat én meg rá csaptam a kezére.
Kaja után megbeszéltük, hogy hol fogok aludni. Mivel Hoseok és Jimin és Jungkook egy szobában van és Jungkook elaludt a kanapén és, hogy Hosi oppa ne legyen féltékeny, hogy a fogadott bátyám ágyában aludjak, ezért Jimin a saját ágyában aludt mellette Hoseok ágyában én és végül Hosi Jungkook ágyában foglalt helyet. Kaptam alvós ruhát, ami Hosi pólójából állt és természetesen a bugyim maradt. Kicsit furán éreztem magam, igaz Hosi pólója majdnem térdemig ért, de így is úgy éreztem magam, mint aki meztelenül van. Kicsit még beszélgettünk pár semleges témáról, majd mindketten hamar elaludtak. Én még kicsit nézegettem a mellettem lévő Hosit, aki már az álmok világában majd majd egy halk sóhaj hagyta el a számat. Annyi minden történt velem és furcsa a változás, hogy itt vagyok. Még csak el sem hiszem. Majd úgy döntöttem, hogy a fejemet a másik irányba fordítom és félig hasra fordultam. A párna árasztotta magból Hoseok kissé férfias illatát, amit szerettem hiszen eddig mindig letudott nyugtatni a közelsége.
- Miért nem alszol? - kérdezte halkan Jimin, mire így is megugrottam a hangjától hiába beszélt halkan.
- Megijesztettél... - suttogtam vissza, de sejtettem, hogy Jimin mosolyog. Annyira nem láttam az arcát mivel sötét volt és a függöny is elvolt húzva.
- Nem válaszoltál. Amúgy meg nem akartalak... - suttogta még mindig.
- Csak gondolkoztam... hogy mennyi minden történt velem... - csuktam be a szemem egy kis időre.
- Tény, hogy az életed mozgalmas... de ez nem mindig rossz... Az én életem még mozgalmasabb. - én meg át gondoltam, hogy tényleg igaza van. Én itt a saját gondommal vagyok elfoglalva és sajnáltatom magam míg ők koncerteznek és a stúdióban vannak... - A változás nem mindig rossz dolog... Fogd fel könnyedén. Most már minden könnyebb... lehet nem sokkal, de idővel egyszerűbb lesz. Egy akadályon túl leszel... - mondta lassan és rekedtes hanggal, amitől a hideg kirázott mégis órákig eltudtam volna hallgatni. - De próbálj meg egy kicsit aludni... 10 órakor úgy is felfogsz kelni... Jó éjt Haeul.
- Értettem... Jó éjt Jimin... - mosolyodtam majd hozzá tettem kicsivel halkabban, amit nem tudom, hogy meghalott el. - ...oppa... - kicsit még forgolódtam, de hamar elaludtam. Lehet, azért mert Jimin megnyugtatott, vagy pedig rá jöttem, hogy igaza van... vagy pedig eléggé álmos lehettem, de sikerült. És sok-sok álmatlan éjszaka után akkor azt éreztem, hogy megint minden a jó kerék vágásban forog, de meddig vajon ez így lenni?
________________________________
Halii mindenki! De rég volt rész...
Még élek! :/ bár,ahogy elnézem, hogy milyen sokáig nem volt rész kiderül, hogy nem fogok sokáig. Nem tudom, hogy miért, de ez a rész előre meg volt már írva csak kicsit javítgattam rajta itt-ott, de lehet ez sem segített rajta :( és még mindig nem tudom az okát, hogy eddig ezt a részt miért nem posztoltam, DE most kint van!
Mivel már rég őszi szünet van, ezért próbálok minél többet a könyvel foglalkozni, mert ötletem van, de nem mindig van erőm és energiám ezt kiírni egy rész formájában... :( Főleg a suli is elveszi az időmet, de igyekezzek! :) Bele kezdtem egy másik sztoriba is, amivel még mindig foglalkozok itt-ott... pontosabban kettő sztorival foglalkozok... amit majd valamikor ki is posztolok, hogy melyik legyen a következő vagy evvel a sztorival pár huzamosan menne.
BOLDOG HALLOWEENt mindenkinek!!! Élvezzétek az őszi szünetet!!!
ESTÁS LEYENDO
Sunrise - Park Jimin Fanfiction
FanficFőhősnőnk nem más, mint Jung Minah, aki J-Hope unoka testvére, de nem egyszerű a lánynak az élete, ha a szülei hazudnak és titkolóznak előtte. Egy apa aki megszabja a lánya életét, és megnehezíti amiben csak tudja, hísz nem könnyű egy félig koreai-f...