Sunrise - Park Jimin Fanfiction

ᘛᘛᘕ6.Részᘔᘘᘙ

    - Szia... ...anya! - szóltam bele erőtlenül, Hoseok rám pillantott kérdőn, de én csak vállat rándítottam, hogy fogalmam sincs, hogy miért hívott.  

  - Hol vagy Minah? 

  - Mi az, hogy ,,Hol vagy Minah?" kérdés? Eddig nem érdekelt most, hogy hogy érdekel hol vagyok? 

  - Eddig is érdekelt, hogy mi van a lányommal. Szóval, mi az hogy nem voltál itthon?

  - Múlthéten egész héten nem voltam... sőt az előtt sem. És most hirtelen nem vagyok otthon egy napot akkor már érdekel? Miért mondjak el neked/nektek el mindent amikor ti sem mondtok el nekem semmit, pláne nem az igazat. - válaszoltam neki higgadtan. - És nem érdekelt téged, hogy hol vagyok, mert észre sem vetted.

  - Gyere haza és...- kezdte, de nem érdekelt,
majd leraktam a telefont és Hoseok meleg ölelésébe menekültem. Szarnak rám a szüleim és most mondjak el nekik mindent, hogy mikor kivel, hová megyek? Apámnak új családja van, neki minek számoljak? Anyám meg elvan az ,,új pasijával". Én eddig is elvoltam a magam világában... De ők azt nem tudják, hogy tudom, hogy 1. anyámék vállnak. 2. Anyámnak új pasija van, amit gondolom ,,apám" sem sejt. 
Mikor mondjam el nekik, hogy ,,Hello, mindent tudok amit titkoltok előlem... vagy van még valami esetleg? Mert akkor azt most mondjátok!
Hoseok még mindig ölelt, majd azt vettem észre, hogy csitítgatni kezd, a tüdőm meg alig kap levegőt a sírástól.

  - Sshh! Mimi... Semmi baj, minden megoldódik. Én itt vagyok és a srácok is. - kezdett nyugtatni engem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amíg abba hagytam teljesen a sírást csak azt éreztem, hogy fájnak a szemeim, a fejem és csak álomba akarom sírni magam.

- Elmondod mi volt? - kérdezte halkan én meg csak bólintottam egyet. Majd  mélyet lélegeztem és elmeséltem neki azt a pár percet, amit az anyámmal beszéltem. Persze a tervemet Hoseok rögtön megcáfolta, mert ő kitalálta azt, hogy menjünk ketten és kérdezzük meg, hogy mi a szitu. Mert az utolsó mondata hozzam annyi volt, hogy menjek haza, Hoseok zseni meg erre, hogy lehet most akarja elmondani. Hát ennyit arról, hogy ma jó napom lesz, és nem fogok sírni, sem anyámékkal beszélni. Így a fiúkat a  házamhoz kísértük majd egy ,,Hwaiting" után elindultunk anyámhoz.

A lakás előtt megálltunk majd Hosi becsöngetett én, meg a súlyomat hol az egyik, hol a másik lábamra helyeztem át, majd kinyílt az ajtó és aggodalmas mégis meglepődött tekintetű anyával néztem szemben. Én meg ragadtam Hoseok karját, hogy még véletlenül se hagyjon itt, igaz tudom, hogy nem tenné meg, de egy kis biztonság érzetét keltette bennem, amiért meg fogtam a karját.

  - Gyertek be! - mondta majd Hoseok lépett be elsőnek, engem magával húzva, majd levettük a cipőnket és a nappaliba vonultunk be. - Kértek valamit. - nézett ránk, de én megráztam a fejemet, míg Hoseokkért üdítőt. Pár perc múlva vissza jött és oda adta a narancslevet Hoseoknak, amit a színéből szűrtem le.

  - Tudni szeretnénk mindenről. - emelte ki a mindenrőlt Hoseok. Majd anyám egy kicsit ijedten nézett volna egy pillanatra, mert hamar el is tűnt az arcáról... lehet csak oda képzeltem. Anya sóhajtott majd bele kezdett. Elmondta, hogy apával, hogy romlott meg a viszonya és hogy miben egyeztek meg... És az új családról is esett szó. Szóval mindent. Végül pedig a bíróság is szóba került. 

  - Beszéltünk egy ügyvéddel és a bírósággal is, és mivel már döntő képes vagy, de még kiskorú, így tudsz dönteni, hogy kivel szeretnél élni. Velem vagy apáddal? - nézett rám én meg sóhajtottam egyet. Tudtam, hogy választ kell adnom, csak nem tudom, hogy milyet kéne... avval meg végképp nem számoltam, hogy ilyen hamar.