Sunrise - Park Jimin Fanfiction

ᘛᘛᘕ11.Részᘔᘘᘙ

****************Boldog Újévet mindenkinek! Üdv 2020! Egy új évtizedet kezdtünk el írni! Mindenki élvezze ki a maradék pár nap téli szünetet míg lehet! ;) 
****************

A karácsony és a szilveszter hamar eltelt. Karácsonyra Yoonginak adtam egy SWAG feliratú fekete pólót, a méretét Hoseoktól tudtam meg. Jungkooknak egy vázlat fűzetett ajándékoztam, Hoseoknak egy karácsonyi zoknit meg egy Big Brother-ös pólót, ami ugyan olyan, mint az én pólóm csak arra Small Sister van a hátuljára írva. TaeTae-nek egy E.T. plüsst adtam. Namjoonnak egy bögrét, amin mindenki rajta van. Jin kapott tőlem egy sütis szakács könyvet, amibe tök jó sütik vannak... ...és végül Jiminnek egy bőr kar kötött, ami kis kockákból ki volt írva, hogy Minah. Hoseoktól csokit kaptam és illatos gyertyát Jintől, ami pont fahéjas almás volt.
 
 - Honnan tudtad? - néztem a legidősebbre. - Köszönöm, imádom! 
 - Egy angyalkától. - mondta komolyan, de én meg furcsán néztem rá.
 - Jin, nem vagyok már öt éves! Ki mondta? Hoseok volt? - mutattam az említett személyre!
 - Héé! Örülsz neki nem? Nem mindegy, hogy kimondta. - mondta vállat rántva. Tuti, hogy nem Hoseoktól tudta meg. De kitől akkor? Arra máig nem találtam választ. Viszont mikor kibontottam Jimin ajándékát... annak örültem a legjobban. 
 - PANDAAAAA!!!! - visítottam fel pár perc csönd után. - Te velem fogsz aludni. - mondtam a panda szemébe majd átöleltem. - Köszönöm! - mentem oda Jiminhez majd átöleltem őt is.
 - Szívesen! 
 - Nem is tudom, hogy melyik jobb? Yoongi felhallgatója vagy Jin illatos gyertyája vagy a panda... Jungkook egy Jungkookos pulcsit adott Taehyung pedig egy pizzás nyakláncot vett nekem. Utoljára pedig Namjoon-tól kaptam egy BTS párnát, amin rajta voltak mind. A dolgokat felvittem a szobába kivétel a panda! Azt végig cipeltem...  sőt még a reggelinél is magammal vittem volna, ha Jin és a neném azt nem mondja, hogy az étkező asztalhoz nem vihetem. Így lett az, hogy sajnos a kanapén maradt. Szegény Pandi aki panda. A fiúk csak pár napot maradtak. Vagyis Hoseok szinte végig itt maradt, de a többiek haza is mentek, hogy az otthoniakkal is legyenek az utolsó pár nap szabijukkal. Hoseokkal végig piszkáltuk egymást és sokat nevettünk. Hiányzott már. A szilvesztert szintén együtt töltöttük. Viszont azon kívül, hogy Jungkook és én nem ihattam alkoholt míg a többiek igen, azért sikerült szereznünk Jungkookkal pár korty pezsgőt. Jin sikeresen becsiccsentett és a többiekben is volt egy kevés alkohol, de nem ittak olyan sokat. Viszont Jimin két értelmű viselkedését nem tudtam sehová se tenni. Egyszer elküldött és bunkó volt, hogy hagyjam békén utána meg kereste a társaságomat. Viszont a fiúknak a próbák miatt hamar véget ért a szünet hiszen új év, új tervek és új dalok. Míg én 7-én mentem suliba nekik már 2-án elkezdődött a munka. Néha-néha beszéltem Hosival, hogy mi van velük, de csak annyi jött le, hogy stúdióban vannak vagy pedig tánc próbán. Az iskolában véget ért az első félév és elkezdődött a második félév vagyis 4 és fél hónap és végre nyári szünet lesz! Utána pedig egyetem vagy fősuli. Viszont a tervek változtak, ahogy a tavasz és a nyár is beköszöntött. Hoseoknak március felé volt egy kis szünete így haza látogatott. 

- Szóval Minah tudod, hogy már mi leszel? - nézett rám a földről, ahogy a rajzaimat nézegette a földön míg én az ágyamon ragasztottam őket gyurmaragasztóval a falra, amire büszke vagyok. 
- Még nem... De majd kitalálom addigra... De mindenképpen valami, ami a rajzzal kapcsolatos. - ragasztottam fel az anime karaktert, aki a Diabolik Lovers-ben szerepelt. 
- A srácokkal kitaláltunk valamit, amit a vezetőség elfogadott... Kéne hozzá a te segítséged is. Anyával beszéltem róla és azt mondta, ha te bele egyezel, akkor oké neki a dolog. - kaptam felé a fejemet. 
- Mire gondoltattok? - húztam össze a szemeimet. 
- Hogy egy képregényt kiadni... Csak egy olyan művész kéne - itt rám nézett a rajzaimról - aki megrajzol minket képregény figura ként. Persze senki nem erőlteti csak egy lehetőség... 
- Át szeretném gondolni. - erőltettem magamra egy mosolyt. - De papír formában?
- Ühüm... Több részre gondoltunk, hogy ami történik velünk... ami nem mindig izgi, de lerajzolhatnád és valahogy bele rakhatnád a képregénybe. 
- Értem mire gondolsz, de Jungkook szerintem jobb rajzos, mint én... 
- Jungkook is téged javasolt... Mindenki, mert mi is ismerünk téged és fordítva is igaz így nem kell megismernünk egy idegent... Mindenki bele egyezett mikor elmondtam rólad a dolgokat. 
- És a suli? - néztem Hoseokra. 
- Figyelj gyere velem Szöulba a BigHithez és meg tudod személyesen a dolgokat. Csak szólj, hogy mikor nem írtok dolgozatot és már eléd is megyek! Persze ha átgondoltad... 
- Gyerekek vacsi! - kiabált fel unni így felkeltünk mindent ott hagyva ahol van és lementünk enni. Két nap múlva Hoseoknak vissza kellet menni a BigHithez így én meg a sulis napjaimhoz. Reggel felvettem a sulis egyenruhámat plusz szoknya alá harisnyát, hogy ne fázzak meg. A suliban az első óra matek volt, amin nem tudtam figyelni. Valahogy a másodfokú egyenletek világa sem vonzott és Hoseok ajánlata is a fejemben volt. 

- Minah minden oké? - kérdezte padtársam Iseul suttogva, mire kicsit összerezzentem. 
- Persze. Csak fáradt vagyok. - suttogtam vissza. 
- Ha te mondod... - mondta majd újra a táblára szegezte a tekintetét, amin a tanár írta fel a feladatokat. Az egész nap uncsis volt viszont mikor Iseullal a szekrényekhez mentünk egy papír lógott ki a szekrényemből, amit el is vettem. 

Kedves Minah! 
Gyáva módon egy levélben írom meg, azt helyett, hogy a szemedben kérdezném meg. Lesz végzős bál, amire mindenki meg híva... és én arra gondoltam, hogy: 
Nem-e jönnél el velem a végzős bálra? 

Millió üdvözlet: Kungwoo 
U.i.: Remélem igent mondasz! ;) 

- ÁÁÁÁÁ! - kezdte a vállamat rázogatni Iseul miközben sikongatott. - El sem hiszem, hogy Kyunwoo elhívott téged... Ez olyan hihetetlen. - kezdett áradozni Iseul. Hogy ki Kyunwoo? Az évfolyamosztálytársam és tesin szoktunk párszor találkozni meg együtt van matek óránk. Persze nem ronda gyerek, de én akkor is Jimin iránt érzek valamit... ha ő nem is... Milyen lehet vajon, ha Jimin lenne a barátom? Kyunwoo a suli egyik menő diákja, aki imád zenélni és énekelni és van egy bandája is, viszont a nevére már nem emlékszem... - Na ugye elmész vele? - nézett rám csillogó szemekkel Iseul evvel vissza hozva a valóságba. 
- Nem. - zártam le ennyivel majd összegyűrtem a papírt és a kabátom zsebébe gyűrtem és kinyitottam a szekrényemet.
- Miért? Mással mész? 
- Nem megyek senkivel! Más tetszik! - pakoltam be mérgesen a szekrényembe.
- Mégis kicsoda Minah? - húzta fel a szemöldökét Iseul. 
- Azt... azt nem mondhatom el neked... Még nem... - néztem rá szomorúan. 
- Nem bízol bennem... 
- Iseul ez nem olyan dolog, amit csak úgy elmondhattok... Hidd elmondanám, de nem tudom mennyi annak az esélye, hogy nem fogom vissza hallani?
- Így ismersz engem? - nézett rám csalódottan.
- Nem! - vágtam rá. - Figyelj akkor gyere ma át hozzám. Úgy is péntek van aludj nálam! De ígérd meg, hogy amit mondani fogok és hallani fogsz senkinek nem mondhatod el! 
- Ígérem! - tette a szívére a kezét. - Akkor gyors haza rohanok és nálatok találkozunk. 
- Rendben! - mosolyogtam rá majd elköszöntünk egymástól a suli előtt. Közben írtam unninak, hogy nálunk alszok az egyik barátnőm, aminek örült. Viszont hazáig gondolkodtam, hogy vajon tényleg jól döntöttem-e evvel, hogy Iseulnak mindent el fogok mondani, kezdve, hogy ki nekem Hoseok? Hogy ismerem személyesen a BTS nevű bandát? Hogy kaptam egy ajánlatot a fiúktól? Otthon átöltöztem itthoni ruhába és kicsit rendbe tettem a szobámat, hogy még egy matrac beférjen a szobámba. Iseul háromnegyed ötkor csengetett és unni nyitott ajtót, mert mire én az ajtóhoz értem ő már rég ott állt. 
- Jó estét! - hajolt meg Iseul unni előtt, majd unni is.
- Gyere beljebb. - állt félre az ajtóból unni. - Bizonyára te vagy Iseul. Minah sokat mesélt rólad. 
- Szia Iseul. - értem én is elé. - Gyere segítek felvinni a táskád. - mondtam azzal megfogtam a táskáját és mikor sikeresen levette a kabátját a szobámba mentünk. - Ülj le valahová. - mondtam majd a fotelba raktam a cuccait. 
- Szép szoba... és még szuperebb rajzok. Tudtam, hogy jól rajzolsz, de ez valami mesés. Neked evvel kéne foglalkozni! 
- Öömm. Köszi. Azt hiszem... - ültem le a gurulós székembe. 
- Szóval elmondod ki Mr. Ő? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Igen... de előtte másról szeretnék beszélni... Tudod, hogy Európában laktam ezelőtt és én nem lennék itt Koreában, ha nincs az unoka bátyám, aki most már hivatalosan is a mostohabátyám. Meglátogatott engem még Magyarországon és még hat barátja. Ott voltak egy hetet és ha ők nincsenek szerintem lennék itt. Az unoka tesómat Jung Hoseoknak hívják, aki a BTS rapperje és főtáncosa... mikor voltak Magyarországon a banda is vele tartott egy későbbi járattal. Mindenki nagyon kedves volt velem és segített. A karácsonyt is együtt töltöttük, akárcsak a szilvesztert, ezért mondtam le. Kérlek ne haragudj rám! Nem akartam elmondani, mert féltem, hogy azért akarsz velem barátkozni, mert egy híresség rokona vagyok! 
-Te idióta! - rohant nekem Iseul. - Olyan idióta tudsz lenni néha... Mi az, hogy csak, azért? Hiszen olyan jól kijöttünk a kezdettektől és... és én nem is tudtam... - szorongatott a lány. 
- Iseul egy kicsit... megfojtasz... - mondtam halkan. 
- Ööö... Bocsi. - engedett el. - De ez mindent megmagyaráz akkor. De melyik fiú csavarta el a fejedet a hatból? - ült bele a babzsák fotelembe, ami mellettem volt. 
- Jimin. - suttogtam... - Viszont nem tudok rajta ki igazodni rajta. Szilveszterkor poénból rászóltam, hogy ne igyon sokat... azt mondta, hogy senkije nem vagyok... 
- Erre te...? 
- Igazat adtam neki. Hogy tényleg nem vagyok senkije és ott hagytam. Utána kerültem... 
- Gyerekek vacsi! - nyitott be az ajtón unni majd lementünk enni. A nap további részében Iseullal filmet néztünk mikor meguntuk pedig képeket néztünk a laptopomon. 
- Szóval az a pici Minah és J-Hope? - mutatott a monitorra Iseul. 
- Ühüm... Mindig mikor volt idejük meglátogattak minket. - mosolyodtam el. 
- Na és milyenek a fiúk? 
- Kedvesek... idióták és szerethetőek. Néha gyerekesek... túlságosan is... 
- És Jin tényleg jól tud főzni? 
- Igen. Tényleg jól tud főzni. - nevettem fel. 
- Gyerekek most már feküdjetek le. Holnap is van egy nap. - jött be unokabátyám a szobámba.
- Rendben! - mondtam majd kikapcsoltuk a gépet. Iseul az ágyamba mászott én meg a matracra feküdtem le. Eszünkbe sem volt aludni így a telefon fénynél a sötétben beszélgettünk. Általában Iseul kérdezett én meg válaszoltam rá, de mikor kifogyott a kérdésekből akkor már minden szóba került majd valamikor hajnalban sikerült elaludnunk.