Sunrise - Park Jimin Fanfiction

ᘛᘛᘕ10.Részᘔᘘᘙ

A napok teltek és november közepén a fiúknak díjátadóra kellet készülni közben MV forgatásokra jártak és próbákra, így én meg a nenéméknél voltam és a sulira készültem, ami majd januárban fogok elkezdeni, mint magán tanuló.  Hiányoztak a fiúk és fura volt, hogy Jin nem szól, hogy menjek enni pedig néha felnéztem a laptopomból, hogy hátha véletlenül  benyit a szobámba, hogy: ,,Minah, kész van az ebéd, gyere enni!" Persze ez mind lehetetlen lenne, mert nem érnek rá. Na meg a Maknae Line hangoskodása és Suga bosszankodása, hogy nem hagyják piheni... Hosi pozitivitása és a lelkesedése és, hogy Jimin sem biztat mikor kétségbe vagyok esve. Az ágyamon hátra vetődve feküdtem és néztem a plafont és gondolkoztam, hogy mennyire bele lopták magukat a szívembe és milyen hamar az életem részévé váltak, mind a heten... vagyis hatan, mert Hosi eddig is ott volt. 

- Minah gyere kész az ebéd! - kiabált fel a neném, mire sóhajtva felkeltem és a konyhába botorkáltam. - Minden meg van jövőhétre? - tette le az asztalra az ebédet.
- Igen. Mindent elraktam és átnéztem. Nem kell aggódni! - mosolyogtam rá. - Bátyus?
- Dolgozik majd jön. - legyintett a neném, én meg felnevettem. - Olyan ritkán láttunk mosolyogni. 
- Persze! Hiányoznak a fiúk... Olyan jó volt velük az a pár nap. Jungkook egyik  este egy pici pihe tollal kezdte el piszkálni Taehyung orrát, aki véletlenül közben megcsapta Jungkookot... Jimin meg felvette kamerával, de annyira remeg a kamera a kezében, hogy minden homályos. Meg egy pár fiúnak be kellet menni próbára és Suga és Jimin marad csak a dormban, de Suga aludt így Jimin természetesen álcával, de megmutatta a környéket, hogy hol laknak és mi van a közelben és... 
- Már megint Jimin... - rázta meg a fejét a neném.
- Mi az, hogy ,,megint Jimin"? - húztam fel a szemöldökömet, majd szedtem magamnak a tányéromba és elkezdtem enni. 
- Mióta itthon vagy folyton a fiúkról beszélsz... vagy mondjam azt, hogy Jiminről? - mosolyodott egy halványan, amolyan ,,ne is tagadd" tekintettel. 
- Sokat voltam Jiminnel... meg persze a többiekkel is csak Jiminnel többet voltam... Vele nagyon jól kijövők, nem mintha a többiekkel ne lennék jobban, csak tök jó vele együtt csinálni dolgokat... Mármint nem úgy... hanem bármit... 
- Értem, értem... És nem lehet, hogy többet érzel iránta, mint barátság? - hajolt kicsit közelebb hozzám a neném.
- Mi....? Nem! Vagyis nem tudom... - gondoltam át a dolgokat. - Jimin mindig ott volt mikor szomorú voltam és mindig felvidított... Na meg Jungkook és Hoseok is...Csak Jimin mindig ott volt mellettem. - mondtam majd nene kiment a szobából én meg tovább ettem majd mikor végeztem a szennyesbe raktam a tányéromat és a szobámba mentem. Amint beléptem a szobámba a telefonom elkezdett rezegni én meg oda ugrottam és felvettem az és a fülemhez tartottam.

- Igen? - szóltam bele kicsit lihegve.
- Szia Minah. - szólt bele Hoseok én meg pont akkor gurultam le az ágyról egy nagy puffanással kerítve.
- Auuu... A vesém! - szóltam kicsit hangosan. 
- Mi történt? - hallottam meg Jungkook hangját a telefonba.
- Minah jól vagy? - szólt bele Jin is a készülékbe.
- Minden okéka, csak legurultam az ágyról és bevertem a hátamat, de jól vagyok! - mondtam majd neném nyitott be a szobámba.
- Mi történt? Mit vertél már le megint te lány? - rakta csípőre a kezét a neném.
- Magamat. Legurultam az ágyról. - mutattam a bűnösre. 
- Akkor minden rendben. - mondta azzal ki lépett. 
- És ha lebénultam volna? - vettem el a fülemtől a telefont. 
- Segíts magadon! - szólt vissza. 
- Pfff. - mondtam majd vissza raktam a telefont a fülemhez, de csak röhögést hallottam.
- Persze röhögjetek ki ti is... Nem elég a fájós hátam... - mondtam majd nagy nehezen, de sikerült az ágyamra vánszorognom. 
- És minek köszönhetem, hogy koncert közepén felhívtatok? Csak nem uncsik már a próbák? 
- Egy kicsit... Amúgy volt egy kis időnk és úgy gondoltunk, hogy felhívunk és jelentjük, hogy mi van velünk. - szólt bele Jimin, mire a hangjától kirázott a hideg és a hasamban is mozogni kezdtek a pandák. 
- Ühüm... Meséljetek! - bólintottam közben kihangosítottam a telefont és a sulis dolgaimat kezdtem el rendezgetni. Füzetek rajta a tantárgyak neveivel.
- Mit csinálsz? - hallottam meg Jungkook hangját.
- Sulis holmijaimat rendezgettem, hogy minden meglegyen... Bár úgyis magán tanuló leszek.
- A Ruha? - kérdezte Jin. - Meg van minden?
- Igen, meg van. Kék és fekete... De héé, ne engem faggassatok velem nem történt semmi, ti meséljetek... 
- Miért mit szoktál csinálni? - kérdezte V a mély hang alapján, ami csak hozzá tartozhat. 
- Sorozat nézés, kajálás, alvás, sulis dolgok beszerzése átnézése... hmm... mit csinálok még? Zenét hallgatok néha rajzolok azt ennyi... Meg néha beszélek a magyar barátnőimmel... 
- Ez igen mozgalmas nap. - hallottam meg Suga hangját, mire nevetni kezdtem. - Oké, ti jöttök! 
- Hmm... Próba... sok-sok próba. - mondta Jungkook. 
- Meg éneklés. - mondta Jimin.
- Tánc próbák és új koreográfia kitalálása és próbálása. - mondta Hoseok. 
- És az alvást ne had ki. - mondta Suga majd egy ásítást is elengedett.
- Na meg az étkezést. - szólt Jin.
- Meg poénkodás és a Maknae Line hangoskodása. - szólt Namjoon is bele a telefonba. 
- Jobb, mint én az én napom... 
- A koncertet ki hagytuk. - mondta V nevetve. 
- Amúgy mikor lesz a díjátadó? -  érdeklődtem, hátha meg tudom nézni a TV-ben.
- Este olyan 7 felé. - mondta Suga egyértelműen, mintha nekem az tudnom kéne. Közben tovább rendezgettem a tolltartómat, de mikor megláttam egy pandás és egy egyszarvús (!!) radírt nem tudtam eldönteni, hogy melyiket rakjam el.
- Deee cukiiii! - visítottam majd tök égő és piros fejjel néztem a telefont, hogy ezt most mindenki hallotta. Szerencse, hogy az arcomat nem látják. 
- Minah... - mondta nevetve Hoseok... 
- Csak két radírról van szó! Ne értsd félre vagy értsétek... Van egy pandás meg egy egyszarvús és olyan cuki mindkettő nem tudok választani... Mondjuk az sem rémlik, hogy én ilyet vettem volna... 
- Úúú! És van új koreográfia?
- Igen. Majd megmutatjuk! - mondta V.
- Ez az! Első leszek! - boxoltam a levegőbe.
- Tudtam, hogy nem kéne elmondani... - hallottam meg Suga halk hangját, ahogy morgolódik.
- Hééé! Amúgy meg nyerjetek sok-sok díjat. Anélkül ne gyertek vissza. - raktam el végül mindkettő radírt a tolltartómba. Majd hallottam egy ajtó nyitódást majd csukódást. 
- Figyelj Minah, most le kell tennünk, mert kell mennünk próbálni. - mondta Namjoon mire egy picit szomorú lettem. Olyan jó volt velük ez a pár perc.
- Rendben, de ne erőltessétek meg magatokat! Jinnek fogadjatok szót! - bólogattam... 
- Minah, te meg rendesen egyél! - szólt rám Jin.
- Én mindig rendesen eszek. Nem tudok rendetlenül... vagyis néha... De értem... Eszek rendesen! - mondtam majd elköszöntünk egymástól és leraktuk a telefont. Sóhajtottam egy nagyot majd vissza tértem a szürke hétköznapokhoz és tovább folytattam a filcek és színesek és tollak rendezését, hogy melyiket vigyem és melyiket ne.