Főhősnőnk nem más, mint Jung Minah, aki J-Hope unoka testvére, de nem egyszerű a lánynak az élete, ha a szülei hazudnak és titkolóznak előtte. Egy apa aki megszabja a lánya életét, és megnehezíti amiben csak tudja, hísz nem könnyű egy félig koreai-f...
Hétköznap van, amiben az a legrosszabb, hogy hétfő van, és a hét eleje, ami azt is jelenti, hogy nekem és az átlagos tizenéveseknek 8:00-tól becsöngetnek nekünk az iskolába, és 8 órán vagy 7 órán keresztül bámuljuk a tanárokat és az analfabétákat... és a nem kívánt személyeket, az átlagos osztálytermekben. Október révén még elég jó idő van, igaz kicsit hűvös reggelente, de délutánra 20°C fok fölé ment a hőmérséklet, aminek én szívem szerint örülök, hísz a telet és a hideget annyira nem csípem. De ennyit az előzményről vágjunk is bele a sztoriba amit nem tudom honnan elkezdeni, de kezdjük a jelentől!
Mikor megnéztem az órát a telefonomon 6:28-at mutatott, szóval felöltöztem., és elvégeztem a mindennapi teendőimet. Egy alapsminket felraktam, majd megfésülködöttem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Majd lementem a konyhába, ahol a hűtőn ez az üzenet fogadott:
Szia Minah! Üdítő a hűtőben!! NE felejtsd el!! Kicsit késni fogok ma, de 12-re itthon leszek, kaja van a hűtőben, ha előbb jönnél! Valamikor majd jön a húgom meglátogat minket, ezért rakj rendet a szobádban!
Puszi: Anya ♥️ Légy jó! ;)
De jó! Úgy is rég láttam Hoseokékat, jó lesz vele megint beszélgetni, hísz 3 év, az 3 év! De mióta ír anya smiley-t? És honnan tudja, hogy az mi? A gondolkodás közepette kinyitottam a hűtőt, majd kivettem belőle két, fél literes colát, amit beraktam a táskámba. Közben müzlit csináltam magamnak, amit szépen lassan elfogyasztottam, majd elraktam a mosogatóba. A nappaliba az órára nézve 7:03 mutatott, így lekapcsoltam a lámpákat (hísz ilyenkor még kicsit sötét) van, majd felhúztam a Vans cipőmet és felkaptam a táskámat, kiléptem a házból, amit bezártam kulccsal és elindultam a buszmegálló felé, hogy a suliba vigyen, mert nagy bánatomra vidéki vagyok.
Kényelmes lassú sétálás után elértem a buszmegállóba, 10 perc várás után megérkezett a buszom, hogy a suli közelébe lerakjon. 20-25 perc buszozás után leszálltam és gyalogoltam még vagy 15 percet (jelző lámpáknak köszönhetően) az én apró lábaimmal, az apró termetemmel, de 7:45-re a sulihoz értem. A portán a diákomat felmutattam majd kinyitották az ajtón én meg beléptem a fűtött iskolába. Jobbra a lépcsők felé vettem az utamat majd megkeresve a termünket és a szekrényemet. A terem előtt beintettem a többieknek majd utána megkerestem a 24-es szekrényt, amelyik az enyém, Lejláé, Viviené volt. A fogasra akasztottam a kabátomat majd bevonultam a terembe.
- Sziasztok! - köszöntem annak a pár embernek, aki bent volt aztán leültem Lejla mellé a jobbszélső pad harmadik padjába, kívülre.
- Szia. - rakta el a telefonját majd megölelt. - Hétvégén csinálni kéne egy új videót ha benne vagy. Mivel kint még jó idő van, ezért valami kinti videóra gondoltam - nézett ki az ablakon.
