Arctalanok

C O R A

A templomot fojtogató feszültség töltötte meg. Furcsa volt, hogy most nem én állok az álarcos vérmágusok gyűrűjében. A helyzet kísértetiesen emlékeztetett a beavatási szertartásomra, leszámítva azt, hogy most koránt sem volt annyira zsúfolt a csarnok, mint akkor.
Kora hajnal volt, amikor Aeron bekopogtatott a szobámba, hogy magával hívjon a föld alá. Eljött az idő, hogy a Közvetítő előtt is bebizonyítsuk, hogy Lyssa ártatlan.
A torkomban dobogott a szívem, ahogy figyeltem, hogyan hallgatják ki őt újra, ezúttal a méregről, amit Aeronnal a tintában találtunk. Lyssa a rongyos ruhájában és a maszkja nélkül különösen aprónak és sebezhetőnek tűnt. Haját a jobb szeme elé igazította, hogy eltakarja vele a sebhelyét. Összegörnyedve ácsorgott, a fejét a föld felé fordította.
Néhány lépéssel mögötte Aeron és én várakoztunk, néha közbeszóltunk és segítettünk Lyssának elmagyarázni az összegyűlt idézőknek azt, amit kiderítettünk.
– Tehát azt állítjátok, hogy nálatok van a mérget tartalmazó üvegcse – jelentette ki Thasar. A hangjából nem tudtam leszűrni, hogy vajon el is hitte-e nekünk mindezt vagy sem. Mögötte két fehér köpenyes, maszkos fehérvérű állt. Az egyiküket felismertem hosszú, mézszőke hajáról és karcsú alkatáról – Marisa. A másik alak egy férfi volt, még a Közvetítőnél és Aeronnál is magasabb, emellett pedig legalább kétszer olyan széles is. Megtermett, izmosnak tűnő gárdista volt, aki egy mozdulattal ketté roppanthatta volna bármelyikünk nyakát. Körülöttünk még további vérmágusok sorakoztak, de csak néhány papnő és gárdista vette a fáradságot, hogy ilyen korán megjelenjen. Ha jól láttam, Garon, Lyssa apja is köztük volt. A kezét ökölbe szorította maga mellett, de az arcát nem fordította el. Büszkén, felemelt állal állt, mintha már biztosra vette volna, hogy sikerrel fogunk járni és a lánya újra szabaddá válhat.
– Már nincs benne méreg – szólalt meg Aeron, aztán felém biccentett. – Az üveget védő pecsét azonban megőrizte a tettes vérét, így az Úrnő színe előtt kideríthetjük, ki akarta valójában megölni Coranet Raverynt.
Aeron szavaira előreléptem és megemeltem az üvegcsét, hogy mindenki jól láthassa. Az áttetsző anyagon valóban fehér vérnyomok látszottak, mintha csupán elkenődtek volna rajta, de közelebbről nézve már észre lehetett venni, hogy a vér az üvegbe szívódott.
– Értem – bólintott a Közvetítő méltóságteljesen, majd az üvegért nyúlt. Fejet hajtva átadtam neki, majd visszaléptem a helyemre. Eddig minden úgy haladt, ahogyan elterveztük. Egyre idegesebb lettem, ahogy közeledtünk a terv azon pontjához, ahol már én is jelentősebb szerepet kaptam.
Thasar néhány percig forgatta, vizsgálgatta és szagolgatta az üveget. Marisa egyik lábáról a másikra állt mögötte. Úgy tűnt, nagyon szeretett volna mondani valamit, de türtőztette magát és igyekezett csendben maradni. Thasar felé fordult és átnyújtotta neki az üveget.
– Hölgyem...
Marisa mohón magához húzta az üvegcsét, vetett rám egy becsmérlő pillantást, aztán beleszagolt.
– Hegyi vipera mérge – mondta rögtön. – Veszélyes anyag, ezt el kell ismernem. Elkérhetném a tintát is?
Aeron odaadta neki. Marisa a kezével az arca felé legyezgetett.
– Ebben nincs méreg – közölte a körmével megkocogtatva az üveg oldalát. – Szimpla levendulavizet tartalmazhatott. Át akarnak verni minket – pillantott Lyssára.
– Ez egészen biztos? – kérdezte Thasar.
Aeron megköszörülte a torkát.
– Kérem, próbáljon meg átlátni a trükkön. Ezzel csak elfedték a méreg szagát.
Marisa egy hosszú pillanatig méregette őt, aztán megkönnyebbülésemre az orrához emelte az üveget.
– Mint mondtam, levendulavíz – ismételte makacsul. – És egy kis... jóságos Istennő! – Hátrakapta a fejét.
A teremben megfagyott a levegő.
Marisa halkan megszólalt.
– Igazat mondtak. Mérgezett.
A teremben összegyűlt idézőkön zúgolódás futott végig. Lyssa előbb rám, aztán Aeronra nézett. Reménykedés bújt meg a tekintetében. Most, hogy jobban megnéztem álarc nélkül, feltűnt, milyen szép az arca. Világos szemét hosszú szempillák keretezték, az orra kicsi volt és pisze, csak a felsebzett ajka rontott az összképen.
Thasar felemelte a kezét és csendre intett mindenkit.
– Ha meg tudtok győzni arról, hogy az üvegen talált vér nem a leány vére, Lyssa Arlow mentesül a rá kiszabott büntetés alól.
Izgalom pezsgett bennem, egyre magabiztosabbá váltam. Aeronra néztem, aki biztatóan biccentett nekem. Megcsináljuk, kihozzuk Lyssát.
– Lady Raweryn és én készen állunk – kezdte Aeron. – Feloldom a pecsétet, majd vérvegyítést hajtunk végre és megnézzük, hogy Lady Arlow vére és az üvegre száradt vér keverednek-e egymással. Ha igen, a vér tulajdonosa Lady Arlow, ha pedig nem, nos, akkor a kisasszony szabad.
– A vérvegyítés nehéz mutatvány – mormogta Thasar mögül az idegen gárdista. Valamiért gyanítottam, hogy nem Aeronban, hanem inkább az én képességeimben kételkedik.
– Megbirkózunk vele – szögeztem le szárazon és előhúztam az övemben hordott tőrömet.
Miközben Aeron magához vette a méreg üvegcséjét, én Lyssához léptem és az alkarjához érintettem a pengét.
Az idézők szinte már lélegzetvisszafojtva figyelték, mit művelünk.
Aeron az üvegre nyomta az ujjait és lehunyta a szemét. A vér szép lassan lecsorgott az üvegcse faláról és a kőpadlóra csepegett. Aeron mély levegőt vett, kinyitotta a szemét és a kis vértócsa mellé tartotta a tenyerét, mire a vér a kezébe csorgott.
Rám emelte a tekintetét.
Nyeltem egyet, szorosan megmarkoltam a tőrt és Lyssa karjába vágtam. Megvártam, amíg néhány cseppnyi vér lefolyik a bőrén a tenyerembe, aztán letöröltem a pengét és az övembe dugtam a kést.
Lyssa a hasához szorította a karját és elhátrált, így Aeron és én szembekerültünk egymással.
Még soha nem csináltam ilyet. Már olvastam és hallottam a vérvegyítésről korábban is, de még nem próbálkoztam meg vele. Nagyon oda kellett figyelnem arra, hogy uraljam a vért, hogy szépen fokozatosan keverjem bele a mágiámat. Ha túl sok mágiát engedek, a tettes és Lyssa vére is egyszerűen szétrobban, majd elpárolog, akkor pedig esélytelenné válik Lyssa kijuttatása. Muszáj volt óvatosnak lennem.
Kitártam a tenyerem és Aeron keze felé nyúltam. Amikor összeértek az ujjaink, jóleső borzongás futott végig rajtam. Tiszta, kék szemébe néztem és egy villanásnyi időre elfelejtettem aggódni. A vér a kezünkben két vékony csíkká állt össze, majd felemelkedett.
Mikor a vér az ujjaink felett lebegett, Aeron megfordította a kezét és az enyémhez szorította a tenyerét.
Becsuktam a szemem és a vérre koncentráltam. Hallgattam a suttogását, lágyan, engedelmesen követte néma utasításaimat, a mágiám könnyedén formálta. Egy pillanatra mintha Aeron mágiáját is megéreztem volna. Pontosan tudta, mit csinál, elég tapasztaltnak tűnt. Én vele szemben még csak most próbálgattam a szárnyaim, mégis úgy éreztem, hogy sikerülni fog.
Felnyitottam a szemem, a mellkasomban gyúlt melegség lassan szétterjedt bennem, amikor megláttam, hogy összefonódtak az ujjaink. A kezünk felett a két vérből álló szalag táncot járt egymás körül, tekeredtek, csavarodtak, de sehol nem értek össze. Gondosan kerülgették egymást, még véletlenül sem fonódtak össze teljesen.
Mindketten a vérből alakuló alakzatot néztük, aztán megint egymásra pillantottunk. Megnyugvás lett úrrá rajtam. Sikerült.
– Ez elég bizonyíték, apám? – szólalt meg Aeron csendesen, de közben nem fordította el tőlem a fejét.
– Szép munka – ismerte el Thasar. – Lyssa Arlow valóban ártatlan. Elnézést a kisasszonyt ért kellemetlenségek miatt. Marisa biztosan megengedi, hogy pár napig lábadozzon a szobájában és kipihenje a történteket.
Türelmesen visszafejtettük a vérből font mintát, aztán elengedtük egymás kezét. Aeron a tenyerébe zárta a merénylő vérét és beleöntötte a méreg üvegcséjébe.
Összekulcsoltam a kezem a hátam mögött. Szégyent éreztem, lelkiismeret-furdalásom támadt. Túl jó érzés volt Aeron érintése. Jobb, mint amilyennek lennie szabadott volna.
Térj már észhez – súgta egy hang a gondolataimban. Vőlegényed van, te ostoba. Ráadásul éppen az öccse.
Furcsa módon azt kívántam, bárcsak Zachary itt lenne. Minden bizonnyal csak a hiánya ébresztett bennem ilyen veszélyes gondolatokat. Ha itt lenne, eszembe sem jutna ilyesmi.
Ha itt lenne. De nincs itt.
Pislogtam néhányat, amikor ráeszméltem, hogy már egy ideje folytatódott a beszélgetés.
– A kupa az összes vérmágus vérét tartalmazza, aki átesett a beavatási szertartáson. Ellenőrizhető vele, ki volt a valódi tettes? – kérdezte Thasar éppen Aerontól.
– Természetesen – bólogatott Aeron könnyedén, majd rám sandított. Elfordítottam az arcom.
Marisa a templom hátsó falán magasodó domborművekkel díszített polchoz lépett és egy színpadias mozdulattal leemelte a beavatott idézők vérét tartalmazó kupát.
Amikor belepillantott, felsikkantott.
– Úrnő, kegyelmezz!
– Valami gond van? – fordult felé a Közvetítő oldalán váró termetes vérmágus.
Marisa hitetlenkedve csóválta a fejét, mellkasa fel-le emelkedett, ahogy kapkodta a levegőt.
– Eltűnt – nyögte ki éles hangon. – Üres a kupa!