Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

36.rész Ismeretlen

Yoongi szemszöge:

-Hoseok. Jisoo egy nagyon kedves lány. A fiad pedig egy igazi kis cukorfalat. Nem értelek. Miért nem akarod őket látni?-kérdeztem Hobit mert nem tudom miért de egyszerűen lehetetlen meggyőzni arról hogy látogassa meg őket.
-Nem tudnék Jisoo szemébe nézni. Megerőszakoltam terhes lett aztán kidobtam.
-Ez a saját hibád.-sóhajtottam majd leültem a kanapéra.
-Oké tudom hogy kurva nagyot hibáztam. De mond neked olyan egyszerű lenne?-kérdezte gondterhelten majd leült mellém.
-Nem nem lenne egyszerű. De ez a minimum hogy bocsánatot kérsz mégha Jisoo nem is haragszik.
-Nem haragszik?-kérdezte meglepetten.
-Nem. Azt mondta egy csodával áldottad meg. És ezért ő nem tud haragudni.-mondtam mag ránéztem. Arcán meglepettség jeleit fedeztem fel.
-De...egyáltalán hogy hívják a fiam?
-Doyun. És olyan mint te. Kinézetre.
-Majd...valamikor elmegyek hozzájuk jó? De még nem vagyok rá felkészülve.
-Oké. Jisoo örülni fog neki.-mondtam mosolyogva. Tényleg örülne neki. Mert szeretné hogy a fia megismerné az igazi apukáját.
-Hobi?
-Igen?
-A héten neked jó?-kérdeztem de tudtam hogy még korai lenne neki.
-Nekem jó...De Yoongi. Csak akkor megyek ha te is jössz.
-Ki nem hagynám.-mondtam mire elmosolyodott. Tudom hogy Jisoo egész héten otthon lesz mert szabadságon van. Igem dolgozik. Nem kap sok fizetést de bőven elég nekik mert elmondása szerint még maradt abból amit Hobi adott nekik. Mondjuk nem csodálom hogy maradt. Eléggé jól feltankolta őket pénzel.
-Akkor...Pénteken megyünk. Oké?
-Jó. De csak akkor ha megölelsz.-mondta majd feltette a mutatóújját.
-Gyere ide te seggfej.-mondtam neki és megöleltem.
-Szeretlek.-súgta a fülembe.
-Én viszont még haragszom.-mondtam majd kibújtam az ölelésből.
-Oké megértem.-mondta majd elidult a konyhába gondolom valami ehetőt keres.
-Hát kaja az nincs szóval szerintem rendelek valamit. Mit kérsz?
-Semmit. Ettem Jisoonál.-mondtam majd elővettem a telefont hogy írjak a lánynak hogy pénteken várjanak minket.

Yoongi: Szia Jisoo. Yoongi vagyok. Pénteken átmennénk Hobival ha nem lenne gond.
Jisoo: Dehogy gond. Várunk titeket.
Yoongi: Remélem nem gond hogy ilyen hamar.
Jisoo: Ne gondolj ilyenre. Én csak örülök neki hogy Doyun végre találkozhat az apukájával.
Yoongi: Akkor jó.

Leraktam a telefont mert már nem tudtam mit írni majd szememmel Hobit kerestem de sehol nem találtam. Gondolom felment a szobájába.

Hoseok szemszöge:
Éppen azon gondolkoztam mit rendeljek amikor megcsörrent a telefonom de ismeretlen számot írt ki. Felmentem a szobámba mert kitudja lehet Yoongi elkezd kiabálni én meg azt sem tudom kivel beszélek.
-Igen?-vettem fel a telefont de egy ideig senki nem szólt bele. Amikor már úgy voltam vele hogy csak szórakoznak és leakartam tenni megszólalt az ismeretlen.
-Vigyázzatok magatokra.-mondta majd lerakta a telefont.
Na fasza már lassan megfenyegetnek.
Lementem és Yoongi békésen telefonozott a kanapén.
-Biztos hogy nem kérsz semmit?-kérdeztem de megrázta a fejét a telefonból fel se nézve.

Rendeltem magamnak kaját megettem és most itt fekszek az ágyamban Yoongira várva hogy lefürödjön végre.
-Édesem siess már! Lassan egy órája bent vagy! Mit csinálsz?-kérdeztem majd kinyílt az ajtó és Yoongi sétált ki rajta de nem akár hogyan meztelenül.
-Khm-próbáltam megszólalni kicsit elbambultam a déli tájakon.
-Miért nem öltöztél fel? - kérdeztem
-Ki kell engesztelned-egy ördögi mosoly ült ki az arcára majd az ágyra feküdt és szét nyitotta a lábait. Egy óriásit nyeltem.
-Yoongih.Hagyd ezt abba vagy kegyetlenül megduglak-mondtam mély hangon.
-Butus.... Hiszen ez a célom -simított az arcomra.
-De ha nem jössz elkezdem egyedül - mondta majd az egyik ujját benyálazta és felnyomta magának, felmordultam a farkam már is állt mint a cövek. Elkezdett kéjesen nyögdécselni, kész vége eddig bírtam...

Sziasztok!
Itt a 36. Rész. Elég rövid lett de ilyennek is kell lennie.
Mindjárt itt a vége 40. Rész az utolsó rész aztán talán lesz még egy utószó. Megfogtok lepődni a végén 😁💕
Purple you! 💜