Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

19.rész Igen

Yoongi szemszöge:

Hoseok anyukája nagyon kedves. Sütött nekünk gofrit amit már nagyon régen ettem ezért úgy ettem hogy alig bírtam nyelni a falatokat egymás után. De ez lehet azért is volt mert az elmúlt héten nagyon keveset ettem. Hobi szerint fogytam is. Nem tudom én nem vettem észre. Holnap már megyünk iskolába mivel az orvos csak egy hét igazolást adott. Hobi nem nagyon örül neki hogy menni kell mert azt mondta szívesebben maradna itthon velem. Én is ezt tenném de le kell éretségiznem és még az elmúlt heti anyagokat csak bemásoltam és semmit nem tanultam. Jin mindig jött és hozta a házit. Nagyon aranyos volt tőle. Hobi azt mondta velük ugyan úgy jóban maradt csak Jungkook meg Tae az úgy mond "ellenségei". Miattam igazán nem kéne ezt tennie de hát olyan makacs.
-Min gondolkozol ennyire baba?-kérdezte Hobi majd hátulról megölelt és a nyakamba fúrta a fejét. Olyan édes amikor ezt csinálja.
Jesszusom ha év elején mondta volna valaki hogy én Jung Hoseokal együtt leszek vele alszok nála leszek hetekig akkor biztos kiröhögtem volna.
-Semmi fontos.-majd megfordúltam és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Yoongi.
-Igen Hobi?
-Adnom kell neked valamit.-azzal előhúzott egy dobozt a zsebéből. Te szentséges ég. Biztos nem a kezemet fogja megkérni.
Kinyitotta a dobozt és egy gyűrű volt benne. Jesszusom.
-Nyugi még nem kérem meg a kezed.-nevetett kínosan. De várjunk csak. MÉG.
-Nekem is van az újamon egy ugyan ilyen.-majd felhúzta az újjamra.
-Köszönöm.-majd szoros ölelésbe vontam amit egyből viszonzott.
-Szeretlek baba.
-Én is Hobi.
-Most pedig elmegyünk egy étterembe mert kezdek éhes lenni.
-Nem rég ettünk.
-Az nem most volt baba. Az reggeli volt most jön az ebéd.
-Oké akkor menjünk csak átöltözök.
-Megyek veled.-majd el is indult egy perverz mosoly kíséretében.
Jajj Hobi sose fogsz megváltozni.

Hoseok szemszöge:

Mivel még Yoongi hivatalosan nem a barátom ezért ma fogom megkérdezni tőle. Szeretném neki minél emlékezetesebbé tenni ezért gondoltam veszek neki egy kis apróságot elmegyünk egy étterembe majd amikor megy le a nap felmegyünk a hegyre ahhol múltkor voltunk és ott fogom megkérdezni mivel nagyon tetszett neki az a hely.

A kocsiban ülünk. Yoongi az elsuhanó autókat nézi mellettünk én pedig az útra koncentrálok.

10 perc múlva már az étterem parkolójában álltunk.
Kiszálltunk majd megfogtam Yoongi kezét és indultunk is be de ami ott fogadott teljesen lesokkolt.

Jungkookék ott ültek az egyik boxba. Érkezésünkre mindenki felkapta a fejét majd végig néztek rajtunk. Most mi van nem láttak még melegeket akik fel is merik vállalni vagy mi a faszom? Mindenki folytatta az evést kivéve Jungkookék. Jin Nam és Jimin mosolyogva integettek Tae és Jungkook pedig csak bámultak minket mint ha most jöttünk volna le a Holdról.

Oda mentünk Yoongival az asztalukhoz köszönni. Azért a többiekkel nem akarok bunkó lenni két seggfej miatt.
-Sziasztok.-köszöntem majd lepacsiztam Namal Jinnel és Jiminnel.
-Sziasztok.-köszöntek egyszerre. Jungkook és Tae a kajájukat túrkálták néha-néha felpillantva.
-Hát ti?-kérdezte Jimin majd bekapott egy sült krumplit.
-Csak elhoztam Yoongit a kedvenc kajáldámba.
Yoongi némán áll mellettünk.
-Hogy vagy Yoongi?-kérdezte meg hírtelen Kook. Nem hittem hogy megkérdezi mivel utálják. És hát azt is erősen kétlem hogy sajnálják.
-Jobban ahhoz képest ami történt.-válaszolt majd megvakarta a tarkóját.
-Mi sajnáljuk.-azzal Kook felállt az asztaltól majd kirohant. Tae és Jimin követte. Mind tudjuk hogy ilyenkor Kook képes nagyon nagy baromságokat csinálni. Pl.:kirohan a kocsi elé meg ilyesmi. Durva dolgokra képes az biztos. Amikor egyszer Jiminnel össze veszett rajta kaptam hogy megvágta magát. Azonnal kiütöttem a kezéből azt a szart majd mondtam neki hogy mindent meséljen el. Ekkor lett a legjobb barátom.
-Szerintem mi is megyünk.-mondta Nam majd felpattant az asztaltól megfogta Jin kezét és indultak is.
-Sziasztok.-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok.-köszöntünk mi is majd leültünk az egyik ablakhoz.
-Te tudtad hogy itt lesznek?-kérdezte mégesen Yoongi. Most mi baja van? Én semmit nem tudtam.
-Nem.-válaszoltam szűk szavúan mert a pincér jött és hozta az étlapokat.
-Parancsolnanak.
-Köszönjük.-mondtam majd kinyitottam az étlapot. Yoongi ugyan így tett.
Kiválasztottuk hogy mit eszünk majd jött is vissza a pincér hogy felvegye a rendelést.

Egy óra múlva már fizettem és indultunk is fel a hegyre. Lassan itt a naplemente. Megragadtam Yoongi kezét majd húztam ki a kocsihoz. Alig szól hozzám. Biztos Kook volt a baj meg Tae. De most ezért haragszik rám?
-Baba mi a baj?-kérdeztem tőle szomorúan mivel tényleg az voltam hogy tönkre tették Jungkookék a napunkat. De hát most ők se tudták hogy mi itt leszünk meg én se tudtam hogy ők itt lesznek.
-Semmi.-azzal elfordúlt majd az ablakon át kémlelte a többi kocsit.
-Szerelmem látom hogy van valami baj ne tagadd le.
-Mondom hogy semmi.
-Alig szóltál hozzám. Te nem ilyen vagy. Kook volt a baj?
-Mondom hogy semmi értsd már meg.-emelte meg a hangját majd kiszállt a kocsiból. Mi a brant baja lehet?!
-Most hova mész?!
-Valahova.
Hát ez hülye. Azt hiszi hagyni fogom hogy elmenjen? Kipattantam a kocsiból majd utánna rohantam és felkaptam a vállamra. Nem fog előlem elmenekülni.
-Hoseok mit csinálsz azonnal tegyél le!
-Nem.-majd fogtam és beültettem a kocsiba.
-Ez ember rablás.
-Dehogy az.-beindítottam a kocsit és már indultunk is fel.
-Hova viszel?
-Valahova.

Az út további része csendben telt. Amikor felértünk gondolom tudta hogy hova megyünk.
-Minek hoztál ide?
-Yoongi mond már el hogy mi a rák bajod van!
-Mondom hogy semmi csak szarul vagyok.
-Mielőtt nem találkoztunk Kookékkal nem volták szarul és tök boldog voltál. Ők a baj?
-Igen. Nem akartam őket látni. Nem vagyok az a nagy utálkozós de átléptek egy határt.
-Szívem tudom és ezért is nem beszélek velük meg ilyesmi. Nem bánthatnak többet.

Kiszálltunk a kocsiból majd egyből oda mentünk ahol egy pár hete voltunk. Yoongi nézte a csodás kilátást én pedig hátulról öleltem. Szokásommá vált hogy hátulról ölelem. Olyan megnyugtató hogy a karjaimban van és nem bánthatja senki.

-Yoongi kérdeznem kell valamit.
-Mond nyugodtan.
-Nos nézd. Mint tudod nagyon szeretlek és szeretném hogy a barátom legyél. Szóval Min Yoongi lennél a barátom?
Yoongi lefagyva áll előttem. Akárhogy dönt én elfogadom. De persze akkor lennék a legboldogabb ha igent mondana.
-IGEN-majd a nyakamba ugrott. Úr isten azt hittem nemet fog mondani.
Abba bele haltam volna.
-Szeretlek Yoongi.
-Én is Hobi.
Azzal amint kimondta az ajkaira tapadtam. Még mindig nem hiszem el hogy igent mondott.

Annyira boldog vagyok.