Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

40.rész

Yoongi szemszöge :
1 hét telt el a buli óta ma elmentünk Hobival randizni most éppen haza felé sétálunk.
-Tetszett szerelmem? - kérdezte a vidámparkra utalva. Az utcának háttal velem szembe sétál.
-Igen nagyon jó volt. Köszönöm hogy elvittél - megakartam csókolni de elfutott a utánna futott a zebrára lépett és felém fordult levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára.
-Nah gyere kapj el-állt meg a zebra közepén. A zebrára léptem és mosolyogva indultam meg felé de ekkor a kocsi fénye egyre jobban megvilágította Hobit halottam ahogy a gázra tapos.... Nem nem történhet meg újra.
-Hobi!! - sikítottam fel és az úton fekvő Hobihoz szaladtam.
-Szerelmem itt vagyok nem lesz semmi baj-fogtam meg a kezét. A könnyek csak folytak a szememből. Remegve vettem a kezembe a telefont és a mentőket kezdtem tárcsázni.
-Yoongi tudd hogy nagyon szeretlek-suttogta.
-Nem ne búcsúz el itt vagyok nem lesz semmi baj. Tarcs ki. Nem hagyhatsz itt-a fejét az ölembe tettem és haját kezdtem simogatni. A szemei kezdtek lecsukódni.
-Ne, ne csukd le a szemeidet kérlek. Szükségem van rád - ekkor szirénázva megérkezett a mentő. Felemelték Hobit pont úgy ahogy Jin Woo-t.
-Kérem mentesék meg- mondtam az embernek aki Hobi kezébe szúrt valamit. Elindultunk a kórházba.
-Szerelmem tarts ki itt vagyok-szorongattam a kezét.
Az ajtó nyitódott és Hobit kihúzták az ágyon, berohantak vele a műtőbe ahova én nem mehettem be így sírva omoltam a földre. Fel kell hívnom az anyukáját és Jinnéket.
-Szia Hyuna
-Yoongi mi a baj miért sírsz?
-Hobi kórházba van elütötte az autó kérlek gyertek ide szükségem van valakire
-Jézusom - ő is elsirta magát
-5 perc és ott vagyunk

-Szia Jin gyertek a kórházba Hobit elütötte az autó.
-Máris indulunk.

Nem tudom mennyi idő telt el a földön ülök és a könnyek még mindig megállás nélkül folynak a szememből. Fejemet a hideg falnak nyomom Jungkookék most érkeztek meg Hyuna lesírta az összes sminkjét.
-Yoongi mi történt? - kérdezte aggódva Namji.
-Nem történhet meg újra nem nem halhat meg - beszéltem magamnak Namji kérdését figyelmen kívül hagyva.
-Nem halhat meg - sikitozni kezdtem és a hajamat kezdtem tépni a könnyek megállithatatlanul folynak a szememből a kezeim és a lábaim remegni kezdtem. Újra pánik rohamot kapok utoljára akkor volt ilyen amikor Jin Woo meghalt. A tenyerem izzadni kezd és érzem az szoritást a mellkasomban amit akkor éreztem mindjárt megfulladok. Forogni kezd velem a világ. Jin rémülten beszél hozzám de nem hallom mit beszél. A félelem ellepi az agyamat. Ha meghal...
Két férfi lefogott minden erőmmel próbáltam ellenkezni. A nővér belém szúrt egy tűt. Néhány másodperc múlva a szívem normális tempóban kezdett verni és megnyugodtam. Azt hiszem nyugtatót adtak. Egy ágyra raktak amivel tolni kezdtek. Oldalra néztem egy kislány az anyukája kezét szorongatta és ijedten engem nézett.
-Engedjenek el itt kell maradnom - mondtam halkan.
-Fiatalember muszály elvinnünk.
-Nem! Ne kérem...
-Sajnálom
-Meg fog halni....-suttogtam majd a pilláim lecsukódtak.
°°°
Nem tudom mennyit aludtam mindenki az ágyam mellett ül Hyuna sír ahogyan Jin Jimin és Tae is.
-Yoongi...
-Mi van Hobival? Hol van? Látni akarom - sírtam el magam.
-Yoongi Hoseok.... meghalt-suttogta el a végét Namji.
-Nem.... Nem történhet meg újra. - felhúztam a lábaimat és azokat körbe ölelve kezdtem sirni. Éreztem ahogyan a helységben lévő személyek karjai körém fonódnak. Nem tudok nélküle élni nem megy....
-Vissza akarok menni a koliba-mondtam majd letöröltem a könnyeimet. Ne aggódj szerelmem nemsokára veled leszek.

A koliban vagyok KiBum nincs a szobában nem is baj. Kulcsra zárom az ajtót. Egy borítékot és egy papírt veszek a kezembe.

"Szia anya!
Amikor ezt a levelet olvasod én már nem leszek.
Meg szeretném köszönni mind azt amit értem tettél köszönöm hogy felneveltél.
Köszönöm hogy elfogadtad a másságom és hogy mindig mellettem álltál.
Nagyon sajnálom a veszekedéseinket és hogy sokszor nem fogadtam neked szót tudom hogy te mindig a legjobbat akartad nekem.
Sajnálom de nem tudok tovább küzdeni. Hoseok nélkül nem tudok élni mindenről ő jutt eszembe.
Sajnálom hogy nem láthatjuk többet egymást.
Nagyon szeretlek.
 
  Fiad Yoongi"

Amikor megírtam a kis levelemet anyának a borítékba raktam és ráírtam nagy betűkkel hogy "ANYÁNAK" az asztalra helyeztem majd kinyitottam a bejárati ajtót bementem a fürdőbe és megengedtem a vizet..

A elővettem a borotvát aminek cserélhető pengéi vannak így könnyen kitudam venni belőle a pengét. A ruhástól a kádba feküdtem. Hallom ahogyan a telefonom csörög megállás nélkül. Sietnem kell. A hideg pengét a karomhoz érintettem.
-Most és mindörökké igaz szerelmem? - mosolyodtam el.
A pengét a kezembe nyomtam és függőlegesen végig szántottam a karom vele teljesen a könyök hajlatomig amilyen mélyen csak tudtam. Éles fájdalom nyilalt a kezembe amíg még volt erőm a másik karomhoz érintettem a pengét és azt is végig szántottam vele. A kezemet a vízbe raktam csípni kezdte és egyre jobban szédültem. Behunytam a szemeimet a testem elgyengült és a világ bezárult előttem....

Jin szemszöge :

-Nem veszi fel a telefont utánna kéne mennünk. Valami hülyeséget fog magával csinálni.-mondtam a többieknek.
-Induljunk - mondta Jungkook
A koli lépcsőin szaladunk felfelé. Yoongi ajtajához érünk és berontunk azon. Yoongi nincs az ágyán. A fürdőszoba ajtóhoz lépek és kopogni kezdek.
-Yoongi mi vagyunk bent vagy? - kérdeztem de nem jött válasz.
-Yoongi bejövök - mondtam majd benyitottam. Yoongi a kádban feküdt elfehéredett arcal a víz tiszta vér volt a kezein pedig óriási vágás volt.
-Yoongi! VALAKI HÍVJON MENTŐT! - üvöltöttem.

°°°
Meghalt...