Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

21.rész: Imádom

Hoseok szemszöge:

Reggel amikor felkeltem Yoongi még édesen aludt. Olyan aranyos amikor alszik. De azt még mindig nem tudom hogy hogy gondolta ezt a vagdosás dolgot. És eddig hogy nem vettem észre? Mindig követtem őt mindenhova. Amikor fürödt vele voltam. Csak nem akkor amikor éppen wc-n volt.
Yoongi ébredezni kezdett én pedig egy puszit nyomtam a puha homlokára.
-Jó reggelt hercegnő.
-Neked is Hobi.
-Mennyi az idő?-kérdezte idegesen gondolom szeretne iskolába menni vagy nem tudom. De oda ma nem igen megy mivel vasárnap van.
-9 múlt.-néztem meg az időt a telefonom majd a hercegnőm felé fordúltam.
-JESSZUSOM EL FOGOK KÉSNI.-mondta idegesen majd kipattant az ágyból de vissza is ült majd a fejét fogta. Gondolom a másnaposság hatása alatt áll.
-Mi a baj hercegnő?
-Nagyon fáj a fejem.
-Megyek hozok gyógyszert meg vizet.
Azzal kipattantam az ágyból de egy pillanatra én is megszédültem. A lépcső alján jártam amikor In Ah és a bátyám beszélgetését hallottam.
-Hoseoknak elment az esze. Hogy lehet meleg?! Ezt nem hiszem el. És a hab a tortán az az hogy egy kis menta fiúkával van.
-Szívem nem szabhatjuk meg hogy Hoseok kit szeressen. És szerintem nagyon aranyosak együtt.-hallottam In Ah szavait. Nem láttam de tudtam hogy mosolyog.
-Jó de anyának hogy lesz tőle unokája? Meg amúgy is.
-Édesem fejezd ezt be. Hoseok és Yoongi nagyon szeretik egymást. Hoseokon látszik hogy akár meg is halna Yoongiért és ez fordítva is igaz. Nem tehetsz ellene semmit. És ha tudnál se hagynám. Hoseok végre boldog. Te nem tudod de én igen hogy nagyon sok mindenen kellett keresztül mennie. Tudod mennyi fájdalma volt apukád miatt?
-Nem nem tudom mivel ő ezt érdemli. Ha a tetováláshoz meg piercinghez volt esze akkor most is legyen.
Mondta a bátyám mire én besétáltam a konyhába.
-Jó reggelt.-mondtam majd kinyitottam a gyógyszeres szekrényt kivettem a fájdalom csillapítót a hercegnőmnek majd egy pohárba öntöttem neki vizet.
-Jó reggelt Hoseok. Minek a fájdalom csillapító?- köszönt In Ah majd egyből letámadott az anya ösztöneivel. Mindig olyan volt nekem mint a második anyukám hiába van köztünk csak pár év.
-Yoonginak fáj a feje.-válaszoltam egyszerűen majd indultam is fel.
-Jobbulást neki.-kiabált utánnam a lány.
-Átadom.-majd megindultam a lépcsőn és pár másodperc múlva már a szobám ajtajánál voltam ami csukva volt.
Te szent ég Yoongi mit csinálhat?!
-Yoongi nyisd ki az ajtót!
Mondatomra egyből kattant a zár és Yoongi állt velem szemben átöltözve. Uram atyám azt hittem megint csinált magával valamit.
-Itt a gyógyszer.
-Köszönöm.-majd be is vette.
-In Ah azt üzeni hogy jobbulást.
-Majd ha találkozok vele megköszönöm.
-Yoongi. Remélem többet nem akarod magad bántani.-majd jó erősen megöleltem.
-Nem.-válaszolt majd szorosan vissza ölelt. A fejem vállába fúrtam és mélyen beszívtam illatát. Imádom az illatát. Amikor a karjaimban tarthatom. Imádom a szemeit. Imádom a puha ajkait. Egyszerűen imádom magát Yoongit. Semmi más nem fontosabb nála. Semmi más nem fontosabb annál hogy most a karjaimban tarthatom éppségben. Ha valami baja lett volna Jungkook és Tae miatt soha nem bocsájtottam volna meg se nekik se magamnak. Mondjuk nekik így se fogok de az most nem lényeg.
-Min gondolkotol ennyire Hobi?-kérdezte megtörve a gondolat menetemet.
-Csak azon ha lett volna veled valami soha nem bocsájtottam volna meg Jungkookéknak se pedig magamnak.
-De nem lett semmi.
-Az a szerencséjük.

Felöltöztem én is majd Yoongival indultunk le reggelizni. Anya rántottát csinált. Minden reggel csinál nekünk reggelit. Sokkal jobb vele a viszonyom mint eddig. Eddig mindig csak veszekedtünk most meg már mindent elmondok neki ami bánt vagy ha valami nagyon jó történt velem.
Anya és apa nem nagyon beszélnek egymással. Gondolom miattam. Mondtam anyának hogy miattam ne legyen rosszban apával már megszoktam hogy ilyen velem és nem is lesz más.

A kocsiban ülök a hercegnőmmel és a koli felé tartunk. Azt mondta hogy már szeretne vissza jönni meg a szoba társával is meg akar ismerkedni egy kicsit hogy azért egymás nevét tudják. Persze nem fogom egyedül hagyni az én kis hercegnőmet velük leszek egész végig. Attól félek hogy nem fogom tudni őt ott hagyni. Előszőr nekem is meg kell ismernem azt a fiút hogy ott merjem hagyni Yoongit. Nem szeretném hogy megint bántsák.
Megérkeztünk majd kivettem Yoongi bőröndjét a kocsiból és idnultunk is.
Kíváncsi leszek erre a fiúra.

Amikor az ajtóhoz értünk Yoongi rám nézett majd bólintottam hogy kopoghat. Elhangzott egy "gyere" és már indultunk is be. Előre ment Yoongi majd én a bőröndjével. Ugyan olyan a szoba mint az előző. Gondolom akkor minden koli szoba ugyan olyan.
-Sziasztok én Kim KiBum vagyok. Gondolom te vagy Yoongi.- majd meghajoltak egymás előtt.
-Igen én vagyok.

-Szia KiBum én Hoseok vagyok Yoongi barátja.-azzal én is meghajoltam.
-Ohm bocsi a tolakodó kérdésért de rendes haver vagy pasi?
-Ha te így fogalmazol akkor pasi. De én barátnak mondanám.-mondtam mert szerintem nem tetszett neki hogy Yoongi meleg és hogy vele lesz egy szobában. Oh nyugodjon meg nem itt fogjuk csinálni.
-Értem.-majd megvakarta a tarkóját és leült az ágyára.
-Mesélj KiBum honnan jöttél? Melyik osztályba jársz?-Yoongi próbált vele egy kicsit kedves lenni de szerintem ez már nem lesz a legjobb szoba társ kapcsolat.
-Szöulban élnek a szüleim azaz itt. És ha jól tudom veletek fogok egy osztályba járni.
-Oh az szuper.-mondta a hercegnőm egy kínos mosoly kíséretében.
-Miért kellett iskolát váltani az utolsó évben?-kérdeztem kicsit bunkón ami kiatt Yoongi szúrós pillantásokat vetett felém de én csak megrántottam a vállam.
-Volt egy kis balhé az ottani sulimban ahonnan ide jöttem. Sokat bántottak mert az azonos neműekhez vonzódom.

Na nem. Nem nem nem és nem. Akkor ezért kérdezte hogy haver vagy pasi. Lehet megtetszett neki a hercegnőm. Te szent ég.
Tényleg nem fogom tudni itt hanyni.