Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

10.rész Meglepetés

Hoseok szemszöge:

Amikor Yoongit kihívta az a vén kurva megijedtem. Miattam hívta ki. De mivel tudott mindent egy kicsit megkönnyebbültem.

Ebéd szünetbe persze a bandával és Yoongival ettem. Yoongi egy kicsit kényelmetlenűl érezte magát.
-Mi a baj baba?
-Semmi.- villantott egy mosolyt majd evett tovább.
-Mit csináltok délután?-kérdezte Tae. Gondolom bulizni akar menni. Yoongit én nem viszem sehova. Még a végén rámásznak. Na ha az megtörténne nem úszná meg élve az illető. Yoongi rám nézett gondolom nem tudta hogy mit válaszoljon.
-Yoongival leszek.-válaszoltam helyette is.
-Most akkor mindig ez lesz? Csak vele leszel? Nem jársz el bulizni meg semmi? Nam meg Jin is jön velünk pedig ők is ugyan úgy vannak mint ti. Kookról és Jiminről nem is beszélve.- csattant fel Tae.
-Figyu Tae. Nyugodj már le. Ugyan úgy ott leszek a bulikon csak most egyet kihagyok. Ez nem baj.- azzal felálltam asztaltól megragadtam a csodálkozó Yoongi karját majd kiviharoztam az ebédlőből.
Hogy lehet Tae ekkora paraszt?
Legalább ne Yoongi előtt csinálná a jelenetet.
-Hobi ha baj hogy velem vagy csak szólj.-majd egy halvány mosolyt varázsolt az arcára.
-Jajj édesem ne is gondolj ilyenre. Nekem csak te számítasz. Oké?
-Oké-azzal egy letörölhetetlen mosojt varázsoltam az arcára. Olyan édes.
-Akkor mit csinálunk ma?-kérdezte miközben a kocsimhoz sétáltunk kézen fogja. Ma úgy is péntek van elviszem a kedvenc helyemre.
-Elviszlek a kedvenc helyemre.
Beültünk majd beindítottam a motort és nálam vettük az irányt.
-A kedvenc helyed a házad?- kérdezte mosolyogva.
-Nem te kis butus. Csak ledobjuk a cuccainkat nálunk.
-Oh értem.
-És nincs otthon senki-néztem rá perverz vigyorral az arcomon. Egy kicsit pirosabb lett az arca. Egyem meg olyan édes amikor zavarban van.
Nem mondott semmit mivel megérkeztünk. Beálltam a kocsival majd az ajtóhoz vettük az irányt ami nyitva volt meglepő mivel pénteken sosincs itthon senki. Beléptünk és a bátyám a barátnőjével beszélgetett a kanapén. Mit keres itt?
In Ah egy nagyon szép lány. Mindig vele beszéltem meg a problémáimat és mindig megértett.
-In Ah!
-Hoseok- azzal felpattant az ágyról oda szaladt hozzám majd egy hosszú ölelésbe vont. Úgy hiányzott.
In Ah is a cégünknél dolgozik és most ért haza üzleti útról. Mivel a szüleimnek egy nagyon nagy vállalata van ezért nem csak itt Koreában hanem külföldön is vannak helyei. In Ah Kínából jött most haza.
-És te pedig...- nézett Yoongira aki eléggé meglepődött.
-Yoongi- segítettem ki a lányt.
-Aha akkor te vagy Yoongi.- amíg In Ah üzleti úton volt sokat beszéltem vele telefonon és meséltem neki Yoongiról. Hogy mennyire elcsavarta a fejem.
-Én In Ah vagyok Wonho barátnője és Hoseok egyik barátja.
-Yoongi.- azzal le is zárta ezt a kínos bemutatkozást.
-Szerintem mi felmegyünk.-azzal megragadtam Yoongi csuklóját és felrángattam a szobámba.
-Miért ölelt meg?-alig hallottam mert suttogott.
-Tessék?
-Miért ölelt meg?-mondta egy kicsit hangosabban.
-In Ah? Oh tudod neki meséltem el mindent amikor senki nem értett meg. Ő tud a legtöbbet a lelki világomról meg ilyenek.
Yoongi nem mondott semmit csak némán leült az ágyra.
-Azt hittem ő is egy volt a sok közül.-törte meg a csendet majd elkezdett nevetni.
Nagyon furcsán viselkedik. Mi van vele?
-Yoongi nyugi. Nekem csak te számítasz. Oké?- majd leheltem egy csókot a finom puha ajkaira.
-Induljunk-jelentettem ki és mint ha puskából lőtték volna ki Yoongit úgy pattant fel az ágyról.
Lementünk elköszöntünk In Ah-tól és a testvéremtől majd indultunk is a kedvenc titkos helyemre.
Bepattantunk a kocsiba majd undultunk is.
-Hova megyünk?-kérdezte de sajnos nem fogom neki elmondani. Legyen meglepetés.
-Melepetés.-azzal rátettem a kezem a combjára.

Az út további része csendesen telt.
Majd felértünk a tisztásra.
Onnan az egész várost lehetett látni. Szerettem ide jönni főleg este. Amikor már minden a maga csodálatos fényében pompázott.
-Hoseok ez gyönyörű.
-Tudom azért hoztalak ide. Nagyon szeretem ezt a helyet. Amikor gondolkodnom kell mindig ide jövök. Télen még szebb.Amikor minden karácsonyi fényben meg minden.
-Többször is jöhetnénk ide.
-Kívánságod számomra parancs.-majd megcsókoltam.
Istenem miket vált ki belőlem ez a fiú.
Egyik nap még egyik ágyból a másikba mentem másik nap meg már várok a megfelelő pillanatra.

-Szeretlek.-mondtam majd ismét megcsókoltam amit egyből viszonzott.
-Én is-suttogta az ajkaimra.

Sose szerettem még ennyire senkit mint Yoongit. Talán egy lányt akivel hetedikben voltam együtt. De még őt sem. Jelenleg Yoongi az életem.

Érte akár meg is halnék....