Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

37.rész "Apa"

Hoseok szemszöge:

Reggel fáradtan ébredtem Yoongi még nagyban aludt nagyon kifárasztotta a tegnapi kis menetünk.
-Édesem kelj fel.-kezdtem el puszilgatni a nyakát de csak nyöszörgött.
-Még egy kicsit had aludjak.-mondta majd felém fordult.
-De menni kell.
-Hova?
-Iskolába.-mondtam amit Yoongi egy szemforgatással jutalmazott. Valahogy megértem.
Felöltöztünk és elvégeztük a reggeli rutinunkat majd lementünk enni.
-Jó reggelt anya.-köszöntem majd egy puszit nyomtam arcára.
-Jó reggelt.-mondta majd lerakta elém a tányért tele palacsintával. Nyamii...
Yoongi később jött le mert elmondása szerint el kellett takarnia az este nyomait mert "durva" volt.
-Jó reggelt Hyuna.-mondta majd leült mellém.
-Neked is Yoongi.-mondta anya és elé is lerakta a kaját.

Megreggeliztünk és már indultunk is a suliba.
Kiszálltunk a kocsiból és egyből Yoongi keze után kapva indultunk be. Zicoék a kapu előtt cigiztek de amint észrevettek minket egyből lefagytak. Gondolom nem tudták elképzelni hogy Yoongi megbocsájtott nekem. Zico elnyomta a cigijét majd eléggé  rontott be az iskolába.
Nem foglalkoztunk vele.
-Csá.-köszöntem a csapatnak majd lepacsiztam mindenkivel. Igen még Kookal és Taehyungal is. Már nem vagyok rájuk annyira ismétlem ANNYIRA mérges.
-Sziasztok.-köszönt nekik Yoongi is.
-Mizu?-kérdezte Namjoon.
-Semmi.-amint kimondtam megszólalt a csengő és indultunk be matekra....

A nap szokásosan unalmasan telt el. Éppen Yoongival tartok a kocsihoz amikor Zico gúnyos hangját hallom.
-Úgy látom kibékültetek.-mondta mire szemforgatva megfordulok.
-Igen mivel szeretjük egymást és boldogok vagyunk.-mondta mosolyogva Yoongi előttem mert tudta ha én megszólalok annak nem lesz jó vége.
-Nemsokára nem lesz nagy az öröm.-mondta Zico egy hatalmas undorító mosoly kíséretében.
-Hogy érted ezt?-kérdeztem viszonylag kedvesen mert nem akarok még egy balhét.
-Tudod Hoseokie van neked a drága édes apukád.-mi a franc baja van?
-Aki amúgy nem is az.-mondta ki egyszerűen de a mosolytól nem vált el.
-Mi a faszom bajod van ember?-kérdeztem értetlenül mert fogalmam sincs mit akar ezzel. Hogy jön ide az apám?
-Hobika nem mondták neked hogy az anyád egy ribanc?-kérdezte még mindig vigyorogva. Na jó ennyi elég volt.
-Gyere Yoongi megyünk.-ragadtam meg a karját majd húztam a kocsihoz.
-Ülj be.-mondtam neki mérgesen. Ezt le kell rendeznem és nem akarom hogy hallja vagy esetleg lássa miket fogok csinálni....
-De Hobi....-kezdte el de nem hagytam hogy befejezze
-Azt mondtam ülj be.-mondtam mire egyből beült a kocsiba duzzogva.
Visszamentem Zicohoz de még mindig az a  gusztustalan letörölhetetlen vigyor volt az arcán.
-Na most ugass.-mondtam majd löktem egyet a vállán.
-Jól hallottad. Az anyád egy ribanc te meg egy senki vagy.-mondta mire gyomrom rúgtam de csak nevetett tovább.
-Azt sem tudod ki az apád bazdmeg.
-Te valami nagyon nagy szarkavaró vagy remélem tudod.
-Igen mondták már....-vakarta meg a tarkóját-de ami igaz az igaz.
-Nem érdekel te mit mondasz és hogy mi a véleményed a családomról. Nekem legalább van.-mondtam gúnyosan arra gondolva hogy őt 15 évesen kirakták otthonról mert meleg. Oké nekem se sok kellett hozzá hogy apám kirakjon de nem tette meg. Mondjuk anya amúgy se hagyná. Viszont vele még neg kell beszélnem ezt amit Zico mondott....
-De már nem sokáig.-mondta ő is gúnyosan.
-Mondtam már hogy nem érdekel a véleményed
-Igen de majd fog-mondta de én nem foglalkoznak vele otthagytam.

-Szívem mi a baj?-kérdezte anya amikor ingerülten berontottam a házba.
Tudnom kell az igazságot.
-Anya...Nekem ki az apám?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve mire lefagyott.
-Az igazságot.-mondtam mire csak leült a székre ésa hajába túrt.
-Ülj le....Hosszú lesz.-mondta majd a mellette lévő székre mutatott.
Leültem majd anya szemeibe néztem ami a könnyektől csillogott.
-Hallgatlak.-mondtam elfajuló hangon mert nem akartam anyát sírni látni.
-Apáddal vagyis YongSooval nagyon veszekedtünk. Azt már nem tudom min de szerintem a céggel kapcsolatban. Egyszer megütött. Majd többször is. Dühkezelési problémái vannak. Ahogy most is. Nem bírtam tovább elmentem itthonról. Anyáékhoz nem mehettem mert ők tudták hogy ez lesz. Nem akartam hogy lássák igazuk lett. Mentem egyedül az éjszakában. Sírtam...-itt nem bírta tovább elkezdett sírni mire nem tudtam mást tenni csak megöleltem.
-Volt egy barátom akinek mindent elmondtam. Olyan volt mintha a legjobb barátnőm lenne csak fiú volt. Elmentem hozzá. Bevallotta nekem hogy szeret. Hogy már évek óta többet érez irántam puszta barátságnál. Jól estek a szavai hiszen YongSoo nem nagyon mondott nekem ilyet. Egyszer csak megcsókolt. Én hagytam neki. Tovább mentünk. Lefeküdtünk. Aztán másnap YongSoo megkeresett hogy sajnálja amit tett. Én megbocsájtottam neki hiszen akkor már ott volt Wonho is. Nem akartam hogy rossz családja legyen. Rá pár hétre kiderült hogy terhes vagyok. YongSoo nem mondott semmit. Azt mondta hogy felnevel de nem fog soha fiaként szeretni.-itt értettem meg hogy "apa" miért mondta azt hogy neki csak egy fia van. Hogy miért nem éreztem soha hogy szeret. Hogy miért utált annyira. Vagyis még mindig.-elmondtam a híreket Daesungnak is aki nagyon örült neki hogy lehet gyereke. Én is nagyon örültem neki. Születésedkor ő is ott volt. Szomorú volt mert nem az ő nevét azaz a Kang vezetéknevet hanem a Jungot kaptad. 3 éves korodig rendszeresen járt ide. Egyszer kiutazott Franciaországba ahonnan nem jött haza. Kiderült hogy egy lövöldözés áldozata lett. Itt fogadtuk meg YongSooval hogy nem mesélünk neked erről. Elakartuk mondani de így hogy már Daesung nem élt nem láttuk értelmét.-fejezte be anya a mesélést.
Borzasztó  de egyben jó érzés volt hallgatni. Örültek nekem. De...Már soha nem ismerhetem meg az igazi apukámat.
Ez a legborzasztóbb az egészben. Volt egy apukám aki tényleg szeretett. De elvették tőlem. Kibaszott szar érzés.
-Anya én...nem is tudom mit mondjak sajnálom...-mondtam ki nagy nehezen mivel én is a sírás határán álltam.
-Én sajnálom Hoseok hogy nem mondtam el ezt neked hamarabb. Megbocsájtasz?-kérdezte majd rámemelte kisírt szemeit.
-Hát persze hogy meg.-öleltem még szorosanban magamhoz amit megkönnyebbülve viszonzott.
-Szeretlek Hobi.
-Én is anya.