Most és mind örökké. Yoonseok ff.(Befejezett)

29. rész Elbasztam

Yoongi szemszöge:

Amikor Hobi elkezdett kiabálni nagyon megijedtem és éreztem hogy elkezdek sírni. Hobit ez nem nagyon hatotta meg és kiabált tovább
-Mi a faszomat képzelsz magadról?! Ott vagyok tőled pár méterre errel azzal a nyomrék Zicon táncolsz. Elment az eszed Yoongi?!-kiabált tovább bár már egy fokkal nyugodtabban.
-É-én...-kezdtem volna bele de félbe szakított.
-Te mi?! Hm?! Azt hitted majd nem veszem észre? Már a boltba is úgy nézted hogy gondolatodba szerintem már épped dugott.-mondta mérgesen bár a végére elkezdett nevetni. Nagyon ijesztő az hogy így változik a hangulata.
-Tudod mit Yoongi?-nézett mélyen a szemeimbe-menj vissza Zicohoz.-mondta halál nyugodtan bár észre vettem hogy könnyezik. De hisz ő meg flörtölt azzal a lánnyal.
-De Hobi én...-kezdtem bele megint de nem hagyta befejezni.
-Nem érdekel Yoongi. Légyszi szállj ki és menj vissza hozzá. Engem meg többet ne keress.-mondta majd beindította a kocsit. Lefagytam. Most mit csináljak?
-MENJ MÁR!-kiabált rám síró hangon.
Én ezt nem akartam. Gyorsan kiszálltam a kocsiból mert nem akartam hogy sírni lásson. Amint kiszálltam Hobi már el is hajtott.
Ezt elbasztam. Kurvára elbasztam. Idegesen túrtam bele a hajamba mert fogalmam sincs hogy Hobi mit fog csinálni. Kurva ideges és csalódott volt. Vissza a buliba biztos nem megyek ezért már csak haza kéne mennem de azt sem tudom hol vagyok.
Vissza mentem a házba hogy keressek egy ismerős arcot. Szerencsémre Jinék is itt voltak a buliba.
-Jin! Haza tudtok vinni?-mentem oda majd kérdeztem meg. Jin sose iszik ezért tudom hogy ő haza visz. Remélem.
-Persze Yoongi. De mi a baj? És hol van Hoseok?-kérdezte csodálkozó tekintettel.
-Elbasztam.-ennyi jött ki a számon és újra útnak eredtek a könnyeim.
Jin megragadta a csuklóm majd kihúzott a házból a kocsijához.
-Mi történt?-kérdezte meg miután elindultunk.
-Hát....Hobi beszélgetett egy lánnyal aki fogalmam sincs ki.-mondtam de ő se hagyta hogy végig mondjam a szövegem.
-Rosieval?-kérdezte majd egy pillanatra rám nézett.
-Igen. De te honnan ismered?
-Hoseok unoka testvére.-mondta mire nekem leesett az állam. Jesszusom én meg ott féltékenykedtem meg jelenetet rendeztem pedig ő egy rokonával beszélgetett.
-Ohh.-ennyi jött ki a számon. Egyszerűen nem tudok mit mondani.
-És utánna mi történt?-kérdezett megint.
-Hát engem elkapott a féltékenység és elkezdtem öltáncolni Zicon. Hobi persze meglátta és egyből lerángatott róla. Kimentünk a kocsiba és elkezdett velem kiabálni hogy mit képzelek magamról meg azt mondta hogy hülye ribanc vagyok.-itt nem bírtam tovább visszatartani a könnyeim. Megint elkezdtem sírni.-aztán meg mondta hogy szálljak ki a kocsiból és hogy soha többet ne keressem.
-Jesszusom Yoongi. Én sajnálom. De tudod hogy Hoseok milyen. Biztos nem gondolta komolyan. Csak az ideg beszélt belőle.-mondta majd leparkolt a kolinál.
-Köszi hogy elhoztál Jin.-mondtam majd kiszálltam a kocsiból.
-Nincs mit. És fel a fejjel.-mondta majd elhajtott.
Könnyű ezt mondani amikor most vesztettem el életem legfontosabb emberét a saját faszságom miatt.

Fáradtan dőltem be az ágyba azzal a reménnyel hogy Hobi még hozzám fog szólni valha.

Arra keltem hogy csörög a telefonom. De még javában sötét volt amikor kinéztem az ablakon. A kijelzön Hyuna neve állt.
-Szia Hyuna.-mondtam teljesen nyugodtan de amikor meghallottam a hangját egyből elszállt a nyugalmam.
-Yoongi. Hoseok kórházban van. Balesete volt.-mondta síró hangon.
-Mindjárt ott vagyok!-mondtam majd bontottam a vonalat. Gyorsan magamra kaptam egy nadrágot meg egy pólót na meg persze a cipőmet majd rohantam is a kórházba.
A kórház 2 utcányira van innen szóval nem hívtam senkit hanem egyből rohantam és meg sem álltam a célomig.

Zihálva estem be a kórházba mivel így még életemben nem futottam mint most.
A recepciós nőhöz mentem és megkérdeztem hogy Hobi hol is van.
-Jó estét. Jung Hoseok melyik szobában van?-kérdeztem de még beszélni is alig bírtam.
-Milyen hozzátartozója maga?-kérdezte majd elkezdett pötyögni valamit a gépen.
-A barátja vagyok.-mondtam majd felkapta a fejét. Gondolom kicsit meglepte a dolog.
-Oh...A 156-os műtőben van.-mondta majd valami papírt nézett.
-Rendben. Köszönöm.-mondtam majd elkedztem rohanni fel a lépcsőn.
Amikor befordúltam egy zokogó Hyunával találtam magam szembe. Hobi bátyja meg In Ah is itt voltak.
-Sziasztok.-mondtam majd leültem mert már nem bírtam magam.
-Mi történt? Milyen baleset?-kérdeztem egy kis csend után.
-Autó baleset. Amikor hajtott át a lámpán ami mellesleg zöld volt neki ment oldalról egy kamion.-mondta Hyuna. Te szent ég. Ha nem rendeztem volna jelenetet Hobi most nem feküdne kórházban.
-Kómában van.-tette hozzá. Nem bírtam tovább. Elkezdtem zokogni. Ha nem csinálom ezt ez nem történik meg és most Hobi nem lenne itt és nem szenvedne.
Gondolatomat az ajtó nyitódása törte meg. Egy orvos lépett ki rajta.
-Jó estét. Gondolom maguk Jung Hoseok hozzátartozói.
-Jó estét doktor úr. Igen.-mondta Hyuna majd meghajoltak.
-Nos Hoseok kis híján de túlélte. Súlyos agyrázkódása lett és a bal karja el is tört. Mellette 2 bordája szintén eltört. Jelenleg kómában van de ha szerencsénk van akkor 1-2 nap és felébred.-mondta az orvos mire mi csak bólintottunk.
Hobit kitolták és átvitték egy rendes szobába. Az arca sebes volt. Én tettem ezt vele.

Fél óra múlva egy nővér jött Hobi szobájához hogy megnézze minden rendben-e vele.
-Mikor mehetek be hozzá?-kérdeztem mivel Hyuna és Wonhoék elmentek egy pár perce.
-Ha szeretnél bemehetsz hozzá.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Köszönöm.-mondtam majd berontottam mintha az életem múlna rajta.
-Hobi...-suttogtam majd leültem az ágy melletti székre és megfogtam a kezét.
-Úgy tudom hogy ilyenkor hallanak az emberek. Hobi én annyira sajnálom.-zokogtam el magam-ha nekem nem lett volna féltékenységi rohamom a lány miatt aki mellesleg az egyik rokonod nem feküdnél itt. Ez az egész az én hibám. Annyira sajnálom.-mondtam majd ráhajtottam a fejem a mellkasára.

Reggel had ne mondjam hogy eléggé fáradtan keltem. Egy székben aludni nem valami kényelmes. De Hobinak még mindig csukva volgak a szemei. Remélem hamarosan felébred és megtudjuk ezt beszélni mert ha nem én abba belehalok.

Hoseok szemszöge:

Amikor elhajtottam Zico házától egyből eleredtek a könnyeim. Életem egyik legfontosabb embere a szemem láttára szúrt hátba. Amikor megláttam hogy még gonoszan elmosolyodott még idegesebb lettem.
Olyanokat vágtam a fejéhez amiket nem kellett volna. De annyira felcseszett. Nem érdekelt a magyarázkodása. Egyszerűen nem akartam látni. Elindultam valamerre azt sem tudtam hova menjek. Csak mentem a nagyvilágba. Zöld volt a lámpa ezért mentem tovább de a semmiből belémcsapódott egy kamion és innentől képszakadás.

Próbáltam kinyitni a szemem de a nagy fény hatására vissza is kellett csuknom. Éreztem hogy valaki a kezemet szorongatja és tudtam is hogy ki. Megint megpróbáltam kinyitni a szemem és most sikerült is. Csak pislognom kellett párat.
-Hobi! Felkeltél!-ölelt meg Yoongi szorosan mire felnyögtem mivel eléggé fáj az oldalam.
-Bocsi.-mondta majd leült a székre de a kezem nem engedte el. Hallottam hogy mit mondott. Most hogy így utólag belegondolok bekellett volna neki mutatnom Rosiet.
-Y-yoongi.-mondtam ki nagy nehezen mert alig bírtam beszélni.
-Ne Hobi ne beszélj. Megyek szólok egy orvosnak mindjárt jövök.-felpattant a székről majd ki is rohant.
De viszont én nem tudtam nyitva tartani a szemem ezért megint lecsuktam....