I'M HERE [Eren x Reader] ✔️

14. Fejezet

[Reader]

A szívem a torkomban dobogott, miközben ezernyi farkas heves lihegését hallhattam a hátam mögött.
Alig láttam valamit magam körül, s őszintén nem tudtam volna megmondani, hogy egy Erenhez hasonló ember mégis hogy tud ilyen sebességgel futni.

Nem értettem semmit sem, s az egyetlen dolog amit éreztem, az a félelem volt. Rettentő kegyetlenséggel haladt végig fejemtől egészen a lábamig folyamatosan ez az érzelem, és nem akart elereszteni, egy pillanatra sem.

-[Név]...-Lihegett Eren-Sajnálom...

Hangja őszintén csengett, viszont nem tudtam megmondani, hogy mit is sajnál. Hogy ilyen helyzetbe keveredtünk? Talán ez az ő hibája?

Egy hirtelen pillanatban azonban már a földön találtam magamat, s egy perc sem telt bele, hogy meg ne érezzek egy hatalmas tappancsot a hasamon támaszkodni, s mégha nem is teljesen nehezedett rám, ajkaim közül így is kibuggyant egy kis vér.

-Valamit elejtettél, Jaeger!-Szólalt meg a nagyon ismerősnek tűnő farkas, aki ekkor rám emelte a szemeit. "U-Ugyanaz, mint akitől Eren megmentett..."

Körbevettek minket. A hatalmas farkassereg mindegyik tagja megtalálta a helyét, egy teljes körbe zárva minket. Próbáltam letolni magamról a mancsot, még rugdalóztam is hogy elérjem valamilyét annak fényében, hogy elenged de túl hatalmasnak bizonyult ez az állat ahhoz, hogy tervem beválljon.

Kétségbeesetten pillantottam Erenre, számból továbbra is folyt a vasízű vérem, le egyenesen a nyakam egy részére, majd onnantól a földre.

Ekkor találkoztam másodjára a vörös szempárral.

Teljesen lesokkolódtam, és éreztem hogy az egész testemben megremegek. "Ő az?"

Elkerekedett szemekkel pásztáztam őt, szemeiben az égtelen düh lángja kicsit sem csillapodott le azóta, mióta kijutottunk a házból. Sőt, még nagyobbra nőtte ki magát az alapból smaragd színű íriszek hordozójában, aki most úgy vicsorított a felettem levőre, mintha meg akarná ölni.

"Vicsorít?"

-Engedd el őt, te korcs!-Kiáltott fel, hangja teljesen felismerhetetlen volt a méregtől. Egy lépést tett felénk, s már akkor is vissza kellett fognia magát ahhoz, hogy ne vesse rá magát a farkasra. Toppantott egyet, mire megrándultam-Azt mondtam, ENGEDD EL! NEM MONDOM EL TÖBBSZÖR!

A farkas csak vigyorgott, láthatóan élvezte a helyzetet.-Eren,Eren,Eren. Először is, ez a szabályunk. Tiltott belépésért halál jár, hiszen tudod.

Eren mély, szaggatott levegőt vett, teljesen összeszorított szemekkel próbált uralkodni magán. Őszintén, megrémített ez az énje.

Mégis volt ebben valami, amitől óriásit dobbant a szívem.

"Ennyire küzdeni akar? Értem?"

-Különben is. Gondolod hogy ezek után a lányka visszamenne hozzád? Milyen titkokat tárolsz te el előle, hm? Vajon tudja, hogy milyen családod van, ILLETVE-Ekkor feljebb kapta a fejét, tekintete teljesen lesajnálóan hatott ránk-Milyen családod VOLT? S vajon tudja ki vagy te valójában? Hogy nem is ember vagy? Tudja, Eren?! Vagy most is magad miatt titkolózol?

-ELÉG LEGYEN, A KURVA ÉLETBE IS!

S a következő pillanatig várt. Ekkor elrugaszkodott a földről, és fél másodperccel később már le is döntötte rólam a hatalmas farkast, aki e cselekedet láttán továbbra is csak vigyorgott. Eren volt felül, teljesen vörös tekintete ketté hasította a lelkemet, fogalmam sem volt róla hogy az ellenség hogy bírja ezt a halális tekintetet.

-Be fogod a pofádat, basszameg!-A levegőbe emelte az egyik kezét, karmai ekkor tűntek elő. Egy sebet ejtett a farkas nyakán, melytől egy pillanatig a levegőbe szállt a vér. Újabb s újabb karmolás követte ezt a tettet, de az alatta levő, mindvégig vigyorgott. - BE FOGOD, MERT MEG FOGSZ HALNI!

-A múltad miatt ennyire még sosem mérgesedtél fel.-Mondta Berthold, mintha mi sem történt volna-A csaj talán fontos neked? Talán meg akarod védeni őt, Eren? A családoddal is ugyanez volt mielőtt MEGÖLTED ŐKET! VELE IS UGYANEZT AKAROD TENNI?-Ordibált, beleremegett az egész föld.

Nem tudtam felfogni a szavakat. Nem jutottak el a tudatomig, csupán elkerekedett tekintettel figyeltem a harcot. A farkas egy laza mozdulattal vetette le magáról Erent, majd próbálta meg megharapni-karmolni.

Falfehér lett az arcom. "Megölte a családját?"

-Eren...Te a családoddal élsz itt?
-Ezt a témát kerüljük.

Szóval ezért akarta kerülni...Mindvégig,azokban a csodálatosan ragyogó szemeiben, a mosolya mögött egy gyilkos lapult? Egy hidegvérű ragadozó, aki csak arra vár hogy mikor szerezhet meg magának ahhoz, hogy darabokra cincáljon?

Észre sem vettem, de a könnyeim megeredtek. Véremmel kavarodva koppantak le a hideg földre, melyen reszketve arrébb csúsztam, hogy távolabb kerüljek Erentől.

Féltem tőle.

-CSAPAT TÁMADÁS!-Ordította a vezérfarkas. Mire feleszméltem, mindketten már alig álltak a lábukon, Erenből s a farkasból is dőlt a vér, csodáltam hogy eddig nem ájultak el a veszteségtől.

Ekkor, másodpercekkel a parancskiadás után minden farkas rávetette magát a fiúra, aki kitartóan próbált szabadulni az éles karmok és agyarak  fogságából. Sebei megsokszorozódtak, lélegzetvétele szaggatott lett, többszörös kiáltásai arra parancsoltak engem, hogy meneküljek.

"Mit kéne tennem?"