Egy nyár Vancouverben | Finn Wolfhard fanfiction

| 7. |Az Idegen Házban

Finn szemszöge

Nem voltam még soha a házban, ahol a buli volt. Nem ismerem azt se, aki tartja, így érthetően aggódtam Emilyért. Valljuk be nem csúnya lány, ezért nem is értem miért megy egyedül bulikba. Kéne mellé valaki, aki vigyáz rá. Mondjuk lehetnék én is. Jézus Finn, hagyd abba a beteges fantáziálást.
Már messziről is látni lehet, hogy a ház hemzseg az emberektől, nincs egy szabad négyzetméter se. Ahogy bementem az udvaron is sok ember tartózkodott. A napágyak, a medence és minden tele volt már kissé nem józan állapotú emberekkel, akik mit sem tudva magukról vidáman beszélgettek. Mindenki a saját dolgaival volt elfoglalva, szinte senki sem ült egyedül. Mivel kint nem láttam Em-et, sem a barátait elindultam be az épületbe. A konyhapulton  részegen karaoke-zott pár lány és ugrálva próbáltak táncolni, kisebb - nagyobb esésekkel, sok nézőt magukhoz vonzva ezzel. Kerestem a lányt, hol lehet de nem láttam. Körbementem a házban, mindenfelé néztem, és akkor megláttam. Háttal ült velem egy srác. Elég sokat ivott, ezt igazolta az, hogy akadozva beszélt és hogy nem tudott józanul gondolkodni. Viszont nem magyarázta azt, amit Emilyvel próbált tenni. A lány talán még nála is ittasabb állapotban volt, és ő ezt próbálta kihasználni. Még én is láttam ennyi távolságból is, hogy Emily nyilvánvalóan nem akarja őt megcsókolni, se mást csinálni vele. Amint megláttam, hogy a srác egyre jobban nyomul, és ennek hatására Emily hangosan kiabálva próbál menekülni, úgy döntöttem a segítségére kell sietnem. Ezzel csak egy baj volt.
Az, hogy nem gondolkoztam. Nem gondoltam át, hogy már az is egy cikk, hogy én itt vagyok. Nem vagyok átlagos ember. Akármit teszek, másnap a sajtóban landol. Akármit mondok, a "barátaim" eladják pénzért egy lapnak. Az emberek szemében én egy "sztár" vagyok. Nem egy sima ember, hétköznapi élettel.
Ezt elfelejtve ösztönösen indultam meg a srác felé.
Éppen felállt a kanapéról, így szembe tudtam vele nézni. Nem volt egy magas ember, én a kb 180 centimmel is jóval felette voltam.
-Valami probléma van? Mert ha nem akár el is mehetnél és hagyhatnál minket, ugye Em? - nézett széles vigyorral a lányra, és közelebb húzta magához.
-Peti, figyelj...-mostmár megtudtuk, hogy a kis rohadékot Petikének hívják. Egyébként nem hagyta beszélni Em-et.
-Nem érdekel, mondd meg a barátodnak, hogy hagyjon minket jól érezni magunkat.
-Nem hallod mit mond, drága Petike? Nem akar veled lenni, jön velem.
-Figyelj Haver...
-Én nem vagyok a te haverod!
Az a rohadék elkezdte Emilyt a csuklójánál fogva magával húzni. Itt jött el az a pont hogy közelebb léptem hozzá és elkezdtem ütni, ahol csak tudtam.
Nem sokkal később már nézőközönség is akadt, pár videó is készült. Egy ideig csak egymást ütöttünk, majd jött mégegy srác, aki úgy tűnik a nyomorékkal van, mert ketten ütöttek engem. Meghallottam messziről Nat, hangját, aztán azt, ahogy Emily sír.
És akkor jött Nat bátyja, aki szétszedett minket. Petike drága megúszta egy vérző orral, én viszont sejtéseim szerint nem nézhettem ki ilyen jól.
Emily, Nat és a bátyja azonnal hozzám rohantak.
-Finn,...-kezdte elcsukló, vékony hangjával Beca. Puha kezeit a vérző arcomra tette, ezzel enyhítve a fájdalmamat.
-Emily, ne mondj semmit! Sajnálom! Ugye megbocsátasz nekem? Nem tudod az egész sztorit, de ígérem elmondok neked mindent, amint...
-Finn, csak ne beszélj! Most az a legfontosabb, hogy legyél jól.
-De hát,...
-Nincs hát! Akármit is tettél, megmentettél Petitől. És bár nem vagyok józan, de nagyon hálás vagyok.
-
Jól van, jól van kicsi gerlicéim vége a romantikus estnek, felállni-tapsolt kettőt Nat.
-Nat nemár, fáj a nevetés!
-Na igen, veled kezdeni kell valamit, mert nem nézel ki most jól. És gondolom ez a cél - kacsintott Em-re.
Nem sokkal később Nat vissza is tért egy zacskó fagyasztott borsóval a kezében.
-Most komolyan? Borsó?
-Ha nem tetszik Rómeó, tőlem matadhatsz így is!
-Nem, köszönöm szépen!
-De nekem most mennem kell, úgyis beszélgettem, tudjátok...
Miután kettesben maradtunk úgy éreztem itt az idő elmondani mi is történt.
-Figyelj, Em...
-Hm?
-Most olyat mondok, ami nem biztos, hogy tetszeni fog neked, de úgy érzem fontos, hogy tudj róla...