Egy nyár Vancouverben | Finn Wolfhard fanfiction

| 11. | Rajongók

Voltatok már híres emberrel más emberek között? Ha nem, akkor azt javaslom ne próbáljátok ki.
Először mikor bementünk a plázába minden nagyon jó volt. Magyarországon is sok nagy bevásárlóközpont van, de ez sokkal nagyobb volt, mint amit valaha láttam.
-Mi az Em? Nem láttál még plázát?- tette fel nagyon vicces kérdését Finn.
-Hülye!
Hozzá akartam vágni valamit, de nem volt semmi a kezemben.
-Jó, jó. Menjünk fagyizni.
Megvettük a fagyikat, én málnásat, Finnie epreset kért. Annyira jól néztek ki, hogy úgy éreztük rögtön ki is kell rakjuk Insta sztoriba.
Mikor kijöttünk a fagyizóból láttam, hogy páran néznek minket. Meg akartam köszönni Finnie-nek, hogy vett nekem fagyit, ezért megöleltem.
-Finn.
-Igen?
-Sokan néznek minket. Téged ez nem zavar?
-Most ha azt mondanám, hogy már megszoktam mennyire lenne beképzelt?
-Eléggé.
-Oké, akkor már azt szoktam meg, hogy az életem részei. Nyugi, nem lesz semmi baj!
Ahogy ezt kimondta egy csapat sikítozó lány ugrott oda és kért tőle képet.
A tömeg egyre növekedett, a fotósok pedig már valószínűleg nem csak azóta jönnek utánunk mióta ide bejöttünk. Gondolom van pár jó képük az utcán sétálás közben is.
Azzal nem lett volna baj, ha jön egy pár ember, de az a baj egyre többen lettek. Egyre távolabb sodortak Finntől, miközben azért lökdösték egymást, hogy ők kapják az első képet.
Egy szőke hajú lány (akit akkor láttam videózni mikor Finn-hez beszéltem) odajött hozzám.
-Na figyelj ide, te kis ribanc! Szállj le Finnről! Nem is ismered.
-Miért te igen?
-Neked nem mindegy? Húzzál el innen! Most!!!
-Bocs, de te nem vagy normális! Ez egy pláza. Akkor és azzal leszek itt, akivel akarok.
-Lányok, gyertek! Úgy látom nem érti mit kértem tőle.
A hívására megjelentek a hűséges szolgái, akiknek még nagyobb műszempilláik voltak, szerintem el sem láttak addig ahol én álltam.
-Mit szeretnétek? - mosolyogtam rájuk erőltetetten.
-Mint már mondtuk. Szállj le Finnről!
-Te nekem ne mondd meg mit csináljak!
-De, megmondom. Most például takarodj kifelé a plázából!
-Nem!
Ezzel sikerült felhúznom őket.
Ami innentől történt, az mintha egy lassított felvétel lett volna.
A szőke lány hozzám lépett, a 20 centis magassarkújában jóval magasabb volt nálam.
-Szóval akkor nem mész?
-Nem.
Fájó érzést éreztem az arcomon. Igen, felpofozott, mert nem megyek el a "plázájából".
És az emberek mit csináltak ahelyett, hogy akár csak egy is odajött volna hozzám?
Videóztak.
A lánytömeg az újabb látványossághoz jött, azaz hozzám. Így már láttam Finnt is, akit már nem vettek körbe az emberek.
A lányok várták mit reagálok. De én nem akartam semmi rosszba belekeveredni, ezért szó nélkül eljöttem onnan.
Természetesen ezt is végig kamerázták.
Kiérve rájöttem, hogy otthagytam Finnt.

@em_white: Kijöttem. Beszélnünk kell.

@finnwolfhardofficial: Hol vagy?

@em_white : A pláza melletti parkban.

@finnwolfhardofficial: 5 perc és ott vagyok.

Nagyon szeretem Finnt, ha ezt nem is akarom elfogadni. Bár csak most békültünk ki, de annyi időt töltöttünk már el együtt. Úgy érzem ismerjük egymást.
Én nem vagyok féltékeny. Csak szimplán nekem ez már nem fér bele.
Pár perc múlva meg is jelent Finn.
-Em, jól vagy?- kérdezte aggódva.
-Nem. Hallottad mi történt?
-Igen. Nézd, én nagyon sajnálom! Ez az a lány aki miatt lett az az Insta Sztori.
-Beszélnünk kell.
-Em, én...
-Nem, Finn. Légyszíves hallgass meg.
Én nagyon szeretek veled lenni, bár még csak most ismertelek meg, de szerintem nagyon jól ismerjük egymást.
Büszke vagyok rád, ahogy sokan mások is. Nagyon jó,hogy ennyien szeretnek téged. De én ezt nem bírom lelkileg, hogy ilyenek történnek, mint a mai.
Lehet csak egyszeri eset volt, de nekem ez is sok.
Ha ez így folytatódik lehet jobb lenne, ha...
Nagyon nehezemre esett kimondani ezt. De nem engedhetem meg magamnak, hogy miután annyi munka után végre jól lettem, egy ilyen miatt megint rosszul érezzem magam.
-Em, én megértelek. De nem teheted ezt velem! Ők a rajongóim, akiket bár nagyon szeretek, de nem fontosabbak, mint te vagy akármelyik másik ismerősöm.
-Én nem tudom befolyásolni, hogy ők mit tesznek. Kérlek Em!
-De Finn én nem tudom meddig fogom ezt elviselni...
-Ha szeretnéd majd olyan helyre megyünk, ahol nem néznek mások.
-Ezt most komolyan mondod? - kérdeztem nevetve.
-Hát, ha nincs más megoldás.
-Megérek én ennyit?
-Mindent.
Most egyszerre sírtam a meghatottságtól és a szomorúságtól.
Még kell a segítség?
-Miben?
-Tudod, a feladat...
-Jajj tényleg, de hülye vagyok!
A következő pár órában befejeztük a feladatot. Rengeteget nevettünk, csak próbáltuk jól érezni magunkat. Akkor is, ha ezt közben fél Vancouver vette fel.
-Én most odaviszem a tanárnőnek. Addig...
-Megvárjalak itt?
-Az jó lenne! - mosolyogtam rá.
Odagyalogoltam a mozihoz, ahol már sokan gyűltek össze, hogy leadják a munkájukat.
Nem számítottam volna, hogy Natiék is ott lesznek. Én nem mentem oda hozzájuk, de ők viszont hozzám igen.
-Szia Em! Ugye egy csapat voltunk ma? - kacsintott rám Bence.
Nem akartam rosszat Natinak, ezért tettem amit tettem.
-Persze, majd azt mondom út közben találkoztunk.
-Legjobb vagy csajszi! - ölelt meg Nati.
Mi lett a barátságunkkal? Már rég nem olyan, mint régen.
-Figyelj, Nat!
-Igen?
-Nem voltunk még bent a városban szétnézni, arra gondoltam esetleg ma este bemehetnénk.
-Bocsi, de Petivel és Bencével megyek ma buliba. Van kedved jönni? Nagyon jó lesz!
-Nem köszi. Én mindenképpen bemegyek ma. De azért valamikor még megyünk együtt?
-Biztos. Valamikor.
Fájt, hogy ez a helyzet, de tovább kell lépnem ezen a dolgon.
Elővettem a telefonom és láttam, hogy írt Finnie.

@finnwolfhardofficial: Em, merre vagy? Hazajöttem, ha van kedved gyere ide🖤

@em_white : Most végeztem. Tuti nem baj?

@finnwolfhardofficial: Dehogy!

@em_white :Megyek💕

@finnwolfhardofficial: Várlak💕

Amíg Finnék felé gyalogoltam, meglepődtem milyen sok szép ház van itt. Eddig nem is néztem.
Becsöngettem. Nick nyitott ajtót.
-Ó, szia Em! Bent van Finn, gyere.
-Szia! Köszi.
-Hát, akkor én hagylak is titeket.
-Jajj, Nick...
Finn és Nick érdekes egy páros, az biztos.
-Na mizuuuu?
-Mi lenne Finn Wolfhard?
-Jó lett a projekt?
-Igeeen, köszi!
-Akkor mi a baj?
-Semmi. Be akartam ma menni a városba, de Nati nem akar velem jönni.
-Hát, ha van kedved, ma este én és Nick a városba készülünk. Ugye Nick? - ordított ki a konyhába Finnie.
-Tuti nem baj? Miattam nem kell módosítani a tervet.
-Nem! Dehogy! Ugye Nick?
-Dehogy! Én már amúgy is meg akartalak ismerni, ha már Finn mindig rólad beszél.
-Nick! - dobta meg Finn egy párnával.
-Akkor este?
-Este, Em.
Hát, akkor este a Wolfhardokkal megyek a városba.