Két csapat, egy választás (Befejezett)

12

2019. december

Most téli szünet van így Charles és Fannival rengeteget vagyunk együtt. A kislány azt hiszem kedvel engem. Charles kitaláltak hogy valamelyik nap mennyünk el a közeli vidámparkba, persze igent mondtam. Fanni már napok óta lázban ég hogy mehessen. Én már lassan öt hónapos terhes leszek, az esküvő is szerveződik már elég szépen. Charles lába is egyre jobban van, bár a doki szerint a térd szorító még hordani kell egy jó darabig. Szegénykém sokat panaszkodik rá mennyire kényelmetlen neki. Ilyenkor az egyetlen dolog amivel vígasztalni tudom az hogy ha nem hordaná akkor sokkal rosszabb lenne. Erre általában felsóhajt és átbiceg egy másik szobába már elég neki az egyik mankó de van hogy egyáltalán nem használja aminek örülök mert azt jelenti hogy javul már.

Reggel nyolckor már mind a kocsiban ültünk és Monte-Carlos ekkor még nem annyira zsúfolt utcáit szeltük. Jó egy órás út a vidámpark. Miután megérkeztünk megvettük a belépőket és elindultunk felfedezni a parkot.

-Apa, apa! Nézd ott a hullámvasút!

-Igen látom menjünk oda. - mondta Charles majd szépen lassan oda sétáltunk

-Nem is olyan hosszú a sor mint számítottam rá-mutattam végig a soron

-Hétköznapokon kevesebben vannak. Meg gondolom az is közre játszik hogy tél van.

-Igazad lehet. Viszont hosszú nadrágot vehettél volna fel.

-Szerinted tudtam volna? Mintha dinnyét próbálná zokniba préselni-nevetett imádom a mosolyát és azt hogy mindenben a jót látja

A sorban olyan húsz-harminc percet kellet csak várni ami ahhoz képest hogy általában órákat kell várni nagyon jó. Charles félre tette a mankóját a vezérlő fülkénél majd kézen fogva beszálltunk. Ebben a parkban az összes hullámvasút három vagy négy személyes így egymás mellet tudunk ülni végig. Charles ült középen én a bal oldalán még Fanni a jobb oldalán. Én nem igazán szeretem a hullámvasutakat ezért vegig Charles kezét szorítottam, amikor egy hurkon mentünk át fejjel lefelé akkor már a teljes mellkasát szorítottam.

-Miért nem szóltál hogy félsz a hullámvasúton? - kérdezte mosolyogva mikor leszálltunk

-Nem félek, csak nem szeretem. Az teljesen más.

-Engem nem ha ettől többet ölelgetsz és fogod a kezem. - nevetett

-Apa! Megyünk még egy kört? - kérdezte Fanni lelkesen

-Mit szólnál inkább az óriás kerékhez édesem? Eléggé felráztuk most a pocidat majd ebéd után még választhat egyet. - zárta le a témát diplomatikusan

-Az óriáskerék is jó móka.

-Kicsim kértek vattacukrot?-kérdezte Charles miután meglátta hogy Fannival mindketten a bódét bámuljuk

-Igen! Pirosat! - lelkendezett Fanni

-És te szerelmem? - fordult felém Charles

-Nos Schätzchen én kéket szeretnék mint a pulcsid. - azzal csókot nyomtam szájára

-Rendben, meg eszem addig álljatok be a sorba

Pár perccel később megjelenő kezében három vattacukorral.

-Vigyázz hercegnőm, vedd le a kesztyűdet mert ragadni fog. Amúgy sincs annyira hideg.

-Nem azért van rajtam mert fázok hanem mert tetszik a mintája és kényelmes. - azzal elvette és oda az apjának aki bele tette a táskájába

-Ácsi. Te ehetsz ekkora mennyiségű tömény cukrot?

-Hát egyszer igen. Úgyis ledolgozom - azzal a szájába tett egy nagydarab kék cukor darabot