Két csapat, egy választás (Befejezett)

19

Nagy házunk van a földszinten két vendég szoba is van. Charles már itt élt évek óta szóval szépen igényesen be van rendezve minden egyes helység. Lando egész úton haza felé meg se szólalt, csak bámult kifelé az ablakon mozdulatlanul. Néha egy-egy sóhajtást és szipogást hallottam az irányából de mást nem csinált. Mikor haza értünk megmutattam a Cousinomnak merre találja a mosdót és a háló szobát, majd felhívtam Zaket.

-Szia Izzy. Rég hallottam felőled. Mi a helyzet?

-Landoról van szó.

-Felébredt?

-Igen. De hallgass végig kérlek. A doki szerint versenyezhet is nyugodtan, semmi más baja nincs csak... - itt elhalkultam

-Milyen csak? Ez remek hír. Versenyezhet vagyis Belgiumban már ő ülhet megint az autójában.

-Zak ő....

-Mond már Elizabeth.

-Nem tud járni... - nyögtem végül - átküldöm a záró jelentést.

-Hát azért ez nem egy kis "csak". Mi az oka ennek?

-Orvosi műhiba. Nem vették észre egy vérömlenyt és az a három hónap alatt akkora lett hogy elszakította Lando gerinc velőjét.

-Remek. Akkor ne kell állnunk kidolgozni a fék gáz rendszert most azonnal. Nem tudnál segíteni benne? Lando szerint mérnöki diplomád is van.

-Még próbáljátok de nem ígérek semmi. Két sérült pilótát, egy hétévest és egy babát kell ellátnom, szóval jelenleg semmi időm.

Ekkor hallottam egy hatalmas koppanást.

-Jól vagyok! - Charles hangja követte pár perc multán

~Charles szemszöge~

A konyhában pakoltam mikor az egyik szekrény zsanérja úgy döntött hogy feladja a munkáját, és ezáltal a fejemre esik. Ahogy a bútor konfrontálódott a fejem el éreztem ahogy elkap egy nagy hullám. Az emlékek hulláma. Eléggé megijedtem ahogy egyszerre végig futott az agyamon a teljes életem. Ez olyan egy-két percig tartott de én órának éreztem. Mikor ez elmúlt gondoltam jelzem hogy semmi bajom.

-Jól vagyok! - mondtam ahogy felemeltem fél kézzel a szekrényt és vissza tettem a helyére

-Mi a franc történt itt? - lépett be heves léptekkel - jól vagy? - nézett rám

-Aha remekül. Akkorát ütött a szekrény hogy mindenre emlékszem.

Erre a kijelentésemre ki esett a kezéből a telefonja és azonnal a nyakamba ugrott. Szeméből öröm könnyek csordogáltak.

-Ez a két nap maga volt a pokol-suttogta a mellkasom hoz bújva

-Shh... Semmi baj. Itt vagyok.

-Ha tudnád mennyire szeretlek téged...

-Hidd el tudom én azt, én is téged, de kérlek ne sírj... Attól szomorú leszek.

Eltürtem néhány hajtincset az arcából megfogtam az állát és magam felé fordítottam, majd óvatosan csókot leheltem bársonyos ajkaira. Akkor váltunk el ebből az ölelésből amikor Nath a pici kezeivel megfogta a lábaink és felállt. Először. Magától.

-Apuci nagy fia. - kaptam fel azonnal

-Ap-ap - gügyögte

-Jut eszembe, Lando merre van?

-A vendég szobában, azt mondta kicsit egyedül akár lenni hogy feldolgozza ezt az egészet.

-Bemegyek megnézem, hogy van. Elég nehéz lehet most neki.

Így is tettem, bekopogtam majd miután egy erőtlen "szabad" elhangzott bementem.

-Heló. - mondtam majd leültem az ágyra ahol Lando mozdulatlanul bámulta a plafont

-Helooo... - húzta el suttogva

-Hogy érzed magad?

-Te hogy éreznéd magad ha kilennél szolgáltatva másoknak és felülni se tudnál segítség nélkül? - olyan közönnyel mondta ezt hogy az már ijesztő

-Nem tudom.

-Szarul. Hidd el nekem hogy nagyon szarul. Most legszívesebben levetném magam egy épület tetejéről.

-Azt azért ne tedd.

-Miért ne? Semmi értelme az életemnek. A bátyámmal össze vesztem így nekem csak Izzy van. Csak ő és senki más. Neki ott vagy te, ha velem lenne valami túl tenné magát rajta mert itt vagy neki.

-Van értelme élned.

-Mondj egy indokot. Látod nem tudsz te se. Miért ne mennék fel most rögtön egy tetőre és ugornék le onnan?

-Azért mert sokan szeretnék téged.

-Ne állíts hazugságokat, mellesleg nem jól csinálod. Látszik ha nem mondassz igazat.

-Charles tudnál jönni?! - kiabált nekem Izzy a fenti fürdőből tippre

-Ezt még nem fejeztük be. - mondtam neki majd kimentem az ajtón

-Miért nem fejezünk be egyszerre mindent? - hallottam még a hangját mielőtt becsuktam az ajtót

-Igen? Itt vagyok, történt valami? - néztem Izzyre aki a kezében tartott egy elég ismerős tárgyat

-Nézd meg magad. - nyomta a kezembe, majd megláttam rajta egy plusz jelet és leesett hogy ez egy terhességi teszt

-Ez most komoly? - szemembe öröm könnyek szöktek

-Halálosan komoly. Ez a hatodik teszt és mindegyik pozitív lett.

-Mi ez a nagy örömködés? - lépett be Fanni értetlenül, lába mellett ott mászott Nathan is

-Kis tesótok lesz. - mondtam miközben nyakamba kaptam mindhármukat

-Ez de szuper!! Apa miért nem találkoztál hamarabb Elizabethel?

Költői kérdés volt, de örülök neki hogy ennyire szereti Izzyt.

Ezután elmentünk fagyizni, Lando is velünk jött de kb. olyan volt mintha egy zombi lenne velünk.