Két csapat, egy választás (Befejezett)

9

~Charles szemszöge~

Ma szerda van. Már négy napja rohadok a kórházban, de ma végre haza mehetek. Reggel a nővérek kivették a két zavaró csövet a mellkasomból ami bár leírhatatlan fájt, jól esett hogy már nincs ott. Rágtam rá egy ragtapaszt aztán kimentek. Tegnap a lányok hoztak nekem ruhát így délután mikor a doki kimondta hogy igen most már mehetek rögtön megfogtam azokat és átöltöztem. A bal lábam alig tudtam mozgatni de minden más helyre állt. Felvettem a pulcsiját mert eléggé fáztam majd miután felvettem a rövid nadrágom is a térdszorított vissza tettem a helyére.

(ilyesmi térd szorítóra gondoltam, a kép csak szemléltetés annak aki nem tudja hogy hogyan néz ki egy ilyen szerkezet)

Izzy még elment a kórház elbocsátási papirokért, majd mikor vissza jött segített nekem. Kaptam mankót a bal lábam miatt de remélhetőleg nem fog sokáig kelleni. Egyik kezemmel az említett tárgyra támaszkodtam a másikkal Izzy karjára. Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy haladtunk lassú léptekkel. A kocsinál Fanni kinyitotta nekem az ajtót majd mikor beültem becsukta és beült mögém.

-Apa képzeld megtaláltam a kedvenc filmed a tv-ben. Meg tudjuk nézni ha vissza értünk.

-Tényleg? De jó, hárman együtt megnézzük jó? - vezettem át tekintetem Izzyre és kezemet az övére tettem

-Hát persze - mosolyodott el - Charles nekem még be kell mennem a pályára, örülnék neki ha addig is pihennél és nem csinálnál semmi meggondolatlanságot.

-Hidd el hogy nem fogok. Nem is tudnék, tele nyomtak fájdalom csillapító áll amitől olyan mintha ébren aludnék.

Hamar oda értünk a hotelhez. Jó érzés hogy tiszta levegőt szívhatok magamba a helyett az ágyon fertőtlenített levegőnek nem nevezhető kórházi gáz helyett.

-Várj segítek... - lépett mellém Izzy

-Hagyd csak, megoldom. - mosolyogtam rá egyet miközben kievickéltem az autóból és rátámaszkodtam a mankókra

Gyorsan feljutottunk a lifttel a megfelelő emeletre és bementünk Izzy szobájába.

-Te feküdj le kérlek. Mindjárt hozok valami kaját hogy éhen ne halj itt nekem.

Engedelmesen bebicegtem a szobába és ledöltem az ágy bal oldalára. Hamarosan megérkezett a szerelmem egy tálcával. Volt rajta egy bögre benne remélem kávéval, és egy tányér amin natúr sülthús volt rizzsel.

-Tessék ezt neked hoztam. Enni való, és egy bögre tea.

-Miért nem kávé? Azt jobban szeretem.

-Orvosi utasítás, ha meglátom hogy kávét iszol, azonnal mehetsz haza és nem lesz aki ápoljon téged. - fenyegetőzött - ismerlek már annyira hogy feltételezem hogy megpróbálod

-Jó fiú leszek, megígérem. - mondtam miközben a villa után nyúltam ő közben óvatosan felemelte a térdem és egy párnát csúsztatott alá

-Így ni. Ne vedd ki onnan, így kevésbé fog majd fájni. Éjszakára rajtad marad?

-Gondolom. Azt mondták ne vegyem le csak ha ők mondják.

-Oké. Fanni a konyhában eszik, itt a távirányító, egy perc és hozom a cuccodat a szobádból, arra találod a mosdót, vigyázz a kő csúszik. Azt hiszem ennyi, én most megyek. -puszit adott a homlokomra, rá a ragtapaszra majd össze túrta a gondosan beállított hajam

-Mikorra érsz vissza körülbelül?

-Úgy másfél órát vesz igénybe a mostani feladatom. Utána jövök vissza hozzád.

-Elizabeth! - kiáltottam utána mire vissza fordult - Akkor mi most együtt vagyunk?

-Igen azt hiszem.

-Oké, ez szuper hír.

Azzal elment. Én bekapcsoltam a tv-t amiben valami kabaré ment. Jókat nevettem az olasz humoron, közben befészkelte magát mellém a kis hercegnőm is. Jókat nevettünk együtt, nagyon hiányzott már nekem. Ő az én mindenem, nem tudom mihez kezdtem volna nélküle.

Lassacskán mindkettőnk elnyomott az álom, nem akartam mert tudtam hogyha Elizabeth visszajön akkor együtt lehetünk de egyszerűen képtelen voltam ébren maradni.

Dedicated to Cameron Boyce.

Egy hónapja hunyt el, nyugodjon békében

Sziasztok, ma még egy részt hoztam, igaz ez jóval rövidebb mint kellene lennie, de úgy gondoltam ezt még kiteszem. Mivel egy ideig elég elfoglalt leszek valószínüleg ritkábban lesznek részek.

Puszi Karina😘