Két csapat, egy választás (Befejezett)

30

Álom-Emlék

2010.június osztály kirándulás

A buszon hangzavar uralkodik. Minden gyerek visong, ordibál és hangos zene szól, midegyikük cukrot chipset és más egészségtelen dologgal tömi magát a két napban amikor a szülei nem látják. Ám a második sorban ül egy kisfiú aki más mint a többiek. Ő nem eszik, nem ordibál és nem bömbölteti hangosan a zenét. Ő nyugodtan olvas hátát az ablaknál dölve, lábát a másik székre helyezve fején fejhallgató van hogy kiszűrje a hangos zajokat. Ez a kisfiú Charles Leclerc.

~Charles szemszöge~

Nem szeretem az osztálykirándulásokat nagy a zaj és mindenki úgy csinál ha itt lenne a világ vége. A többi fiú a busz hátsó részében tombol. Engem ez valahogy soha nem vonzott, mondjuk nem is hiszem hogy sokáig bírnám roham nélkül. Egy könyv és hangos zene, ez képes nyugodt állapotban tartani akkor is ha sok a zavaró tényező. Előttem Mr. Prescott ült. Egyszer csak éreztem hogy hozzá nyúl a vállamhoz, levettem a fejhallgatót és figyeltem hogy mit szeretne.

-Nem sokára elmegyünk egy baleset helyszíne mellett. Kint vannak a rendőrök és sok lesz a villogó fény. Rendben leszel?

-Nem tudom, remélem.

-Ide hívjam Elenát?

-Nem kell, érezze jól magát. Én megoldom.

Elena a legjobb barátom, kedves lány és megkért engem. Van hogy a gokart versenyeimre is eljön támogatni.

-Ha baj van próbálj meg szólni, jó?

-Nem ígérek semmit...

Azzal ő felállt és a többieknek is felvázolta hogy mi fog történni. Én elővettem a fogvédőmet és vissza tettem a fejesem is. Szememet becsuktam és fejemet a térdemen pihentettem. Eltelt egy kis idő megint, a lejátszási listám újra kezdődött. Éreztem ahogy ismét valaki a vállamhoz nyúl, gondoltam megnézem ki az. Fejhallgatóm levettem és térdeim között az ülésre csúsztattam. Kinyitottam a szemem és láttam hogy Rayan áll velem szemben. Kezében telefonja volt aminek képernyőjén nagy sebességgel villództak kék és piros fények. Közben megérkeztünk a baleset hekyszínéhez is így a hátam mögül is és a szemben lévő ablakból is jöttek a villodzó fények. Egyszerre három helyről, három különböző sebességgel és gyorsan. Rayan egyre közelebb tolta arcomhoz mobilját. Én közben kezdtem elveszítem az önkontrollt annak ellenére hogy erősen próbálkoztam vissza tartani. Mr. Prescott is hátra fordult, gondolom hogy megnézze mi van velem. Éreztem ahogy izmaim megfeszültek és tüdömből a levegő sikitáshoz hasonló hanggal távozik. A buszpadlójára estem és a fejemet rángatózva ütögettem erősen a padlóba. A kezeim is hasonló képen mozogtak

-ELENA! - hallottam a tanár úr hangjá

A lány azonnal mellettem termett és simogatni kezdte a hátam. Majd óvatosan lemászott mellém és fejemet az ölébe fogta és simogatni kezdett.

-Shhh... Itt vagyok, nem lesz baj, vigyázok rád. - suttogta mire én lassan ellazultam és valószínűleg elaludtam a karjaiban

Az egész buszon egyedül ő volt az aki tudta mit kell tenni. Annak ellenére hogy a buszon négy felnőtt tartózkodott és mindegyik ismer első óta, vagyis négy éve.