Két csapat, egy választás (Befejezett)

28

~Charles szemszöge~

Ma szerda van így be kell mennem néhány dolgot megvitatni a csapattal. Ilyenkor a pályán csak mi pilóták és a csapat legfontosabb tagjai mászkálunk. A szerelők serényen dolgoznak a helyükön a sajtósok, edzők meg a hasonló pozíciót betöltő emberek pihenőn vannak. Sikerült elérnem hogy ma megvitassuk a pilóták étrendjét. Van egy olyan érzésem hogy elég heves beszélgetés lesz. Alapból az olaszok gyorsan felkapják a vizet. A konferencia terembe mentem ahonnan már csak páran hiányoztunk. Mikor az utolsó két ember is be futott elkezdtük. Sok vita témánk lesz már most érzem.

Az első tíz percben nyugodt tudtam maradni, viszont az olaszok már itt egymásnak estek elég hangosan. Mi Sebbel csak néztük egyenlőre mi zajlik. Ám a következő kérdésnél mi is elég rendesen kivettük a részüket az ordibálásból. Utoljára maradt az étrend kérdése ekkor már alig álltam a lábamon és éreztem ahogy lassan újra úrrá lesz rajtam a görcs. Elkezdtük meg vitatni, elég jól haladtunk és a mi (vagyis a pilóták) irányába görbült a mérleg nyelve. Egészen addig emég az egyik nagy okos a központból aki csak emiatt a kérdés miatt utazott ide bele nem szólt. Abban a pillanatban ahogy válaszolni akartam és nyitottam a számát éreztem ahogy kezdődik a roham. A földre estem és izmaim megfeszültek, tüdömből a levegő sípolva távozott és éreztem ahogy szinte megfolyt az oxigén hiány, szememet nem tudtam kinyitni, a kicsi izom ami irányítja a szemhéjat szintén görcsbe volt. Bár ez nem újdonság, soha nem voltam magamnál egy roham közben sem. A testem egy darabig ebben az állapotban volt majd éreztem ahogy önkéntelenül rángatózni kezdenek az izmaim. A számon folyt ki a nyálam és mégis száraznak éreztem azt. Fejem is iszonyatosan fáj ilyenkor. Az epilepsziás okozó góc sajnos pont olyan helyen van ahonnan kiműteni sem lehet, vagyis életem végéig még marad ez a probléma. Nem is lenne gond ha szedhetném a gyógyszert, így is csak csökkenti a rohamaimat, meg szüntetni egyik se tudja mert már elég régóta meg van. Kiskoromban nagyon durva volt.

Közben hallottam magam körül az embereket beszélni, Seb próbálkozott fogvédőt tenni a számba mert ő mindig tart magánál olyat aminek hosszú műanyag rúd van a végén így biztonságosan oda tudja tenni a helyére. Viszont nem jött össze neki, most ahelyett hogy a szám ki-be csukogattam volna a görcsök miatt teljesen össze szorult a fogaim között csak a nyelvem vége volt, mivel ez az akciója sikertelen volt lefogni próbálta a kezeimet. Ezután ismét a tüdömön éreztem egy erősebb görcsöt majd ezután nem emlékszem mi volt. Gyakran elájulok, vagy félig ájulok ezek közben, viszont soha nem emlékszem rá mi történt.

Mikor magamhoz tértem (ahogy számítottam is rá) nem emlékeztem mi történt. A kezeim és a fejem nagyon fájt, és a padló helyett már két széken voltam. Pár perc telhetett el csak de a fejemben olyan köd uralkodott hogy hirtelen azt se tudtam meg mondani ki áll mellettem. Ezt követően a mellettem álló férfi fel segített és így ültem végig a beszélgetés hátra lévő részét. Nem igazán javult az elme állapotom a végéig és konkrétan semmire nem emlékeztem a mai napból. Csak vissza akartam menni a hotel szobába és aludni, anélkül hogy Elizabeth megtudná mi történt. Csak néztem magam elé egész végig amikor az előbbi férfi oda jött mellém és kérdezgetni kezdett. Hangszín alapján Seb az. Nem volt még ennyire erős rohamok hogy ne ismertem volna fel a barátaim.

-Emlékszel mi történt? - kérdezte a hang

-Nem...

-Jobban vagy?

-Nem...

-Akkor rosszabbul?

-Igen.

Közben én végig csak előre néztem, minimális erőfeszítést sem tettem még azzal sem hogy ránézzek. Mikor elég energiát éreztem ehhez rávezettem szememet viszont továbbra sem tudtam össze kapcsolni magát a személyt Sebbel és a hangjával. Valószínűleg elég furcsán nézhettem, mert tekintete még aggódóbbra váltott.

-Engem...felismersz? - kérdezte lassan

-Nem igazán. Tudom hogy a hangod alapján Seb vagy de nem megy...

Erre ő annyival reagált hogy a vállára vette a kezemet és elvitt a kocsijáig.

-Ne mond el Izzynek. - mondtam végül mikor már vissza értünk a hotel épületéhez

-Akkor mi legyen?

-Felmegyek, bemegyek, lefekszek, alszok. Te azt mondod lefárasztott a vita. - mondtam lassan és tagoltan

-Ahogy szeretnéd, de holnapra javulj meg nekem mert sajtó nap.

Úgy lett ahogy akartam, felmentünk a lifttel én amint a szoba ajtóhoz értünk bementem és levágtam magam az ágyra és szinte azonnal aludtam.

~Elizabeth szemszöge~

Egésznap a kis hotel szobában unatkoztam és vártam hogy Charles vissza érjen. Fagyit ettem, főztem vacsorát és filmeztem. Gondoltam majd együtt vacsorázhatunk viszont arra nem számítottam ami történt.
Miután vissza ért berohant a szobába és úgy dőlt be az ágyba mint akit leütöttek. Seb mögötte állt akire eléggé kérdőn néztem hogy most mi van. Bejött a szobába, becsukta szoba ajtót ahol Charles már nagyban aludt és mondta hogy üljek le.

-Azt hiszem gondban vagyunk.

-Mi történt?

-Először is. Ne ijedj meg, másodszor nem tőlem tudod. Hidd el nem mondanám el mert megkért rá hogy maradjon titok de aggódom érte.

-Seb mond már kérlek,ilyen felvezetés után nem sok jóra számítok.

-Ma ugye mondta Charles hogy a csapaton belüli vita témákat vitatjuk meg? Na aközben eléggé fhúztuk magunkat mindannyian, mi Charlesal még nem is annyira, de az olaszok nagyon. Mire Charles témájára került a sor mindenki tiszta ideg volt és ordítva vitattunk mindent. Minden rendben volt amég a külön emiatt a téma miatt ide rendelt személy meg nem szólalt. Azután Charles...

-Seb, mondd már a lényeget.

-Charlesnak volt egy nagyon nagy rohama. Utána engem fel se ismert, azt mondta a hangom alapján tudja hogy én vagyok, de mikor rám néz nem tud össze kapcsolni a hangommal. Nem vett levegőt majdnem két percig a roham közben. Muszáj voltam lefogni pedig tudom hogy nem ajánlott, mert annyira kapálozott hogyha nem teszem akkor kárt okozott volna magának. Amióta magához tért utána olyan mintha csak a teste lenne itt és a többi része valahol máshol járna. - ekkor mivel látta hogy útjára engedtem néhány könnycseppet átölelt - Nem lesz semmi baj, holnapra kipiheni és jól lesz. Csak azért mondtam el ha furcsa dolgokat tapasztalnál az emiatt van.

-Végül mit mondtak az ötletére?

-A kirendelt férfi azt mondta hogy Charles csak szimulált hogy a saját malmára hajtsa a vizet. Mivel Charles nem volt olyan állapotban hogy megcáfolja elvetették a változtatást.

-Csodás hír. Szegénykém... - persze az első mondatot irónikus an mondtan

Ezután Sebastian elment én pedig az éjszaka nagyrészében az alvó Charlest néztem. Ez nem mehet így tovább.

REGGEL

~Charles szemszöge~

Reggel furcsa érzéssel ébredtem. Hirtelen nem tudtam meghatároznj milyen nap van. Mellettem Izzy ülő helyzetben aludt. Nem tudom mi történt , de semmi jó az biztos. A fejem és a kezeim nagyon fájtak. Gondoltam megkeresem a telefonom hátha abból megtudok valamit. A naptár szerint csütörtök van. Na de hova lett a szerda? Fel mentem az internetre ami azonnal engem hozott ki. A sajtó olyan címeket adott hogy "Charles Leclerc összeomlott" "A Ferrari és Leclerc vajon meddig húzza így?" "Charles Leclercnek súlyos epilepszia rohama volt".

Csodálatos hír, hogy mindenki tud róla. Az egyetlen dolog amit soha nem akartam hogy kiderül jön rólam az ez volt. Smseim között egy friss volt. Miától jött, az állt benne hogy már dolgozik az ügy cáfolatán, de én is kellek hozzá meg a mai sajtó nap így ha lehet ma a legjobb formámat hozzam. Elég nehéz lesz ugyanis ahhoz is alig érzek erőt hogy felkeljek. A médiának igaza lehet a tegnapi nappal kapcsolatban ugyanis minden izmom fáj a fejemtől egészen a lábamig. Izzynek hosszú éjszakája lehetett így.

Sziasztok mára ez az utolsó rész, holnap remélhetőleg folytatás. A történet vonal szempontjából muszáj volt ezt a dolgot meglépnem Charlessal, bocsánatot kérek azoktól akik szomorúak lettek. Holnap igyekszem boldogabb részeket hozni. Puszi mindenkinek. 😘