Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Unottan pislogtam a hatalmas épületre és megpróbáltam kizárni a feltörő emlékeket.. Mikor Konohába jöttem itt szállásoltak el és mivel sok Konohai is igénybe vette ezt a kollégiumot az egyetem idején, mondván, hogy ezzel kicsit kiszakadnak a családi környezetből.. Na jó lényeg a lényeg, ez a kollégium tele volt egyetemistákkal én meg kis kilencedikesként próbáltam bizonygatni, hogy nem vagyok meleg.. Persze itt még senki nem hajtott rám, csak piszkáltak, hogy kis buzi vagyok.. Utáltam itt lenni, így mikor megismertem Narutot, örömmel elfogadtam az ajánlatát, hogy költözzek hozzá. Főleg mivel a kapcsolatunk már-már testvéri volt és mostanra nem csak, hogy ˝már-már testvéri˝ hanem komolyan testvérek vagyunk. Vér nélkül de komoly testvérek.. Véresen komoly testvérek..
- Az arcodra van írva, hogy ˝bazd meg még ez is..˝ - utánozta le az unott arcomat Hidan.
- Majdnem. Arra gondoltam, hogy mennyire örültem mikor kiköltöztem innen. – bár a második fele valóban az hogy most jöhetek ide vissza egyetemi szívatásra.. Úgy hogy igen.. Még ez is..
- Te is laktál itt egy ideig? – kérdezte meglepetten.
- Miért? Te is? – kérdeztem vissza hasonlóképp, csak mert nem rémlik hogy valaha láttam volna.
- Ja, egy pár hónapig. Itt haverkodtam össze Kimimaroval. Ő azóta is itt él. Meg Juugo is. – vágta le magát a járda szélére és a kezével legyezgette magát. – Téged is kidobtak?
- Nem. Bármit csináltam mindig elnézték. – mert a Tsuchikage személyesen hozott el ide a beiratkozásra. Pedig vagy százszor megkértem, hogy maradjon otthon, de ő azt hitte, hogy szégyellem őt.. Ezért eljött had égjen a fejem. Pedig csak nem akartam, hogy kikészüljön az utazástól.. Amúgy örültem neki, hogy eljött, de eléggé elfáradt. – Téged miért rúgtak ki? – kérdeztem az albínót aki ledobva magáról a felsőjét, kidőlt a füvön.
- Mindig későn értem vissza és bár eredetileg úgy volt, hogy az egyetemistáknak ez megengedett, a gimisek kicsit szigorúbban voltak fogva.. A második hónap körül megunták, hogy szarok rájuk és kidobtak az éjszaka közepén..
- És jött Kakuzu, felkarolt mint egy kóbor macskát és haza vitt, hogy megetessen és megszeretgessen. – hallottuk meg Konan hangját aki ekkor lépett mellém. Kérdőn pillantottam a hátam mögé, de Nagaton kívül nem láttam senkit. A kis emo fiú intett aztán bement az épületbe. Mivel ő egyetemista, hamarabb kellett volna érkeznie, hogy ott legyen az előkészületeken.. Na mindegy..
- Tévedsz Konan. Meglepő, de Itachi és Kisame találtak rám a parkban. Itachi nem mondott semmit, Kisame pedig gondolta jó fej lesz és megengedte, hogy a kanapén aludjak. Kakuzu még az éjszaka közepén kiszúrta az ingyenélőt, vagyis engem, és rögtön felébresztett, hogy mik a szándékaim és jobb ha tudom, hogy nem csövezhetek mindig náluk.
- Hát.. Ez valahogy egészen rá vall. – értettem egyet és Konanre pillantottam aki látszólag nem volt megelégedve a történettel. – De akkor végül, hogy jöttetek össze?
