Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A sötétben botladozva szidtam az egész egyetemet és a tábort.. Alig pár perce épp békésen aludtam, mikor is a szobánkban lévő harmadik személy (aki nem mellesleg az egyik senpai-unk) elég durván felrázott az álmomból. Itachi fel volt öltözve és unottan ácsorgott az ajtóban ami előtt több kómás gólya haladt el. Akkor nem igazán figyeltem meg a ruhájukat és tekintve, hogy gőzöm sem volt róla hova indulunk és rajtam milyen ruha van éppen.. Egy szál boxerben és az alvós pólómban indultam volna el én is, de az egyik senpaiunknak feltűnt a probléma az aulában, így visszaküldtek a szobába egy nadrágért. Mivel végig sötét volt a folyósokon is meg a szobánkban is, elég nehezen találtam magamnak ruhát, de végül felkaptam egy melegítőt meg egy cipőt és lesiettem a többiekhez. A létszám alapján nem volt nehéz rájönni, hogy kisebb csoportokban vittek ki minket a koliból. Sejtettem, hogy lesz egy titkos avatás is, de nem gondoltam volna, hogy az egyetem területén leszünk.
- A francba már.. – morogtam dühösen mikor megint megbotlottam egy fűcsomóban. Itachi unottan sóhajtott fel mellettem. Valószínűleg már a hünnögésre is lusta, de pechjére így is értettem, hogy bénának tart.. Már épp emeltem volna a kezem, hogy az oldalába csípjek, de reflexszerűen arrébb lépett. Közelebb mentem hozzá, hogy véghez vigyem a tervem, de ekkor megláttam, hogy meredten nézi az egyik ajtót. A kiskapun mentünk be és azzal szemben volt tárva nyitva egy kétszárnyú ajtó. – Te tudod mi fog történni? – kérdeztem halkan, hisz Kisame is itt tanul meg Painék is.. Konan is biztos tudja milyen lesz az avatás..
- Hn.. (Gőzöm sincs..) – tekintve, hogy egész őszintén hünnögött, a többieket kezdtem tanulmányozni. Alig hatan-heten lehettünk + a két rangidős aki vezetett minket. Beléptünk az ajtón ami az egyetem folyosójára vezetett. Hátsó ajtó.. Ezután lekanyarodtunk egy másik folyosóra ahol szatyrok lógtak a fogasokról. Értetlenül pislogtam a gyér fényben. Esküszöm, hogy láttam egy cipőt az egyikben! Most kinyírnak minket vagy mi lesz? Láttam már ilyen horrort és nagyon nem tetszett!
- Ruhákat le, a cipők maradhatnak. – nyomtak a kezünkbe egy-egy szatyrot. Értetlenül néztünk a magas szöszire aki unottan nyomkodta a telefonját majd lenyomva valamit annyit mondott a telefonjába, hogy indulhat a következő csapat.. – Haladjatok már! Ruhákat le! A cipő maradhat! – mondta idegesen. Kérdőn Itachira néztem aki tanácstalanul nézett vissza rám, de végül lekapta a pólóját. Előttem egy lány épp a nadrágját vette le, így én is levettem a ruháimat, kivéve a cipőt, a zoknit és természetesen a boxerem. (sz.m. japánban a meztelen testek látványa nem kínos, ott inkább az érzelmek kimutatása az ami zavarba ejtő. Persze vannak kivételek, de a meztelenkedéssel kapcsolatban gondoljatok csak a meleg vizű forrásokra ahová mindenki ruha nélkül egy kis törölközővel megy be.) Miután belepakoltam a cuccom a szatyorba, odamentem a fogashoz, hogy felakasszam a többi közé, de ekkor észre vettem, hogy a többi szatyron fekete vonalak vannak.. Az egyiket jobban megnéztem.. Ebben volt a cipő.. ˝Hidan˝... Miért vette le a cipőt, ha elmondták, hogy az maradhat? Bár ő Hidan. Ő sokféleképpen tudja értelmezni a dolgokat.
