Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Soha de soha, de soha többet nem iszok ennyit! Idegesen tépve a hajamba nyöszörögtem előre tudva, hogy ezt az immár sokadjára elismételt fogadalmat, ismét meg fogom szegni.. Kisimítva fürtjeimet az arcomból mélyen felsóhajtottam miközben tekintetemmel a ruháimat kerestem. Mikor kiszúrtam a farmerom és az alsógatyám a földön, erőt vettem magamon és kimászva az ágyból igyekeztem minél előbb magamra rángatni a ruháimat, hogy aztán elhúzzam a csíkot mielőtt Itachi felbukkan. Gőzöm sincs hogy kéne most viselkednem vele, vagy mit kéne mondanom neki.. Úgy érzem magam mint egy olcsó csitri.. Oké Deidara, szedd össze magad. Szexeltem Itachival, hát aztán? Van ilyen, nem igaz? Idegesen néztem be az ágy alá, majd mögé, de a felsőmnek lába kélt. Idegesen kezdtem el négykézláb mászni a földön, minden helyre bepillantva ahová befér. Gondolkozz te ostoba szőke! Hova a picsába tettem? A taxiban még tuti biztos hogy rajtam volt.. Ami utána történt abból leginkább az maradt meg hogy Itachi és én.. Te jó ég, mi a fenét műveltem!?
- Ha a felsődet keresed.. – ijedten rezzentem össze majd az ajtóban álló Jégcsapra néztem. – Hn.. (Kyouka-san azt hitte hogy Sasuke felsője, mert a folyosón volt..) Hn. (Mosásban van.) – fasza. Így hogy mennyek haza? Kínosan álltam fel a földről és igyekeztem megőrizni a nyugalmamat.
- Mióta bámulod ahogy keresem? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Hn.. (Mióta benéztél az ágy alá..)
- És miért nem szóltál? – sóhajtottam fáradtan miközben elszántan kerültem a tekintetét vagy hogy egyáltalán rá kelljen néznem. Túl friss még az élmény.
- Hn. (Azt hittem a méltóságod keresed.) – meghökkenve kaptam felé a fejem ismét.
- A méltó..? Miért pont nálad hagynám el?! – mordultam rá dühösen mire hanyagul vállat vont.
- Történt pár dolog ami szintén megkérdőjelezhető lenne.
- Látom beszédes kedvedben vagy.. – morogtam csak úgy mellékesen. Itachi elindult felém mire ösztönösen fordultam felé teljes testtel, de ő egyszerűen csak kikerült és a szekrényéhez lépett. Miért fordultam felé? Még is mit vártam? Itachi felém tartott egy felsőt amit a kezembe véve összeráncolt szemöldökkel méregettem. – Tudod.. Ha nem rólad lenne szó, még azt gondolnám, azért adod ezt kölcsön, hogy jelezd minden boldognak és boldogtalannak, hogy megdöngettél.. – meredtem a hatalmas Uchiha címerre a felső hátulján.
- Ha nem rólad lenne szó, talán tényleg ezt a célt szolgálná. – ne kérdezd meg mit jelent, ne kérdezd meg..
- Mert így hogy rólam van szó, mit jelent? – barom állat! Most mondtam, hogy ne kérdezd meg! Miért vagyok saját magam ellensége? Hát ki áll így ki mellettem ha magamban sem bízhatok? Ennél még a csöcsös pad is jobb fej volt. Ő legalább egyhelyben állt és nem mondott hülyeségeket.
- ˝Hn.˝ (˝Nézzétek, annyira részeg voltam múlt éjjel, hogy az általam olyannyira gyűlölt klán egyik tagjának segítségére szorultam.˝) Hn. (Valami ilyesmi.)
