Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bár nem akartam sokáig maradni Kakashinál, de hazamenni is féltem kicsit, tudva, hogy mi vár majd rám. Viszont kénytelen voltam elindulni és szembenézni Iruka haragjával. Hiába érveltem amellett, hogy magamért felelek és máskor is kijárkálok esténként (ami amúgy kamu), egyáltalán nem változtatott azon, hogy ő a felnőtt, és kifejezetten megtiltotta, hogy elmenjek otthonról. Az ablakon való szökés pedig annyira ledöbbentette, hogy ezt nagyon hangsúlyosan kiemelte többször is. Minden második mondata az volt, hogy „Komolyan kimásztál az ablakon?". Így végül egyikünk sem aludt este. Naruto pedig megszeppenve vette tudomásul reggel, hogy míg ő aludt én büntetésbe kerültem. Iruka olyannyira felpaprikázta magát, hogy a végén már ketten térdepeltünk a fal mellett Narutoval és elgondolkodtunk azon, milyen hülyeséget csináltam. Míg én arra jutottam, hogy legközelebb az ajtót használom a fürdőszoba ablak helyett, addig Naruto eldöntötte milyen ízű rament fog majd enni ha Iruka lenyugszik végre. Úgy körülbelül fél kilenckor döntött úgy, hogy megkegyelmez nekünk és még reggelit is készített, csakhogy az nem épp egy béke pipa volt, hanem egy utolsó adag büntetés.
- Gombát etetett velem! – panaszkodtam Konannek aki délután környékén állított be hozzánk, hogy töltsünk együtt egy kis időt, mivel most az egész világból elege van. Nem tiltakoztam, elvégre jelenleg én is így éreztem.
- Csak aggódott érted. Az én nevelőszüleim is elég komolyan veszik az ilyesmit, és pont nem érdekli őket, hogy már lassan 19 éves vagyok. – én is azzal érveltem hogy egyetemre járok, de Iruka ezen csak még inkább felhúzta magát, mondván, hogy én három diplomával is hülye maradok. Ez egészen egy pillanatig rosszul esett, de aztán kénytelen voltam belátni, hogy végül is igaza van. Túl hirtelen haragú és kiszámíthatatlan vagyok, néha még saját magamnak is. Bár gondolom ezzel sokan így vannak, csak épp ők nem feltétlenül indulnak neki a hülyeségeiknek. Vagy legalább egy kicsit megfontoltabban mint én. – Még szerencséd, hogy nem tudja kinél voltál. – mondta kicsit halkabban, nehogy esetleg Iruka meghallja. Mikor megemlítettem, hogy az exemnél voltam, rögtön tudta hogy nem Sasoriról van szó, mert ő haza hozott, aztán haza ment, és mivel Konanék még nyáron beköltöztek az albérletükbe, így nagyon is jól tudja, hogy nem hozzájuk vezetett az utam éjfélkor. – És megkaptad amit akartál? - kérdőn néztem rá mire az ujjaival imitálta a szexet.
- Jelenleg csak egy bizonyos Jégcsapra vagyok begerjedve.. – és ez elég ijesztő felfedezés volt a részemről. Ha épp nem püföltük egymást, voltak jó pillanataink. Például mikor osztozunk a kaján, vagy mikor egymást mellett feküdtünk és olvastunk. Bár még mindig kételkedem abban, hogy szerelmes vagyok belé. Tények ide vagy oda akkor is bizonytalan vagyok.
- Milyen volt? – kínosan néztem a kékhajúra aki most nem perverzen csillogó szemekkel nézett rám mint amikor feljön valami hasonló téma.. Most inkább olyan volt, mint aki tudni akar valamit, vagyis mintha alá akarna támasztani valamit a saját érzéseivel kapcsolatban.
- Szokatlan volt de nagyon jó.. Igaz hogy mindketten pasik vagyunk de nem kezelt nőként. – bár az tényleg aggasztó, hogy olyan könnyen fel tud emelni, de egyben nagyon vonzó is volt, mert annak ellenére hogy leszoríthatott volna, nem tette meg. Figyelt arra hogy mit akarok, és teret adott nekem. Az sem zavarta, hogy egy kicsit önző voltam. – Nehéz elmondani miért volt olyan jó.
