Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arra ébredtem hogy valami kegyetlenül el vagyok gémberedve és a hideg parketta nyomja az oldalam meg az arcom.. Kinyitva a szemem hunyorogva pislogtam egy párat, de végül inkább szorosan szorítottam le szemhéjaimat. Talán még van annyi időm, hogy felmásszak az ágyra és kényelmesen pihenjek egy kicsit. Sőt, az se érdekel ha az egész napot alvással töltöm! Feltámaszkodva erős húzást éreztem a fejbőrömön így inkább vissza feküdtem a földre és dühösen fújtattam. Vaktában megpróbáltam kitapogatni, hogy vajon mi a fenébe akadt bele a hajam már megint, de a megszokott dolgok helyett most egészen mást tapintottam ki.. Egy arcszerű valami... Ez szuszog!! Ijedten pattantak ki a szemeim és nagy lendülettel felültem, de azzal a lendülettel vissza is csapódtam a padlóra. Jégcsap színesen hünnögve küldött el a francba, de ekkor neki is feltűnt a gubanc. Fáradtan pislogtam rá, már amennyire tudtam ebben a helyzetben.
- Fáj.. – szipogtam ezzel megint rá hárítva az ügy megoldását. Gyakran csinálom ezt.. Ha nem kell beszélnie akkor általában meg is oldja a szarságokat amikbe együtt keveredünk.
- Ülj már fel! – morogta dühösen, így lassan felültem vele együtt majd míg én az álmot dörzsöltem ki a szememből, ő neki látott kibogozni a hajunkat amit.. Hát meg nem mondom hogy ez fonás-e, de valaki elég csúnyán kiszúrt velünk. Egy koppanásra és egy kisebb hajhúzásra ismét kinyitottam a szemem. Jégcsap fáradtan nyöszörögve ütögette a fejét a mellettünk lévő íróasztalba és lássuk be, ez egyáltalán nem túl Uchihás húzás tőle. Ez akár már egy csendes kis hisztinek is betudható.
- Jól van, nyugi, megoldjuk. – fogtam meg a fonatot vagyis.. Most komolyan mi a szar ez?! Befőttes gumi hegyek tartják össze az összegubancolódott hajunkat ami annyira kócos hogy már csak egy pár lépés és össze rasztásodunk!
- Hn? (Megoldjuk, mi?)
- Hagyjál, mindjárt elsírom magam! – nyafogtam cseppet sem férfiasan, de lássuk be minden okom megvan a hisztire. Fáradt vagyok, fájnak az ízületeim és összekötöttek minket Jégcsappal.
- Reggelt! Mi a.. Ti még nem vagytok kész?
- Totál kész vagyok! – mordultam rá a szobába belépő senpaijunkra, aki bár elvileg velünk van egy szobában, még sincs itt soha!
- Ne szórakozzatok! Reggeli után próbálunk és a két főszereplő nélkül ez elég nehezen menne. – morogva ragadtam meg egy befőttes gumit és idegességemben szétharaptam, de olyan szinten beleépült a hajunkba, hogy ki sem tudtam húzni belőle.. Remek.. Mintha mi akartunk volna főszereplők lenni.. A senpai megsajnálva minket térdelt le mellénk és megpróbált segíteni valahogy, de elég hamar feladta és inkább magunkra hagyott minket. Azt mondta szól Kisamének, ő hátha több türelemmel tud hozzánk fordulni.. Így hát megint ketten maradtunk.
- Hnn..
- Nekem mondod? Nem ver a sors mással csak Jégcsappal..
