Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bár nem akaródzott kikelni az ágyból, a hólyagom határozott parancsot adott, így kénytelen voltam engedelmeskedni neki. Vigyázva, hogy ne ébresszem fel Itachit, óvatosan kibújtam a takaró alól és a sötétben kitapogattam a felsőm, meg az alsógatyám és sietve belebújtam. A kulcsot megpróbáltam olyan csendben elfordítani amennyire csak lehetett, de még így is zavaróan hangos volta a kattanása. Az alvó fekete hajúra sandítottam aki továbbra is egyenletesen vette a levegőt és csendben szuszogott. Miért ilyen kibaszott édes mikor alszik? Kinyitva az ajtót már épp siettem volna a mosdó felé, mikor is átestem valamin és hangos csattanással találtam be a padlót. Ennyit arról, hogy nem akarok zajt csapni. Ijedten hunyorogva próbáltam kivenni az ajtóban alvó alak kilétét, de esélyem sem volt, ugyanis amint felült és érzékelte hogy nyitva az ajtó, bement és lerángatva Kisame ágyáról a nejlon fóliát, egyszerűen eldőlt majd pár másodperc múlva halk horkolásba kezdett. Szóval Kisame elaludt az ajtó előtt.. Miért nem a kanapén aludt? Na mindegy, végül is a mi hibánk, hogy kitúrtuk. Miután végeztem kisdolgommal a fürdőben, alaposan megmostam a kezem és az arcom, mert nagyon úgy tűnik, Itachi mellett olyan jót aludtam hogy még a nyálam is kifolyt. Mikor elindultam visszafelé, észrevettem, hogy a konyhában ég a villany. Mivel nem voltam álmos, úgy döntöttem megnézem ki van ébren. Abban reménykedtem hogy esetleg Konan az, vagy Hidan, de ehelyett egy olyan vörös hajúval találtam szembe magam, akinek jó pár napja lába kélt, és akire egyáltalán nem számítottam.
- Nagato? – adtam hangot a meglepettségemnek és ezzel együtt köszöntem is. A vörös hajú srác egy bő pólóban ült az asztalnál és nagyon úgy tűnt, hogy vacsorázik vagy talán épp most ebédel.. Ki tudja milyen idősíkon mozog, a lényeg hogy épp eszik.
- Megint összejöttél Sasorival? – kérdezte arra utalva ezzel, hogy esténként otthon lenne a helyem.
- Nem.. Itachival. – mosolyogtam boldogan és büszkén, de nem úgy tűnt, mintha ez a fejlemény meglepetést okozott volna neki. A telefonját nyomkodva gratulált és sok boldogságot kívánt amit nem igazán értettem. Nem házasodtunk össze, csak együtt járunk. Vajon milyen lenne Itachi esküvői ruhában? Mit szólna a papus ha hazavinném Itachit és közölném vele, hogy szeretők vagyunk? Végül is mindegy, mert ha rosszul reagál még mindig foghatom a tűzmadárra a dolgot. Az mindig működik. Deidara eltörte a zuhanyrózsát? Tűzmadár! Deidara felrobbantotta a kreatív kiállítást? Tűzmadár! Deidara egy pasival jár és titkon abban reménykedik, hogy Itachi teherbe esik tőle? Tűzmadár! Ez az utóbbi nagyon beteg.. Hogy eshetne teherbe tőlem? Ő dug engem, nem én őt. Vajon mit szólna, ha felvetném, hogy váltogassuk a szerepeket? Megrázva a fejem vertem ki a fejemből a felesleges gondolatokat és Nagatora néztem. – Konan nagyon aggódik miattad.
- Konan amiatt aggódik, hogy nem lesz senki aki döntsön helyette.
- Ezt most nem értem. – Konan tud dönteni magától is.. Vagy nem? Nagato felsóhajtva tette le a telefonját és felvéve a kanalát evett egy falatot. Türelmesen vártam hogy lenyelje, majd reménykedve néztem rá, hátha kifejti a véleményét az előbbivel kapcsolatban, de.. Folytatta az evést. – Khm.. Hogy érted, hogy Konan döntésképtelen? – kérdeztem mire unottan nézett rám.
