Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Dühösen morogtam az orrom alatt miközben a sötét folyosón vágtam át. Kimimarou délután hazament mert reggel vérvételre megy és az albérlete közelebb van a laborhoz, így itt maradtam barát nélkül. Deidara és Itachi szokásosan egymás agyára megy, Kankurou elvan a csapatával, Konan szintén, de ez nem is baj, hisz az a lényeg, hogy ismerkedjünk. Viszont a lányok elviselhetetlenek a csapatomban és egyedül Kanát ismerem, de ő meg Itachi körül legyeskedik minden adandó alkalommal. És a legnagyobb tragédia hogy lemerült a kibaszott telóm! Kakuzu tuti bepöccen ha nem leszek elérhető mikor hív.. Főleg mivel elég sokáig nyaggattam, hogy minden este hívjon majd fel és kívánjon nekem jó éjszakát, mert.. Mert csak! Akarom és kész!
- És itt a ribi! – köszönt rám Hitoshi mikor észrevett a folyosó végén. Válasz nélkül hagyva nyitottam be a szobámba és igyekeztem nem kiakadni mikor egy táska kupacon majdnem eltaknyoltam. Még hogy a fiúk rendetlenek.. Azt se értem, hogy a lányok miért hoztak magukkal ennyi cipőt! Meg mintha minden táborozó ide gyűjtené a táskáit! – Köszönni luxus?! – lépett be Hitoshi aki szerencsétlenebb volt mint én, mert ő ténylegesen eltaknyolt a táskákban. Nem is figyelve rá dugtam töltőre a telefonom majd mikor felvillant a töltés jel, gyorsan bekapcsoltam a készüléket. – Levegőnek nézel buznyák! – ez még csak nem is kérdés volt, felesleges lenne válaszolni rá. Túl nagy lendülettel indult el felém, így mikor a keze megindult, ösztönösen emeltem védekezőleg magam elé a karom, de ütés helyett kikerülte és megragadva az államat fordította maga felé az arcomat. – Ne merészelj átnézni rajtam! – ordította a képembe. Egyenesen ránézve elmosolyodtam és kihasználva a közelséget megnyaltam az orra hegyét. Ahogy azt vártam, ijedten hátrált majd nem figyelve egy bőröndre, megbotlott és seggre esett. A telefonom időközben bekapcsolt így gyorsan beírtam a pin kódot, majd letettem az ágyra és közelebb lépve Hitoshi-hoz leguggoltam elé.
- Miért vagy ennyire rám szállva? – kérdeztem bár őszintén szólva egyáltalán nem érdekel az oka, de nagyon úgy tűnik, hogy szeretné ha megkérdezném tőle. Folyton beszólogat nekem, hirtelen megzavarja a személyes terem és minden alkalmat megragad rá, hogy jelenetet rendezzen amivel talán kellemetlen helyzetbe hozhat. Hitoshi dühösen fújtatott én pedig megunva a sötétben való gubbasztást felálltam, hogy legalább egy villanyt kapcsoljak, de mikor elléptem volna mellette elkapta a lábam ami túl váratlanul ért így ijedten próbáltam kirántani a végtagom a markából, de a lányok cuccain megcsúsztam és pofára estem. – Bazd meg! – ordítottam a parkettának és Hitoshinak is egyaránt. – Cseszd meg! Cseszd meg! Cseszd meg! – vergődtem ki magam a parkettát püfölve majd mikor már kellően lefáradtam a karomra hajtottam a fejem.
- Most duzzogsz?
- Relaxálok! Dugulj el! – meg a földről már nem eshetek lentebb, de az azért fájt, hogy egy cipőre zuhant az egyik térdem. – Egyáltalán miért fogtad meg a lábam!? – ha már valakit hibáztatni kell akkor egyértelműen ő a hibás.
- Itt akartál hagyni. – miért akartam volna kimenni a szobából? A telefonom a falhoz van kötve bazdki.. Bár jobban átgondolva..
- Nem mintha egy légtérben akarnék veled lenni. – főleg a tegnapi után. Attól nem félek hogy megerőszakol, de attól azért tartok, hogy esetleg megkötöz tök meztelenül és kihajít valahová. Vagyis nem.. Erős vagyok! Bárkit megverek!
