Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Azt hiszem ezúttal.. Kissé elvetettem a sulykot.. Az oldalamat fogva fájdalmasan nyögtem fel, mire Itachi egy pillanatra elbizonytalanodott.. Túl sok erőt vitt bele és emiatt elég nagyot estem.
- Add ide.. – morogta és felém tartotta a kezét a kulcsot kérve. Már épp a szoknya zsebéhez nyúltam volna, hogy elővegyem a kért tárgyat de ekkor felpillantottam rá.. Én nem félek tőle.. Sosem féltem, és bár most meglehetősen dühös, még sem ijesztő a helyzet..
- Mit titkolsz ennyire? – kérdeztem a szemeibe nézve amik dühösen villantak meg. Bár csak játéknak indult, még is komoly verekedés lett belőle amit úgy tűnik, hogy én fogok elveszíteni.. Nem meglepő, bár neki soha nem ismerném be (és senki másnak sem), nagyon is jól tudom, hogy erősebb nálam. És persze képzett is.. Akárcsak a hülye öccse.
- Add ide azt a kurva kulcsot.. – morogta halkan de elég dühösen ahhoz, hogy egy pillanat mazsolányi töredékére elbizonytalanodjak. Még jó, hogy sötét van és nem vette észre ezt a pillanatot..
- Mert ha nem? Akkor kicsavarod a kezemből? – kérdeztem mire megrándult egy arcizma, amit sajnos a sötétség nem rejtett el. Há! Még a sötétség is az én oldalamon áll.
- Beteges vagy.. Te komolyan.. Szinte kéred a verést.. – egy kisebb fintor suhant át az arcán amin elmosolyodtam, hiába mart belém a szégyen.. Hisz nagyon is jól tudom mire célzott ezzel.. Kakashira és Sasorira.. És bár Itachi nem tud róla de volt egy őrült lány Sziklarejtekben akivel néha lefeküdtem még a gimi előtti nyár alatt.. Ő sem volt százas és meglehetősen erőszakos egyéniség lett belőle. Itachi elkapta a karomat mire reflexszerűen kaptam el a lábát és kihasználva a pozíciónkat erősen hasba fejeltem miközben a lábát kirántottam alóla. Csak hogy ő meg elég erősen fogta a karomat így mondhatni ráestem, de én már amúgy is közel voltam a földhöz, szóval ez inkább neki fájt. Megpróbáltam lefeszegetni magamról az ujjait de cserébe másik kezével elkapta a hajamat és azt tépte. Dühösen vicsorítottam és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy ne ordítsak fel a fájdalomtól.
- Nyomorult.. Seggfej.. – kezdtem el szidni és egyre durvább sértéseket vágtam a fejéhez amiket persze ő sem tűrt szó nélkül. Egyik lábával hasba térdelt, mire dühösen kaptam el a frufruját. – Mr. Tökéletesnek valami kegyetlenül nagy titka lehet ha? Kisame biztos tudja mi az, és le is írta. Ezért vagy ennyire dühös és kétségbeesett. – nem válaszolt csak fordított a helyzetünkön, de a lendülettől nekimentünk valaminek.. Kisebb ágak csapódtak az arcomba, ami azt jelenti, hogy egy szobanövényt borítottunk fel.. Megint.. Fasza.. – Ne legyél már ennyire önfejű és rideg! Gyerünk mond ki, hogy mi bajod van! – miért csinálja ezt folyton? Elnyomja az érzéseit aztán meg napokig puffog. Kisame hiába a barátja, még sem tesz semmit amikor ilyen búval baszott fejet vág vagy épp mindenkire rá ragasztja azt a kicseszett Uchiha rossz-kedvet.
- Egyetlen bajom van és az egy hangos, idegesítő, buzeráns szőke! – dühösen mostam be neki egyet így újra én vettem át az irányítást és felé kerekedtem, de mikor ismét hátra húztam a kezem, hogy megüssem, a könyökömmel levertem valamit (gondolom egy széket) ami hatalmas robajokat idézett elő (gondolom a szék sok mást is levert az esése közben amik meg mást is levertek.. Dominó, Jej!). Itachi kihasználta a pillanatnyi ijedtségemet a zajok miatt és lelökött magáról, majd felkapta a földön heverő kulcsot és hátrált tőlem pár lépést. Mindketten ziháltunk ahogy a tekintetünk találkozott a beszűrődő hold fényében.
