Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Dühösen doboltam térdemen az ujjaimmal, miközben az egyetem bejárata előtt ücsörögtem az egyik lépcsőfokon. Konan fájdalmasan felnyögött és kissé sápadtan dörzsölte meg az arcát mellettem. Nem igazán volt beszédes kedvében, amit a hasát kínzó görcsöknek tulajdonított, de valószínűleg nem csak ez volt az oka. Ritkán szenvedte meg ennyire a havi vérzését. Magyarázott valamit arról, hogy mióta Yahikóval szakítottak, a rendszeres heti testmozgás elmaradt és itt nem csak a szexre célzott. Yahiko szeret túrázni, futni, sportolni és a szabadban lenni, Koan pedig mindig szívesen vele tartott. Ebből a szempontból teljes mértékben az ellentéte Nagatonak. Ő sokkal jobban szereti az otthon kényelmét és a nyugis pihenős programokat. Előhalásztam a telefonom és megnyitottam a galériát, hogy megnézzem a fényképeket, pontosabban a lefotózott órarendeket. Kankurounak ma elég sok órája lenne.. Hidan pedig nemsokára megérkezik, vagy már itt is van valahol a suliban. Talán épp azzal a szemétládával.. Már épp szólásra nyitottam a szám, mikor megláttam Kakuzu kocsiját így szinte azonnal választ kaptam a felnemtett kérdésre. A kocsi megállt a suli előtt, Hidan pedig lazán kinyitotta az ajtaját és már ki is szállt. Kakuzu azonban még nem hajtott el, hanem dudált egyet mire Hidan hátra sem nézve bemutatott neki. A kocsi végül is elhajtott, de nem szívesen lennék az albínó helyében mikor ezért a jelenetért büntetést kap. Konan a sápadtsága ellenére is érdeklődve figyelte a jelenetet. Hidan mellénk érve ledobta az egyik lépcsőfokra a füzetét.. Egy füzet.. És egy toll amit a spirálba erőszakolt. Ennyivel jár be az egyetemre.
– Még mindig büntiben vagy? – kérdeztem de mielőtt válaszolhatott volna még hozzá tettem, hogy „Vagy már megint?". Hidan nem volt éppen vicces kedvében mert csak dühösen ciccegett rám.
– Féltékeny. Egy ideig tök vicces volt, de most már csak szimplán rohadtul felbasz! – erre Konan elgondolkodva hümmögött mire az albínó morcosan nézett rá, majd rám. – Mit mond?
– Csak hangot adott ki. Néha egy hümmögés/hünnögés csak ennyit takar. – bölcsélkedtem.
– Hn.. (Micsoda meglátás..) – ezen boldogan elmosolyodtam és a mögém lépő Itachira néztem.
– És van amikor nem. – fejeztem be a mai nap aranyköpését. Itachi csak a szemét forgatta de a szája széle egy pillanatra felfelé kunkorodott, ám ekkor rájött, hogy nem kettesben vagyunk, szóval ismét fapofával bámult ránk. Jobb is ez így, a végén mindenki bele zúgna és akkor verekednem kéne.
– Szép is a kapcsolatok eleje.. Akkor még minden rózsaszín és nedves.. – merengett Hidan, ellopva tőlem a bölcsességemet. Sőt, még meg is toldotta az egészet egy szomorúan merengő költőnek álcázva magát ahogy a semmibe bámult. Hogy baszódnál meg!
– A ti kapcsolatotok is ilyen volt Kakuzuval? – kérdezte Konan miközben elővett egy levél gyógyszert és kipattintott belőle két szemet. Segítőkészen csavartam le a teája kupakját miközben én is Hidan válaszát vártam.
