Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Az egyetem folyosólya szokatlanul csendes volt. Pár diák ült az egyik terem előtti padokon és csendben magoltak. Legalábbis páran, a többiek a telefonjukat nyomkodták. Az egyik teremből néha hangos nevetés hallatszott, ami csak abból a szempontból volt irigylésre méltó, hogy az ő tanáruk jó fej volt és kinyitotta nekik a terem ajtaját, hogy ott tölthessék a hosszú szünetet. Bezeg a miénk.. És még a büfében sem tudtam leülni ebédelni mert kihozták a székeket, ugyanis valaki kitalálta, hogy most fessék le őket.. Ezeket nem nyáron kéne megcsinálni?
– Még lesz órád Szöszi? – lépett mellém Hidan és.. a bunkó csávó a gólyatáborról.. Annyira meglepődtem a látványon, hogy kiesett a szívószál a számból amit unaloműzőként rágni kezdtem, miután megittam az Ao-tól kapott almalevet.
– Aha.. – motyogtam hol őt, hol pedig a szadista parasztot nézve. – Ti ketten..? – kérdeztem mire Hidan értetlenül pislogott rám.
– Megyek, dumáljatok csak. – ütötte meg Hidan vállát, majd ott hagyva minket indult el a kijárat felé. Hidan lehuppant mellém a padra és előkotort a zsebéből egy szelet csokit amit felbontott és felém tartott.
– Ti jóban vagytok? – kérdeztem miközben letörtem egy darabot a csokiból.
– Fogjuk rá. Összefutottunk a büfében. – vont vállat hanyagul. Így visszagondolva, mintha vele is történt volna valami a gólyatábor buliján.. Mozgalmas egy este volt, tele meglepetéssel. Kisame rendőrségi ügye amiről vagy azt hallom, hogy már eldőlt a büntetése, vagy még zajlik és mindegyik hiteles forrásból származik szóval ez így elég gáz. Kankurou és Kiba, Konanék, és Hidan is..
– Miért voltál a város másik felén vele? – kérdeztem mire Hidan szája megállt a rágásban a szemöldökét ráncolva nézett rám.
– A büfé a nagy pálya túloldalán van. – csak a szememet forgattam.
– Ne már Hidan! Tudod miről beszélek. A gólyatábor utolsó napja.. Meg.. Amúgy az egész tábor arról szólt, hogy durván utált téged, most meg puszipajtások vagytok?
– Kakuzu az egyetlen puszipajtásom.
– Tudod hogy értem.
– Mondtam hogy összefutottunk a büfében.
– De a gólyatábor..?
– Részeg volt én meg jófej. Ennyi. – az arcomról tisztán le lehetett olvasni, hogy a mondat melyik része keltett gyanút bennem mire dühösen a vállamba ütött. – Tudok jófej lenni.
– Azt nem kétlem, de miért pont vele? – kérdeztem mire Hidan elgondolkodva nézett maga elé.
– Tudod ha valaki olyan nagy erőkkel utál mint ahogy ő, azazért érdekel egy kicsit.. Azt hittem részegen megered majd a nyelve.. – szóval tényleg zavarta a dolog.
