Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az arcom jobb oldala erősen zsibbadt és a jobb vállam is erősen hasogatott. Elnyomva egy fáradt sóhajt, megembereltem magam és tovább írtam a kérelmet, hogy végre önálló lehessek. Ezt a procedúrát már egyszer végig csináltam, de most kezdhetek mindent elölről. Pedig nem is csináltam semmit..
- A terapeutád még mindig nem akar segíteni? – kérdezte Sasori mire csak leintettem. A válasz ugyanaz mint a múlthéten vagy két hónappal ezelőtt. A pasas nem egy jótét lélek aki azért választotta ezt a szakmát, hogy segítse az olyanokat mint mi. Azért lett terapeuta mert kibaszott kíváncsi. Rohadtul leszarja mit tesz velünk, vagy hogy jobban leszünk-e vagy sem. Amíg kielégíti a kíváncsiságát addig teljesen elégedett. Viszont minket csak azért vállalt el, mert ismeri az apánkat és plusz pénzt kap azért, hogy foglalkozik velünk. Hülye lenne keresztbe tenni egy magas rangú rendőrnek, és lemondani a bónuszról csak azért, hogy mi felelhessünk magunkért. Pontosabban, hogy én felelhessek magunkért.. Dühösen fejeztem be a gépelést és letettem magam mellé a laptopom. Sasori felpillantott rám a könyvéből. Valami irodalmi cucc amit újra olvas, mert szüksége lesz rá valamelyik zárt helyi vizsgáján. Megdörzsöltem az orrnyergem és egy pillanatra lehunytam a szemem. Aah.. Vajon megéri ez az egész amit teszek? Tobi nem olyan nyámnyila mint amilyennek tűnik, de azért elég nehezen viseli mikor apánk leszid minket. Talán azért érinti ennyire rosszul, mert Tobi szereti az apánkat, velem ellentétben.. – Hogy tudod elérni, hogy Tobi ne jöjjön elő? – kérdezte Sasori mire kinyitva a szemem rá pillantottam. Ha azt mondanám, hogy ő és én barátok vagyunk az nem egészen lenne pontos, de nem áll távol a valóságtól. Bár elég ironikus, hogy csak azután kezdtünk el ténylegesen barátokká válni, hogy összejött Deidarával, aztán pedig szakítottak. És pont ez az oka annak is, hogy még sem vagyunk teljes értékű barátok. Hisz mégis csak azzal az emberrel kavart akit szeretek.
- Annyira azért nem súlyos a személyiségzavarom, mint a filmekben vagy a könyvekben. – legalábbis nagyon ritka, hogy kiessenek dolgok és csak néha veszi át az irányítást a testem felett. Főleg akkor mikor nagyon labilis vagyok, vagy ha a szívem majd megőrül egy bizonyos szőke miatt. És ha már Deidara.. – Miért estél neki úgy tegnap? A konyhában. – bár nem szívesen adok igazat Hidannek, de Sasori tényleg nagyon idiótán viselkedett ami egyáltalán nem jellemző rá.
- Felidegesített. – zárta volna rövidre de ő is látta rajtam, hogy nem igazán vagyok megelégedve ennyivel. Letette a könyvet és hangosan felsóhajtott. – Én nem vagyok olyan mint te. Nem tudom elviselni, hogy az akit szeretek valaki mással van együtt. Gőzöd sincs róla milyen érzés volt együtt lenni vele. – hát azért vannak sejtéseim. És nem hiszem, hogy ha meg tapasztaltam volna Deidara figyelmét és szeretetért, akkor az feljogosított volna az erőszakos viselkedésre. Senkivel szemben nincs jogunk így viselkedni! – Nem akartam elengedni mégis elhagyott. Nem adott esélyt arra hogy jóvá tegyem a hibáimat.
- Igen, tudom. – ezt a kört már átfutottuk. De a mentegetőzést már rohadtul unom. – Az zavart a leginkább, hogy tudtad, nem téged szeret és hiába próbálkoztál ez nem változott. Aztán jött a képbe a nagyid meg az exed.
