Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A Hófehérkének sokféle változata van. Én személy szerint nem igazán rajongok ezért a történetért, bár úgy alapjáraton a hercegnőkért sem nagyon rajongok. Kisebb koromban Kurotsuchival és Akatsuchival mindig kint játszottunk, vagy a papust nyúztuk.. Esténként annyira elfáradtam, hogy nem volt szükségem altatóra sem. Akatsuchi ha unatkozott valami madaras mesét nézett, amiben az űrlénynek virágillatú a fingja.. Igazából egész vicces volt, néha néztük vele. De a mesék terén kábé ennyi a tudásom. A nagy klasszikusokat persze ismerem, mert lépten nyomon bele lehet botlani. A Robbanásveszélyben is volt egy rész amiben az alvó szöszi története feljött.. Hm.. Alvó szöszi, alvó fekete hajú.. Tisztára magamat látom egy buzeráns ágyban, Jégcsapot meg virágokkal körberakott koporsóban! Ahh.. Agyamra ment a bundás kenyér.. Amit nem is ettem!
- Hmp! – durcásan fordítottam el a fejem mikor Itachi rám nézett. Ha Disney karakterek lennénk én lennék a szőke bige akit megerőszakolnak álmában, Jégcsap meg öregasszonyoktól fogad el almát, hogy aztán a béna törpök miatt kiessen a szájából és kitörje a saját koporsóját! Az ő sztorija sokkal menőbb! Bár a Disney verzióban (amit láttam belőle részletet), Hófehérke egy hisztis picsa volt.. Kár, hogy azt az erdőben sikongatok jelenetet nem tettük bele a darabba. Megnéztem volna Jégcsap hogy birkózik meg a feladattal.
- Deidara-kun, most jössz te. – intett az egyik senpai-unk mire felálltam a székről és a szőnyegre léptem amit most színpadnak jelöltünk ki. A kezemben a szöveggel álltam meg a gonosz boszorkányt játszó lány előtt, majd meghajoltam.
- Örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek Felséges Királyné. – mosolyogtam mire ő kinyújtotta felém a kezét, hogy megcsókoljam. Óvatosan megfogtam a kezét és a számhoz érintettem. Bár nem értem hogy ezt miért kézcsóknak nevezik, hisz ha valaki ilyen esetben megpuszilná egy nő kezét, az kissé.. Illetlen? Vagy csak a mi országunkban az? Bár egyszer a papus említett erről valamit. Elvileg valóban csak az ajkukhoz érintik a nő kezét kézcsók gyanánt.
- Milyen udvarias és.. fiatal.. – próbált meg valami epekedő hangnemet felvenni, de.. Tekintve hogy minden csaj a Hóemberünkért bomlik, elég érdektelenül állnak hozzám. – Fel sem kér? – kér a halál! Táncolj Hófehérkével!
- Noss ha ideje engedi, megtiszteltetés lenne számomra, hogy felkérjem a következő táncra. – ééés most kéne észrevennem a gyönyörű Hóemberkét és azt habognom, hogy ˝a következőre..˝ mint aki transzba esett és magát ismétli. Itachi unottan állt meg karba font karokkal a lány mögött egy pár lépésre. A karján kidagadtak az izmok, a tekintete pedig halál unott volt mint általában mindig. Direkt a másik irányba fordítottam a fejem és nem mondtam a szövegem.
- Istenem! Ez nem igaz! Mond már a kicseszett szöveget! – mordult rám egy srác aki ha jól rémlik történelem szakra ment.
- Mondja a halál! Még is hogy kerüljek transzba és habogjak össze-vissza egy kigyúrt hóember láttán!? – mutattam dühösen a most kissé önelégült Jégcsapra. Valószínűleg a hóembert figyelmen kívül hagyta, a kigyúrt volt a lényeg amit megragadott.. Fintorogva bámultam rá. – Fúj.. Most meg tök beképzelt izomagyúnak tűnik. – gyilkos pillantással nézett rám.
