Deidara lezárta a problémás kapcsolatokat és most újult erővel ugrik neki az egyetemnek.
A szöszi hangulatingadozásai azonban még mindig elég kiszámíthatatlanok és kuszák, gyakran ő maga sem érti mit miért csinál, de egy biztos:
Ha esélye van Jégcsa...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
A taxiban ülve igyekeztem rendezni a gondolataimat, de akárhogy próbáltam reálisan látni a dolgokat, nem ment. Itachi túl közel volt hozzám és az illata meg az érintése a hátamon, minden épeszű gondolatot kiölt belőlem.
- Hn.. (Még meggondolhatjuk..) – zavartan pillantottam rá. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni..
- Hm? (Te tudsz gondolkodni?) – kissé dühösen fordította felém az arcát mire kapva az alkalmon egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, ezzel érve el, hogy ő is olyan meggondolatlan legyen mint én. A dühe szinte azonnal eltűnt és az arcomra simítva a kezét hajolt hozzám közelebb egy újabb csókra. A lábaimat átvetettem a térdén mire a csípőmnél fogva vont magához még közelebb, már amennyire ebben a testhelyzetben lehetséges. Meg akarom érinteni.. Ahh.. A maradék józan eszem is oda lett..
- Megérkeztünk. – szólalt meg a taxi sofőr. Itachi egy pillanatra elvált tőlem és előre hajolva adott valamit neki. Nyilván gumimacit, mi mást? Oh édes jégcsap én ezt komolyan gondoltam.. Tényleg elment az eszem. Még mindig nem késő vissza fordulni.. Kiszálltunk a kocsiból, majd szorosan Itachi nyomában haladva indultam el a ház felé. Komolyan vissza kéne fordulnom. Gőzöm sincs mit csinálok.. Ő itt Itachi! Mármint az az Itachi aki többször is megütött és megkergetett. Én is megütöttem, megharaptam és folyton okot adtam neki arra, hogy megkergessen. Nem vagyok normális.. Egy minta tanárból erőszakos szörnyeteget csináltam és egy kedves, intelligens srácból szintén kihoztam az állatot. Ha most Itachival is kikezdek akiből már alapból kihoztam az őrültet, a végén talán meg öl! Itachi a kezei közé fogta arcomat és kedvesen simogatta meg a bőrömet mire egy elégedett és megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat. Igen.. Mi tényleg sokat verekszünk, de ha most azt mondanám, hogy álljunk le, megtenné. Nem erőszakoskodna velem. Ha valakiben megbízok akkor az egyértelműen ő.
- Hn? (Leálljunk?) – na tessék.. Meg merjem kockáztatni, hogy azt mondjam, hagyjuk abba itt? A végén még tényleg elenged.. Azt pedig nagyon nem akarom.
- Megijedtél hm? Pedig azt hittem kemény Uchiha vagy. – fogtam meg a csípőjét és közelebb lépve hozzá a testéhez préseltem magam. Na igen.. Még mindig kemény..
- Hn.. (Ezzel a saját síromat ásom..) – és én az enyémet. Dögöljünk meg együtt! Már épp szólásra nyitottam a számat, hogy sejtéseim szerint megint valami sértőt mondjak, de Itachi ezt megelőzve egy csókkal hallgatatott el.. Oda sem nézve vaktában kinyitotta az ajtót, ami a kis kulcslyukat tekintve elég lenyűgöző. A végén még kiderül, hogy egy hatalmas nőfaló aki csettintésre kikapcsol minden melltartót és vaktában talál be kulccsal bármelyik lyukba. Belépve az előszobába lerúgtam a cipőm és halkan fülelve próbáltam beazonosítani, ébren vannak-e a szülei. Itachi ismét elém lépett és megcsókolt. Hátamat az ajtónak döntve élveztem ahogy a nyelve az enyémhez ér a keze pedig végig simít az oldalamon majd az egyiket a felsőm alá vezette. Halkan sóhajtva váltam el az ajkaitól, kezeimet átkulcsoltam a nyakán.. Végig simított a hasamon, fel a mellkasomig ahol hüvelykujjával elidőzött a mellbimbómon.
