down in the other side

tizennégy - A

- Biztos vagy benne...

- Jonathan! Ha még egyszer megzavarod a munkámat, akkor kénytelen leszek drasztikus szankciókat életbe léptetni! Inkább rakj be egy kis zenét!

De persze nem rak.

Körülbelül huszonötödjére szól át a csukott ajtón, amit egyébként már azért csuktam be, mert elegem volt az aggodalmas képéből.

Rettentően bosszantja, hogy a sminkemet nem ő csinálja, én meg roppantul örülök, hogy végre van valami, amiben ő nem annyira jó.

Mert valljuk be, biztos, hogy ezt is megoldotta volna.

De én meg nőből vagyok, és úgy éreztem volna magam, mintha legalább a szülés lehetőségét vették volna el tőlem, ha ő sminkel ki.

A hajamat már megcsinálta, úgyhogy úgy hiszem, egy életre be kell raktározzak az érzéssel, amit Jonathan ujjai okoztak a fejemen.

Másból is beraktároznék, gondolom, de hát az élet nem kívánságműsor.

- Legyen elegáns, de ne túl fényűző! Többnek kell látszanod a korodnál, de ne túl sokkal. A szeplőidet le kell fedni, mert túl meghatározó személyiségjegyeid - adta ki az utasításokat, mielőtt neki láttam volna a fejemnek, boldogan túrkálva az új sminkjeim között.

Szerintem látta rajtam, hogy elvesztem, mikor átadta nekem a csomagot, és gondolatban már a B tervét tervezgeti.

Egyébként figyelemelterelő személy leszek ma. Mindenki az új, leendő Mrs. Banks-szel akar majd társalogni - ami elgondolkodtat, hogy ki a fene is Jonathan valójában? -, ő pedig addig feltűnés nélkül elintézheti, amiért megjelent.

Közben végzek a sminkemmel, és egy pár percig csak nézem az eredményt, forgok, csücsörítek, csókot küldök, csábos pillantást vetek képzeletbeli alakokra.

Gyakorlom a szempillarebegtetést is, ha szükség lenne rá. Pontosan nem tudom, hogyan kell, de nem tűnik szemrángásos őzikének a tükörképem, szóval megteszi.

Olyan lett, amilyet Jonathan megálmodott, ebben biztos vagyok. Füstös, fekete-nude és csillogó.

Alig várom, hogy belebújjak a ruhámba és egészben lássam meg magamat. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem lesz "A" pillanatunk - mármint, amikor először meglátjuk egymást teljes pompában és mindketten csak bámulunk egymásra.

Elhagyom a fürdőt, ami csatatérré változott ottlétem alatt, és gyorsan vissza akarok iszkolni a ruhazsákommal meg a cipőmmel (amit az elmúlt egyetlen napban tudtam csak betörni), de Jonathan hangja megállít.

- Fordulj meg!

- Légy szíves - morgom szemforgatva, majd persze engedelmeskedem.

Ő éppen az ingjét vasalja fehér trikóban, kigombolt nadrággal és kicsatolt övvel.

Igyekszem vízszintben tartani a szemeimet.

Kihúzza majd otthagyja a vasalót, elém lép, és megemeli az államat.

Egy pár másodpercig csak elemez, még forgatja is az arcomat, hogy megállapítsa, minden szeplőt eltüntettem-e, majd a szeme találkozik az enyémmel.

Megrebegtetem a pilláimat.

Pislog kettőt válaszul, majd elengedi az államat.

Nem kell semmit mondania. Megpróbálom elnyomni az elégedett mosolyomat.

- Hadd nézzem a sebedet!

Átteszem egy kézbe a csomagokat, majd felhúzom a pólómat.

Alatta bugyiban vagyok csak, nadrág nélkül, minek láttán Jonathan már csak egy félig rosszalló, félig beletörődő pillantást vet rám.