down in the other side

tíz - új

Jonathan után lépek a fürdőbe, ami párás és fülledt. Nyitva hagyom az ajtót, hogy kiszellőzzön, és akkor -

- Jézusom! - sikítok fel.

Jonathan nem tűnik túl meglepettnek.

- Ez meg? - fordulok felé tátott szájjal.

Egy fehér trikóban terül el az ágyán. - Hmm?

Épp hogy a körmét nem vizsgálgatja.

- Egy hörcsög van a fürdőszobában - tájékoztatom.

- Igen, és?

Csípőre teszem a kezemet. Itt valami nem stimmel. Túl nyugodt.

Túl nyugodtnak akar látszani.

Visszafordulok az akváriumhoz, amiben ott járkál a kis barna foltos törpehörcsög. Letérdelek hozzá, mire visszarohan a házába.

Szuper kis kecója van. Az akvárium tetején patentos rács van, hogy lehessen takarítani.

A falnak döntve látok néhány márkás, forgáccsal teli csomagot és többféle tápot meg egy kis, sárga gömböt, amiben ki lehet engedni a hörit a házban.

- Hoztál egy hörcsögöt - sikkantom, mikor tudatosul bennem. - Egy hörit! Ugyulubugyulu - nyomom az ujjam az üveghez. A kis szaros kidugja a fejét a házból, majd szaglászva kimászik. - Eegen. Így kell ezt. Minek nevezed? - ezt már Jonathannak kiáltom.

- Nem akarok nevekkel törődni - feleli túl gyorsan.

Ez Jonathan nyelven azt jelenti: adj neki te nevet.

Felpattanok, hogy kiszaladjak.

- Miért vettél hörcsögöt? - tudakolom izgatottan, lestoppolva az ágya előtt.

A karjai a feje alatt vannak, de most megvakarja a szemöldökét.

- Nem vehetek csak úgy egy hörcsögöt?

Ezzel árulja el magát.

- Jaj, Johnny!

Szinte repülök az ágy oldala mellé, és mikor lehajolok, hogy csókot nyomjak az arcára, nem húzódik el, csak köpködni kezdi a hajamat, amivel felsöpröm a képét.

- Te hazug - vigyorgok, majd visszasasszézom a fürdőbe, magam után hagyva a zavart Jonathant.

- Yuri lesz a neve - szólok ki, miután letérdeltem az akváriumhoz. - Nem tudom, hogy fiú-e vagy lány, de ez a név jó lesz.

- Fiú - szól Jonathan.

- Ki gondolta volna. Nem leszel féltékeny? - ugratom.

- Már miért lennék az? - horkan fel, én meg remekül mulatok.

- Mert mostmár többet foglalkozom majd vele, mint veled - kuncogok.

- Valahogy nem izgat - mondja, de olyan nagy kamus, amilyet nem látott még ez a lakás. - Csak nem gondoltad, hogy hagyom, hogy nőuralom legyen a lakásomon?

- Hidd csak azt, hogy ez nem történt még meg...

Erre már hallom, hogy felkel, és megáll az ajtóban, megtámaszkodva a félfán. Megeresztek felé egy pillantást.

Sosincs trikóban itthon, de ebben most látszanak az izmai és, ó, basszus, rohadt jól néz ki.

- Ez meg mit akar jelenteni? - kérdezi komolyan.

- Ó, semmit - pislogok fel rá ártatlanul a guggoló pozíciómból.

- Elkezdted - mutat rá. - Fejezd is be!

- Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó beszélni - emelem fel a kezeimet.

- Egy parádé vagy - sóhajt egy hosszút, majd fejrázva ott hagy engem Yurival, aki nem is tudja, hogy milyen értéket hordoz magában.

A változást.

Mindkettőnknek.