down in the other side

tizennyolc - hajnal

Szóval a Mr. Mulligan által kínált pezsgőből nem egy pohárral zártam a gála végén. Mondjuk úgy, hogy nem is kettővel. De persze erről nem én tehetek. Jonathan többször megpróbálta kivenni a kezemből az italt, de szerintem ő sem gondolta, hogy sikerrel járhat.

Nem az, hogy iszákos vagyok, vagy, hogy büntetni akartam Jonathant valamiért. Egyáltalán nem. Egyszerűen csak annyira boldog voltam, hogy kint lehetek, emberek között, a vőlegényemmel, hogy így jött ki rajtam az izgatottság.

Vőlegény.

Te jó ég. Még normális barátom sem volt, aki pár hónapnál tovább húzta volna velem. Szomorú, de amint rájöttek, hogy nem fogom lepippantani őket az első randin, és a harmadikon nem dobom el a bugyimat, mind dobbantottak.

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna élvezetes kalandjaim. Mondjuk úgy, hogy nagy mágus voltam, ha arról volt szó, hogy rá kell venni valakit arra, hogy örömöt okozzon nekem.

Szex nélkül.

Ma este pedig menyasszony voltam, és szerintem ez volt eddigi életem csúcspontja. 18 évesen Jonathan Banks oldalán megjelenni egy gálán, aki megcsókol a kertben, és táncol velem mindenki szeme láttára?

Mondom ezt úgy, hogy lényegében azt sem tudom, ki az a Jonathan Banks. Üzletember, az biztos. Kétes termékekkel, ez is fix. És hogy egy alvilági orvos, aki rosszra használja a képességeit.

Emellett egy jóképű sármőr, akire néha ránézni is fáj - mert igazából nem az enyém, és ez valamiért keserű szúrásként jelenik meg a mellkasomban.

- Most meg mi a bajod? - kérdezi Jonathan, amint kifelé vezet a gáláról. A derekamat karolja, mint egész este, én pedig a mellkasának dőlök menet közben.

- Semmi - mondom.

- Ne hülyéskedj. Nem egészen két perccel ezelőtt még félelmetesebben nevettél, mint a babák a padláson, most meg a világfájdalmas képeddel ijesztgeted a vendégeket. Mi van, Alpha? - tol maga előtt.

- Miért érdekel? - fintorgok.

Mormol valamit az orra alatt, amiből kihallom a "nők" szót, de nem figyelek túlságosan rá. A limuzinunkhoz érve a sofőr már nyitja is nekem az ajtót, én meg úgy huppannék be az ülésre, hogy előtte telibe fejelem a kocsi tetejét.

- Aú! Hogy az a... - nyúlok a búbomhoz, majd megpróbálok máshogy beszállni. A sofőr illedelmesen eloldalog, Jonathan karbafont kézzel figyeli a szenvedésemet.

- Na jó, majd először én - húz odébb a derekamnál fogva. Az ajtóba kapaszkodom, így kívülről úgy tűnhet, mintha Jonathan éppen most rángatna ki az autóból. - Ereszd már el ezt az istenverte kocsit! - sziszegi Jonathan.

- Jólvanmár, Mr. Mindenttökéletesencsinálok - puffogok.

- Rejtély, hogy tudtál egy ilyen hosszú mondatot egyben kiejteni - ül be Jonathan, majd kitárja a karjait. - Gyere!

- Hogy? - botlok meg álltó helyemben.

Jonathan a hajába túr. - Csak csináld, amit mondok! Fogd meg a kezem!

Mindkét kezemet az övébe ejtem, mire húzni kezd befelé.

- Tudod, most félek tőled - mormolom.

- Francba már - veszti el utolsó higgadt agysejtjét, majd megfogja a derekamat, lenyomja a vállamat, és valahogy sikerül berántania úgy a kocsiba, hogy először egyenesen rázuhanok, majd a lendülettől hajtva leborulok a földre, magammal rántva Jonathan karját úgy, hogy majdnem átesik rajtam, és a térde pár centire áll meg az orromtól.