down in the other side

tizenhat - ó, az az első

A vacsora extrán elegáns. Körasztalos ültetés és tányérszerviz van, amit imádok. Rengeteg személyzeti tag rohangál tökéletes egységben.

Igyekszem megjegyezni a neveket, ahogy apa tanította nekünk. Balomon Jonathan foglal helyett, mindkettőnk mellett minimum 15-20 évvel idősebb házaspárok.

Akiknek Jonathan bemutatott - Mr. és Mrs. Mulligan -, na, ők is velünk szemben ülnek, hogy esélyem se legyen egy jót beszélgetni, hiszen mellettem is egy pökhendi milliárdos ül.

- Az ott George Wade és a neje - suttogja Jonathan a fülembe észrevétlenül. - Az pedig Dr. Michael Tennan.

Csak az ajkamhoz emelem a pezsgős poharam, onnan lesem az embereket, akiknek a neveit Jonathan olyan buzgón suttogja a fülembe, nem kis borzongást váltva ki belőlem.

Rettentően élvezem a szerepjátékot egyébként. Ezt csináltam egész életemben, szerepet játszottam mások előtt, kellettem magam és követtem az etikett szabályait - amíg figyeltek.

Viszont Jonathannel egész más.

Akkor érintem meg, amikor csak akarom - és nagyon sokszor akarom. Beszélgetés közben, ha rá hivatkozom. Ha mondani akarok neki valamit. Ha hitelesíteni akarom a kapcsolatunkat mások szemében. Vagy csak úgy, mert csak.

És élvezem, hogy a szerep miatt nem húzódik el. Ez nem olyan, mint otthon. Nevetünk és mosolygunk, bájcsevegünk, aztán ott vannak a pillanatok, amikor egymásra nézünk, és számomra megremeg a világ. A pillantása középpontjába kerülök, és amikor összekulcsolja és felemeli a kezeinket, hogy csókot leheljen a kézfejemre, akkor kicsit úgy érzem magam, mint amikor Lennyékkel meghúztuk a pezsgős üveget a gólyabál után. Mindenemben érzem a kézfejemet csókoló meleg, puha ajkakat, a felpillantó szemek pedig pírt csalnak az arcomra.

A pilláim alól lesek Jonathanre.

- Nézd, Phil drágám, ilyenek voltunk mi is - mondja Grace Mulligan.

- Az már jó régen volt - felel a férje.

Megremeg a pillám, mert Jonathan nem ereszti el a pillantásomat, csak elmosolyodik s úgy reagál a hozzászólására.

- A szerelem nem idő kérdése - mondja, majd leereszti a kezeinket, de nem engedi el, én pedig igyekszem nem túlszorítani, se nem elernyedni a fogásában.

- Ellenben, drágám - szólok, magamra vonva a pillantásokat. - Az igazi érzéseknek idő kell, hogy kiforrjanak. Azok lesznek a legmélyebbek.

- Jól beszél - emeli meg a poharát Phil Mulligan.

- És hová tűnt az "első látásra szerelem"? - veti fel Jonathan, ahogy engem néz, és mintha a mindenki közül is inkább nekem szánná a kérdést. - Ha jól tudom, ezer és ezer mű született a tiszteletére.

- Az inkább vonzalom első látásra - körözöm a pezsgős poharam szélén.

- Talán ebből rájövünk, melyikőtöknek melyik volt - nevet Grace.

Rámosolygok. - Mérget ne vegyen rá!

- De igazán szeretném hallani, hogyan ismerkedtetek meg. Ez egy jó történetnek ígérkezik - kacsint Grace.

Jonathanre nézek. - Ez a te pályád, drágám.

Jonathan féloldalas mosollyal mér végig. Majd közelebb hajol az asztalhoz.

- Mint sejtik, Kiera mellett nem igazán lehet úgy elmenni az utcán, hogy az ember ne álljon meg és ne bámulja - mondja, mire legszívesebben a szememet forgatnám.