down in the other side

hét - tűzszünet

Jonathan a megszokottnál jóval előbb ér haza, még javában bömbölünk George-dzsal, ahogy a krumplikat vagdosom.

- A francba! - rántom fel az ujjam, amint végighasítok az éllel az ujjbegyemen. Egyből kiserken a vér, és az ujjamat a számba véve rohanok el Jonathan előtt, hogy levegyem a hangerőt, de elkapja a karomat és így megállásra kényszerít.

- Vedd úgy, hogy itt sem vagyok! - mondja a szemembe nézve, majd elenged és elvonul a fürdőbe.

Én pedig így teszek. A Wake me up before you go-go már amúgyis profin megy.

- Yo-yo-yo-yo! - nyivákolom a faszival együtt.

Táncolok, majd a serpenyőbe seprem a krumplit és megfűszerezem.

Tovalibbenek a pulykahúshoz, ami egy másik serpenyőben sül.

Az üvegedényes és tárolódobozos imám még nem került meghallgatásra, így igyekszem annyit csinálni, hogy elfogyjon még ma este minden.

Egyik pördülésnél látom, hogy Jonathan nem messze figyel a falnak támaszkodva. Hajából csöpög a víz, és egy szál törölköző ficeg a derekán.

Elvörösödöm meztelen felsőtestét látva.

Mert az egész egy... egy baszki. Egy nagy baszki.

Nem igazság... nem igazság, hogy így néz ki.

Elkapom róla a tekintetem, de csak egy vak impotens  nem venné észre a bámulásomat.

Koncentráljunk a krumplira. Megkeverem, majd kiveszek egyet.

Nyers, és még a nyelvem is megégeti.

Mondjuk, nem tudom mire számítottam két perccel az olajba öntésük után.

Jonathan még mindig figyel, úgyhogy nekem kell okosnak lennem, ha már ő nem nyitja ki a száját.

- Korábban hazaértél - jegyzem meg a húst ellenőrizve.

- Igen.

Hát jó.

- Micsoda beszámoló! - vetek rá egy mosolyt, szándékosan és erőszakkal az arcára fókuszálva.

- Nem igazán értem, miért akarnád hallani, mit csinálok egy nap - jegyzi meg lezseren, ahogy közelebb jön és helyet foglal a helyén a beugrónál.

- Nem mondtam, hogy tudni akarom - ellenkezem.

- Akkor miért kérdezed állandóan?

- Nem kérdezem állandóan - nézek hátra, csak hogy elkapjam a csík szemeit.

- Mindenképp táncolni akarsz az idegeimen? - kérdezi.

- Nem tá... - kezdem, de inkább visszafogom magam, és lenyelem a mondat végét.

Közben rájövök, hogy nem szól a gramofon, mert George fellépése mára véget ért, úgyhogy ülhetek kettesben Mr. Semmitnemárulokelmagamról-lal.

- Mit készítesz? - kérdezi, és igazi kíváncsiságot hallok ki a hangjából.

- Csak valami egyszerűt - felelem neki háttal. Közben a lábam jár, mert a ritmusos dallamok még zúgnak a fülemben.